HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Szúrópróba 3.0

2014.06.27. 21:12 RumNapló

Szúrópróba 3.0

Műkereskedelmi rejtvények: Perlrott kontra Erdélyi

Néhány évvel ezelőtt remek írás jelent meg egy pályakezdő művészettörténész tollából. (Babucsik Anna: Műtárgyvásárlási abc kezdőknek, Art-Magazin, 2006/4, 5.) A szerző ebben egy olyan balfogásáról számolt be, mely rendkívül tanulságos lehet a képhamisítás világa iránt érdeklődők és a gyűjtők számára egyaránt. Babucsik Anna nem csekély öniróniával írta meg cikkében egy bolhapiaci melléfogásának részletes történetét. Mint az írásából kiderül, a mórahalmi vásáron harmincötezer forintért Perlrott Csaba Vilmos műveként vásárolt meg egy kisméretű temperaképet, melyről pár nap múlva, számára is nyilvánvaló módon derült ki, hogy otromba hamisítvány.

babucsik.JPG

A szerző a megbukott kép reprodukciója mellett, annak feltételezett eredetijeként közölte Perlrott Aktok szabadban című alkotását, melyet a budapesti Kieselbach Galéria aukcionált 2000 telén.

erdélyi nem perlrott.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Aktok szabadban, 1907–1910 között, vászon, olaj, 27,5 x 35 cm, jelzés nélkül, Közölve: Kieselbach Galéria (14.) Téli Képaukció, Budapest, 2000. december 8. (kat. 19.).

Perlrott hazai monográfusa, Benedek Katalin az utóbbi képhez írott aukciós tanulmányának utolsó bekezdésében a következőket tartotta lényegesnek kiemelni: "Az aktok szabadban a színfelületek, formaadás, perspektíva pikturális elképzelését vetíti vászonra. Összetett, képi igényű tanulmány, melynek egyes elemei jól felismerhetők a "Fürdőző fiúk"-on. Ez utóbbi azonban már redukált motívumvilágú mű. Érdekes, gazdagabb elgondolás húzódik meg a kiállított képen. Festőisége mellett mesterségbeli és szemléleti problémákat rejt, válaszokat s eredményeket, melyek Ingres-től Cézanne-ig ívelően és tovább időszerűségükből sohasem veszítettek." [Nem érti? Ne érezze kényelmetlenül magát, én sem értek ebből az idézetből semmit. Ez egy szinte teljesen értelmetlen, művészettörténeti szakkifejezésekkel megspékelt halandzsa.] A képet Benedek ekkor 1907 és 1910 között helyezte el Perlrott életművében. Tanulmányában az aktos kompozíció legközelebbi párhuzamaiként két Perlrott-művet nevezett meg, a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében lévő Fürdőző fiúk-at, valamint a szentendrei Ferenczy Múzeum által őrzött Fürdőző katonák-at.

perlrott fiúk.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Fürdőző fiúk, 1910 körül, vászon, olaj, 77,5 x 91 cm, jelzés nélkül, Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 73.259. Közölve: Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955) alkotói pályájának főbb állomásai, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2005, V. színes tábla.),

perlrott katonák.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Fürdőző katonák, 1910 körül, vászon, olaj, 65 x 75 cm, jelzés lent jobbra: Csaba Vilmos, Szentendre, Ferenczy Múzeum, ltsz.: 74.18. Közölve: Benedek 2005, VI. színes tábla.).

2010 májusában szintén a Kieselbach Galéria ajánló katalógusában került bemutatásra Perlrott egy másik, Szabadban című műve.

perlrott szabadban nagy.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Szabadban, 1911 körül, vászon, olaj, 121,5 x 140 cm, jelzés lent balra: Perlrott Csaba, Közölve: Kieselbach Galéria, A szezon legjobb képei 2010, (kat. 13.).

A katalógusban képet kísérő tanulmányt Molnos Péter írta, aki a festményt 1911 körülre datálta. A nagyméretű (121 x 140 cm) olajképet Molnos a Perlrott-életmű fődarabjaként határozta meg: "Perlrott Csaba Vilmos Szabadban című festménye mind méretében, mind művészi értékét tekintve az életmű egyik legjelentősebb ma ismert darabja. Olyan összefoglaló jellegű, múzeumi rangú alkotás, melyhez hasonló kvalitású festmény csupán elvétve található köz- és magángyűjteményeinkben." A képhez írott szöveg mellékleteként ismét felbukkant a korábban ugyanitt aukcionált Aktok szabadban című kompozíció, mint az aktuálisan kínált festmény egyik legközelebbi párhuzama.

erdélyi nem perlrott.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Kompozíció Tiziano Bacchanalia című képe után, 1910 körül, Közölve: Kieselbach Galéria, A szezon legjobb képei 2010, (kat. 13.) 51.o.

