Minden Bernáth-kutatónak maga felé hajlik a keze, így aztán én sem vagyok kivétel, íme:

Bernáth Aurél: Menekülés Egyiptomba (Tintoretto-variáció; Szent család), 1933, vászon, olaj, 70,5 x 90,5 cm, jelzés lent balra: BA, életmű katalógus szám: 1933/9. - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 164.)

Bernáth életművében olyan tíz körüli a száma a bibliai vagy mitológiai témát feldolgozó képeknek. Ez a darab is e ritkaságok egyike, de erről bővebben majd a monográfiában.

Ha nincs elegendő idő és energia egyes képek alapos megkutatására, akkor kifejezetten jó iránynak tartom a jelenlegi vagy egykori monográfushoz fordulni segítségért. A jól kiválasztott idézet sokkal többet érhet, míg a hevenyészett és semmitmondó szöveg inkább árt a képnek, mint használ. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy aukciósháznak ne kellene a képpel kapcsolatos minden lehetséges információt megosztani a leendő tulajdonossal, csupán annyit, hogy az olyan elengedhetetlenül fontos adatokon kívül (minthogy, milyen gyűjteményekben szerepelt a kép korában, hol volt kiállítva, hol írtak róla), a lila ködben úszó, hibáktól hemzsegő szövegek teljesen feleslegesek. Virágék ebből a szempontból jó irányba fordultak. Lásd Tóth Menyhért (kat. 13.), Mednyánszky (28; 170.), Ziffer (44.), Patkó (51.), Gulácsy (55.), Egry (61.), Márffy (80.), Rippl-Rónai (111.), Vaszary (121.), Scheiber (127.), Bálint Endre (150.) képeihez felhasznált idézetek.

Iványi Grünwald Béla (sic! helyesen: Iványi-Grünwald Béla): Lido, 1904 körül, vászon, olaj, 60,5 x 65,5 cm, jelzés lent jobbra: Grünwald Béla - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 144.)

Ugyanerre rossz példa viszont a katalógus 144. tételeként szereplő Iványi-Grünwald-kép, melyhez a következő szöveget sikerült csatolni Telepy Katalintól: "Hasonló felfogás szerint készült a tengerparti városrészlet is, friss, rendkívül gyors lejegyzéssel. A kontúrok a fákat, embereket, házakat fekete vázzal veszik körül. Tapasztalhatjuk, mennyire figyelt Iványi-Grünwald korának modern hangjaira." (Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla. Képzőművészeti Kiadó, 1985. 24. oldal) – Az apróbb-nagyobb problémák itt egy kicsit besűrűsödtek, ugyanis: 1. Iványi-Grünwald Béla kettős vezetéknevét ő maga 1905 körültől, majd monográfusai is helyesen, kötőjellel használta/használják. Ettől a közmegegyezéstől a Virág Galériának sem illik eltérnie. 2. A képen nyoma sincs a fekete színnek, nemhogy az venné körbe a fákat, emberek és házakat. Párizsi és egyéb, a kék sötétebb árnyalatai, (elvétve barnák) kontúrozzák a kompozíció bizonyos elemeit. Ha a szöveg valóban erről a képről szó, mint ahogy a katalógus ezt feltételezi (szerintem egyébként helyesen) akkor ez egyszerűen tévedés, melyet megismételni felesleges volt. 

Aprócska gond, de mégis zavaró lenne, ha szokássá válna a Bizományi Áruház Vállalatos aukciók idejének pongyola meghatározása. A mostani árverés katalógusában túl sok helyen fordul elő a következő hiba (első példa a 11. tételnél): "Aukcionálva: BÁV 39. árverés, 56. tétel" – Ezzel csupán annyi a gond, hogy a BÁV-nak kettő, egymástól időben igen távoli 39. árverése is volt: Bizományi Áruház Vállalat 39. Képaukció, Budapest, 1976. május., valamint BÁV RT. 39. Művészeti Aukció, Budapest, 2001. október. Szerintem nem mindegy, hogy az adott kép mikor szerepelt a BÁV-nál. (Lásd még 17; 23; 25; 50; 51; 87; 117; 139. tételeknél ugyanez).

