A mai napon nem kevesebb mint hat olyan baráti e-mailt vagy telefonhívást kaptam, melyek a legnagyobb jóindulattal és értem aggódva figyelmeztettek, hogy vigyázzak magamra, jobb lenne ha leállnék azzal amit csinálok, mert nagyon komoly érdekeket sértek a blogommal. Már gyűjtik rólam az adatokat, hogy szakmailag lejárassanak, be akarnak perelni meg miegymás.
Arra kellene ráébredniük kedves Fenyegetőzők és Megfélemlíteni Akarók, hogy ha az egészen rövid távú érdekeiket, ha nem is hosszútávra, de legalább középtávra átállítanák, akkor mindenki, csodák csodája még Önök is jobban járnának minden téren. Visszatérne a gyűjtői kör megrendült bizalma, élénkülne a kereskedelem és tisztulnának a most meglehetősen zavaros műpiaci viszonyok. Önöknek is elsőrendű érdeke kellene legyen, hogy mindenki, aki részt vesz ebben a műkereskedelmi-gyűjtősdi játékban, az jól és ne becsapva érezze magát. Én rengeteg gratuláló és a független munkámat támogató levelet és hívást kapok. A szakma jelentős részének a helyeslésével napi szinten találkozom. Amit és ahogyan csinálok, azt művészettörténészek, műgyűjtők és teljesen kívülállók is jobbára pozitívnak és követendőnek tartják. Tisztelet a kivételnek, mely viszont folyamatos kontrollként segíti a munkámat. Nagyon sokan vannak mellettem és ez nagyon nagy erőt ad nekem, ahhoz amit teszek. Szakmám jelentős része igényli, hogy a hivatásunkat jócskán érintő műkereskedelem tisztábbá, átláthatóbbá és korrektebbé váljon. Csatlakozzanak Önök is ehhez a felfogáshoz! Ha akarják, megtehetik, olyan vagyonok felett diszponálnak, amely lehetővé teszi az Önök számára, hogy éljenek a becsületesség luxusával. Sokkal többet nyerhetnek ezzel, mint amennyit elérhetnek az én lejáratásommal vagy elhallgattatásommal. Hajrá Magyarország! Hajrá műkereskedelem! Hajrá Önök!
Ui: A miheztartás végett megjegyzem, hogy kiváló egészségi állapotnak örvendek, nem vagyok depressziós és semmiféle egyéb kórban nem szenvedek. Boldog családapaként igen hosszú további életre rendezkedtem be.