Molnos az Aktok szabadban közvetlen kompozíciós előképeként Tiziano Vecellio 1525 körüli Bacchanália című alkotását jelölte meg, helyesen. Mint írta: "Egy csupán vázlatban megmaradt, néhány esztendővel ezelőtt felbukkant kompozíció jól mutatja, miként használta fel Perlrott az aktfestés évszázadok alatt kikristályosodó tanulságait. A kép Tiziano Bacchanália című, a madridi Pradóban található mű átértelmezése, melyet a magyar festő nyilván 1911-es spanyol útján ismert meg."

tiziano.JPGTiziano Vecellio: Bacchanália, 1525 körül, Madrid, Prado

Molnos tehát a képet Perlrott 1910 körüli műveként használta analógiának 2010-ben megjelent írásában. Az ekkor aukcióra került Szabadban című Perlrott festménynek akad azonban egy sokkal közelebbi párhuzama is, az egykori Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található, szintén Szabadban címen őrzött, kisebb méretű olajkép. Ez utóbbi Perlrott-mű mind méretben, mind pedig a rajta szereplő alakok számát tekintve is a 2010-ben aukcióra került nagyméretű kép redukált változatának, avagy előkészítő tanulmányának tekinthető. A kisebb méretű Szabadbant (egyébként mindenki számára hozzáférhető módon), Benedek színesben reprodukálta 2005-ben megjelent Perlrott-kismonográfiájában.

perlrott szabadban kicsi.JPGPerlrott Csaba Vilmos: Szabadban, 1910 előtt, karton, olaj, 56 x 68 cm, jelzés nélkül, hátul Aktos kompozíció vázlata, MNG ltsz.: FK 9385. Közölve: Benedek 2005, II. színes tábla.

Ez így mind szép is lenne, meg kerek és remek, a probléma csupán az, hogy bár a Benedek és Molnos által is elfogadott, 2000 telén aukcionált Aktok szabadban valóban Tiziano híres műve után készült adaptáció, csak éppen nem Perlrott Csaba Vilmos alkotása. Az elsőre meglepőnek tűnő állítás bizonyítását, elsősorban maguk a Perlrott művek szolgáltatják. A Benedek által analógiaként hozott Fürdőző fiúk és Fürdőző katonák,valamint a kérdéses mű összehasonlítása már első ránézésre is felveti a különbözőség gyanúját. Ha egymás mellé helyezzük a három művet, azt láthatjuk, hogy a két megfellebbezhetetlenül eredeti, múzeumi gyűjteményben lévő Perlrott-festmény és az Aktok szabadban egészen eltérő művészi látásmódot közvetít. Más a színkezelés, más a festésmód, más a komponálási módszer és mást mutat a fények és árnyékok kezelése is. Ez önmagában még lehetne egy viszonylag egyszerűbben feloldható datálási probléma is, miszerint esetleg a képnek az életműben való időbeli elhelyezésével van probléma, de itt nem ez a helyzet. S bár a Perlrott-életmű eddig felbukkant darabjai között egyetlen ilymódon festett kép sem található, ez még önmagában szintén nem lenne kizáró körülmény, mivel szinte minden művész életművében akadnak atipikus, szokatlan, a már ismertekkel nem összevethető művek és a további folytatást nélkülöző kísérleti munkák. Ebben az esetben azonban nemcsak az biztos, hogy a kép idegen testként ékelődik a Perlrott-életműbe, hanem az is, hogy ki az a művész aki a képet eredetileg festette, mivel fellelhető a kérdéses mű Perlrottnál sokkal közelebbi párhuzama, mondhatni ikertestvére.

Erdélyi Béla (1891–1955) kárpátaljai festő és író, 1911–1915 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. 1913 nyarán még ösztöndíjas főiskolásként, tanára Iványi-Grünwald Béla vezetésével, a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1913 őszén szintén Kecskeméten, a főiskolások ifjúsági kiállításán mutatta be a nyáron készült munkáit. Erdélyi a főiskolán megszerzett rajztanári oklevéllel már 1916-ban a munkácsi állami tanítóképzőben tanított. Ezt követően, 1922 és 1937 között további művészeti tanulmányokat folytatott Németországban, Itáliában, Franciaországban és Lengyelországban. Erdélyit a kárpátaljai magyar és az ukrán festészet története is egyik legmarkánsabb egyéniségeként tartja számon. Mint egy ízben önmagáról szarkasztikusan megjegyezte: "Én egy olyan francia kultúrájú, német anyanyelvű ukrán vagyok, aki magyarul tud a legjobban.” (Balla László: Erdélyi Béla és kortársai, Ungvár–Budapest, Galéria Kiadó, 1994, 15. További irodalom: Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón, Kassa, 1931, 92-93, 104.; Kovach Anton: Adalbert Erdelyi, Uzhgorod, 2007.)