Egyéb furcsaságok és érdekességek:

Vaszkó Ödön: Bérház, 1932, vászon, olaj, 98 x 78,5 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Vaszkó Ödön 932. - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 18.)

A Vaszkó-képhez írott szövegben ezt olvasom: "...az elidegenedés és a modern városi érzés közvetítése egyaránt a Neue Sachlichkeit legfontosabb ismérvei közé tartozik." Ez így valóban pontos és igaz, csak amikor a képre nézek, akkor merül fel bennem, hogy pont ilyen környezetben születtem és nőttem fel, épp ilyen helyen laktam az 1960-as évek közepétől majdnem két évtizedig. A soklakásos bérházakra jellemző volt, hogy szinte együtt, egymástól a legkevésbé függetlenül élték az emberek mindennapjaikat. Az egymás ablakán való belátás, az egymás életébe való folyamatos betekintés, épp nem az elidegenedés érzetét keltette. Inkább az volt az ember benyomása, hogy nagyobb baj nem történhet, mert mindenki azonnal értesült mindenről, ami a házban, vagy a környéken történt. Ahol én laktam, ott a betörés szinte ismeretlen fogalom volt és a családi erőszak sem tudott igazán kiteljesedni, mert mindenki és azonnal közbe szólt vagy lépett. Kicsit sok is volt ez az elidegenedés hiányából.

Perlrott Csaba Vilmos: Notre Dame, 1938 (sic! helyesen 1937), vászon, olaj, 56 x 45,5 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Perlrott Csaba 938 (sic! 937) Paris - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 32.)

A képeken előforduló dátumok folyamatos kihívás elé állítják a kutatót. Így történt ez a Perlrott-kép esetében is, ahol a szöveg szerint 1938-ban, a kép szerint viszont egy évvel korábban született. Tűnhet ez szőrszálhasogatásnak is, de Perlrottnak 1937. november 14 és 29. között gyűjteményes kiállítása volt a budapesti Tamás Galériában, ahol számos Notre-Dame-témájú képét mutatta be. Lehet, hogy az egyik éppen ez volt.

                                         Részlet az előző (kat. 32.) képből.

Perlrott Csaba Vilmos: Park, 1908 körül (sic! helyesen 1910 nyara), vászon, olaj, 60,5 x 67 cm, jelzés lent balra: Perlrott Csaba - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 73.)

Ennél a Perlrott-műnél csupán annyi a gond, hogy a remek szöveg szerint a kép 1910 nyarán készült és ez sokkal alaposabban van alátámasztva, mint az ugyanazon az oldalon, a festmény címéhez csatolt "1908 körül" meghatározás. Mást mond a képcím és mást a szöveg, ez azért kicsit zavaró lehet az óvatlanul tájékozódni vágyó olvasó számára.

L. Propper Aranka: Aktok, vászon, olaj, 80 x 63 cm, jelzés lent balra: L. Propper A. - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 79.)

L. Propper Aranka felbukkanása számomra meglepő érdekesség, mert még sosem hallottam-olvastam róla, más művével eleddig nem találkoztam. Ez pedig olyan kvalitásokat mutat, ami sokkal jelentősebb művésznek mutatja, mint amennyire jelenleg ismert.

Ez az oldalpár arra jó példa számomra, hogyan lehet ugyanazt a témát ízléssel és ízléstelenül ábrázolni.

Csupán egyetlen dologra hívom fel a figyelmet: ha képzeletbeli átlókkal kijelölik a képek középpontját, akkor nézzék meg, hogy melyik, mire hívja fel a figyelmet, pontosabban Csók esetében egy teljesen semleges részlet a középpont, ellentétben Molnár C. Pállal, akinél egy másféle, a jó művészettől idegen szándék válik így nyilvánvalóvá.

Csók István: Műteremben, 1903, vászon, olaj, 46 x 55,5 cm, jelzés és datálás lent jobbra: CSÓK Paris 1903 - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 87.)

Molnár C. Pál: Fekvő akt, vászon, olaj, 72,5 x 100,5 cm, jelzés fent balra: MCP - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 86.)

Pechán József: Kora délután (Napsütés), 1908, vászon, olaj, 96 x 90 cm, jelzés és datálás lent balra: Pechán József 1908 - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 101.)