Balla László Erdélyi Béla és kortársai című, Kárpátalja képzőművészeinek három nemzedékéről szóló könyvében közölte a művésznek azt a festményét, mely alapvetően kérdőjelezi meg az Aktok szabadban esetében Perlrott szerzőségét. A kötet végén lévő, oldalszám nélküli reprodukciók között szerepel Erdélyi A művész útja című alkotása. Ez az a mű, mely mind a rajta megjelenő alakok, mind pedig az őket körülvevő tájrészlet festésmódjában meglepő egyezéseket mutat az Aktok szabadban című képpel. Az Erdélyi művészetével foglalkozó irodalom A művész útját az 1929–1931 között Párizsban született, szimbolista indíttatású alkotások között tartja számon. Egymás mellé helyezve A művész útja és az Aktok szabadban című képeket, még a gyakorlatlanabb szem számára is teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a két mű ugyanannak a művésznek az alkotása.

erdélyi a művész útja.JPGErdélyi Béla: A művész útja, 1929-1931 között, Párizs, vászon, olaj, méret ismeretlen, lappang, Közölve: Balla László: Erdélyi Béla és kortársai, Ungvár–Budapest, Galéria Kiadó, 1994, 4. ff. tábla.

erdélyi nem perlrott.JPGImmár helyesen: Erdélyi Béla: Kompozíció Tiziano Bacchanália című képe után, 1929-1931 között, Párizs, vászon, olaj, 27,5 x 35 cm, jelzés nélkül, magántulajdon

Ráadásul, Perlrott és Erdélyi közvetlen, személyes kapcsolatban is álltak 1913 nyarán, mivel ekkor mindketten a kecskeméti művésztelepen dolgoztak. Erdélyi mint Iványi-Grünwald tanítványa, Perlrott pedig mint befutott, elismert művész, egymással napi kapcsolatban, egymás műveit akarva-akaratlanul is látva alkottak. Erdélyinek tehát minden lehetősége megvolt, hogy a tisztelt mestertől ellessen műfogásokat, speciális művészi problémákra adott egyéni válaszokat. Erdélyi ilymódon egyenesen a "tiszta forrásból" meríthetett, mely hatás, természetes érési folyamat következtében nem azonnal, hanem csak évekkel később bukkant fel művészetében.

Mind emellett azok az érvek is sántítanak, melyek az Aktok szabadban születési idejét egyrészt 1907–1910 közé (Benedek), vagy 1910 körülre (Molnos) teszik. Mint Molnos megjegyezte: "A kép Tiziano Bacchanália című, a madridi Pradóban található mű átértelmezése, melyet a magyar festő nyilván 1911-es spanyol útján ismert meg." Alapos csúsztatás ez, mert bár igaz, hogy Perlrott 1911-ben járt a madridi Pradóban, de az ezt követően készült művei alapján nem a későreneszánsz Tiziano, hanem a manierista El Greco volt lenyűgöző hatással művészetére. Perlrottot ekkor éppen nem az érett reneszánsz egyik legnagyobb mesterének klasszikus nyugalmú festészete, hanem a formabontó El Greco eksztatikus, nyugtalanul lobogó figurái, titokterhes fény-árnyék kezelése, ambivalens lélektani mozgatórugóktól eleven festészete ejtette ámulatba. Perlrott 1911 után Matisse, Cézanne és El Greco művészetének együttes hatásait mutató, csak látszólag kubizáló, de inkább csak kristályos szerkezetűnek nevezhető, élesen metszett formákkal operáló egyéni stílust dolgozott ki spanyolországi útját követően. Bár Benedek szerint Perlrott a két fürdőző fiúkat-férfiakat ábrázoló múzeumi képet "kubista felfogásban" festette meg, kijelentését maguk a művek, sajnos nem igazolják. E művek szemléletétől messze távol áll a Picasso és Braque által kidolgozott kubista képanalízis, ezzel szemben láttat egyfajta, a felületes szemlélő számára a kubista szemlélettel összetéveszthető felületi töredezettséget, mely azonban inkább az afrikai törzsi művészetek felé mutat. S bár a törzsi művészetek a kubizmus születésének is egyik forrásául szolgáltak, de Picasso egészen más művészi következtetéseket vont le ebből, mint például Matisse, aki egyébként pár évvel korábban Perlrott mestere volt.

Összegezve, a Perlrott Csaba Vilmos neve alatt kereskedelmi forgalomba került Aktok szabadban című, 1910 körülre datált kép, valójában Erdélyi Béla, feltehetően 1929 és 1931 között Párizsban festett műve. Mivel a festményen sem Perlrott, sem pedig Erdélyi aláírása nem szerepel, így ez a kép egyelőre a kétes állapotú, bizonytalan státuszú művek csoportjába tartozik. S mivel eredeti szerzője és származása a feledés homályába süllyedt, így válhatott azután a jó kvalitású műalkotás a tévedések szabad prédájává.

Rum Attila

Budapest, 2013 június-július

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr716434649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.