Pechán remek képéhez írott szövegben a következőn akadt meg a szemem: "Munkássága során Pechán nem választotta szét festészeti és fotográfusi praxisát." De, szerencsére szétválasztotta, mivel nem foglalkozott fotográfiák kifestésével és festményekről sem készített fotókat. Hogy műveinek elkészítéséhez a fotót, mint segédeszközt használta, ez nem azt jelenti, hogy a két dolgot összekeverte volna.

Ismeretlen festő: Virágcsendélet gyümölcsökkel, vászon, olaj, 69 x 54 cm, jelzés nélkül - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 102.)

Az ismeretlen festő személyében, feltehetően Móricz Margitot tisztelhetjük. De az is lehet, hogy csupán az ő modorában készült a mű, így a meghatározás egyelőre csak hipotézis.

Szobotka Imre: Fekvő alak, 1912-1914 körül, vászon faroston, olaj, 38,5 x 45,5 cm, jelzés nélkül - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 108.)

Tisztában vagyok vele, hogy nem tartozik a világ legegyszerűbb feladatai közé lemásolni egy kiállítási katalógus címlapján szereplő szöveget, de ha ezen a téren kihívásokkal küzdenék, akkor semmiképpen sem szégyellnék segítséget kérni. A Szobotka-képhez csatolt adatok között a Galleria dell'Incisione, többször is "Gelleria"-ként kapott gellert, de boldog lennék, ha ez lenne itt a legnagyobb gond. A fő probléma az, hogy a szöveg hiába írja le éppen harminc alkalommal a "kubizmus", "magyar kubizmus", "magyar kubista diaszpóra", "magyar kubista" stb. kifejezéseket, ha ennél még sokkal többször írná le, sajnos akkor sem képződne, visszamenőleg, összefoglaló névvel használható "magyar kubista művészet". A magyar képzőművészettel komolyan foglalkozók, számon tartanak néhány olyan alkotót, akiknek vannak kubista, vagy a tételes francia kubizmussal kacérkodó, kubizáló művei, de ez csak olyan szórvány, ami nem áll össze olyan művészettörténeti alakzattá, mint például a magyar neoklasszicizmus, vagy a magyar Vadak. Csáky József és Miklós Gusztáv szobrai, Réth Alfréd, Szobotka Imre és Bossányi Ervin festményei, Kmetty majdnem kubizmusa és még néhány elszórt kezdeményezés nem képez önálló kubista fejezetet a magyar művészet történetében. Ezért van az, hogy mint a szövegben olvasható: "...a témának kiállítást máig nem szenteltek, ahogy összefoglaló monográfia sem született, de kézikönyveinkben sem találni 'magyar kubizmus' cím alatt fő-, vagy akár alfejezetet." Azért nem "szenteltek", mert nem tudtak! Sajnos. Viszont remélem, hogy nincs igazam és a jövőben annyi magyar kubista kép kerül felszínre, hogy változtatnom kell ezen a véleményemen. (Apropó, a Lyka Károly-i ítélet sommás lehet, de "summás" sajnos nem, és az a mondat is értelmetlen, mely szerint: "Képünk az életmű legerősebb korszakában született, 1912-1914 körül, mikor Szobotka párhuzamosan haladt a nemzetközi avantgárd élvonalával." Ilyen értelemben az élvonallal párhuzamosan haladni egyszerűen képtelenség. Vagy az élvonalban halad valaki, vagy a főtömeggel tart, esetleg kullog a kertek alján.)

Egyszer majd azzal a kérdéssel is foglalkozni kívánok, hogyan és miképp olvadt bele Szobotka életművébe barátja, Bossányi Ervin szintén kubizáló műveinek java része és van-e mód és remény a két életmű újbóli szétválasztására?

Vajon ki írta a 112. katalógus szám alatt szereplő Ámos Imre-kép szövegét és mi az az "objektív monumentalizálás" ? (Lásd. Uitz Béla: Varró nő című képnek szövege (kat. 118.) Ezen kívül, az itáliai Pompeji avagy Pompeii városának névhasználatát egyeztetni kellene, mert a (kat. 85.) Molnár József-mű és a (kat. 126.) Ország Lili-kép szövegei ebből a szempontból ellentmondanak egymásnak.

Kádár Béla: Dombos táj, papír, pasztell, 47 x 60,5 cm, jelzés lent jobbra: Kádár Béla - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 202.)

Kádár Béla e műve feltehetően Dunabogdányban, 1908 körül készült, mint azt az alábbi analógiák mutatják.

Pap Géza: Dunabogdány, 1908, karton, olaj, 66 x 84 cm, jelzés és datálás lent balra: Pap Géza 1908, magántulajdon - Reprodukálva: Modern magyar festészet 1892-1919, Szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, Kieselbach Tamás kiadása, 2003, 152, (106. kép). 

Gara Arnold (1882-1929): Domboldal napsütésben (Hegyoldal), 1908, vászon, olaj, 56,5 x 63,5 cm, jelzés lent jobbra: Gara, magántulajdon - Aukcionálva: Kieselbach Galéria Tavaszi képaukció, 2008. május (kat. 59.)

Ferenczy Károly: Virágok parasztkorsóban, 1911, vászon, olaj, 81,5 x 81,5 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Ferenczy Károly 1911 - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 163.)

A kényszerűen visszavont Ferenczy-csendélettel kapcsolatban én sem értem, hogy az egykor a Fővárosi Képtár gyűjteményébe tartozott, de később háborús veszteségként elkönyvelt mű esetében, a magyar műtárgyállomány védettségével is foglalkozó Forster Központ miért pár órával az aukció kezdete előtt jelenti be igényét a képre? Virágék teljesen korrekt módon jártak el, amikor a katalógusban feltüntették a kép származását. Lásd Hamvay Péter cikkét a neten: "A Fővárosi Képtárból elveszett kép tűnt fel egy árverésen", Magyar Narancs 2015. május 18. Így Virágéknak már nem volt idejük a helyzetet megnyugtató módon rendezni, viszont a képet kénytelenek voltak visszavonni. Vajon ki téríti meg az ezzel kapcsolatban felmerülő, esetleges veszteséget? Jó lenne, ha ezekre a kérdésekre, a múzeumok háborús veszteségeivel kapcsolatos problémákra is egyértelmű választ adna a magyar jog. Ez a jelenlegi maszatolás senkinek sem jó.

Tibor Ernő: Halpiac, papírlemez, olaj, 68 x 97,5 cm, jelzés lent balra: Tibor Ernő - Közölve: Virág Judit Galéria 49. Tavaszi aukció katalógusa (kat. 142.)

A Tibor Ernő festmény adatai között ez olvasható a katalógusban: "Kiállítva: A Munkácsy-céh kiállítása. Műcsarnok, 1938." Azért akadtam meg ezen, mert olyankor, amikor konkrétan meg van nevezve egy kiállítás, melyen a kép szerepelt, de a hozzá tartozó katalógus szám hiányzik, akkor az több dolgot is jelenthet. Például azt, hogy a kép hátoldalán jól-rosszul olvasható cédula adatai nem lettek ellenőrizve, az egykori katalógusba nem pillantott bele a kutató. És még sok mindent jelenthet, de ezeket most hagyjuk. Szóval átnéztem a Munkácsy Céh kiállításainak a rendelkezésemre álló katalógusait. Egyikben sem találtam Tibor Ernőtől művet. Nem találtam olyan katalógust, ami azt bizonyítaná, hogy 1938-ban a Műcsarnokban a Munkácsy Céhnek kiállítása lett volna. Tudomásom szerint Tibor Ernő sosem volt tagja a Munkácsy Céhnek. A Munkácsy Céh 1928 és 1943 között működött. Az 1928-as első kiállításukat követő, 1929-es közgyűlésükön azt a határozatot hozták, hogy új tagot ezentúl nem vesznek fel. Lehet, hogy én voltam figyelmetlen, de egyelőre nem találom annak bizonyítékát, hogy a képhez csatolt adatok helytállóak. Viszont megtaláltam a kép korabeli reprodukcióját 1932-ben.

                          Képzőművészet, 1932. május, 112. oldal.

rumattila bp.