RumNapló

"Összeáll a kép"

1907 tavaszán a budapesti Nemzeti Szalon, tavaszi kiállításának keretében, reprezentatív bemutatót tartott a francia posztimpresszionizmus remekműveiből. A tárlat fő szenzációja Paul Gauguin – gyűjteményes kiállításnak is beillő – hatvanhét műve volt: festmények, rajzok, metszetek, karcok, fafaragványok és kerámiák vegyesen. [Micsoda közönségsiker lenne ma is egy ilyen bemutató például a Szépművészeti Múzeumban] Iványi-Grünwald festészetében Gauguin művészetének nyilvánvaló hatása ezt követően jelentkezett egyértelműen. A nagybányai alapítók közül ő bizonyult a modern irányzatokra leginkább nyitottnak. Gauguin hatásának ékes bizonyítéka az a két mű, amelyek eredetileg egy nagyobb kompozíció részletei voltak. Az egyik Zádor Anna művészettörténész hagyatékából került két évtizede a budapesti műkereskedelembe:

Iványi-Grünwald Béla: Fonó cigánylány, 1907, vászon, olaj, 110 x 52 cm, jelzés lent jobbra: Iványi-Grünwald, Proveniencia: Sugár Aladár majd Zádor Anna gyűjteményében, jelenleg magántulajdon – Megjelenés: M. I. É. N. K., Budapest, Nemzeti Szalon, 1908. január 11 – ?, (kat. 60.); Hungarian Exhibition, London, Earl’s Court, 1908. május – november, (kat. 225.); Dr. Zádor Anna hagyatékának árverése, Budapest, Nagyházi Galéria és Aukciósház, 1995. december 16., (kat. 9.)

A másik kép a magyar országhatáron kívülre kerülve, ma a nagybányai Máramaros Megyei Múzeum gyűjteményében található:

Iványi-Grünwald Béla: Cigánylányok a Lápos patak partján, 1907, vászon, olaj, 116 x 119 cm, jelzés nélkül, Muzeul Judetean Maramures, Muzeul de Arta „Centrul Artistic Baia Mare”, ltsz.: 191.

Iványi érdeklődését ekkortájt keltette fel a természettel szorosabb összhangban élő hazai cigányság. Modelljeit előszeretettel választotta közülük a továbbiakban is, itthon találva meg azt a témát, melyért Gauguin-nek a déli tengerek szigetvilágába kellett utaznia. Nemsokkal a nagyméretű, patakparton szépítkező cigány lányokat ábrázoló mű elkészültét követően, Iványi a kép egyharmadát különválasztotta és szignálta. Az immár két kép közül az egyik, feltehetően azonos azzal a festménnyel, amely Fonó cigány lány címen szerepelt 1908-ban a M.I.É.N.K. első kiállításán, valamint a modern magyar festészet egyik legkorábbi, külföldön rendezett seregszemléjén Londonban. 

Valamikor 2003 körül Iványi képeit lapozgatva felmerült bennem annak a lehetősége, hogy a két kép egykor összetartozhatott. A két festmény reprodukciójával megkerestem régi barátomat, Harsányi Tamás grafikust, aki segítségemre volt a rekonstrukcióban. Az alábbi fekete-fehér print volt az első bizonyíték, az elgondolásom helyesnek bizonyult, a két festmény pontosan összeillett. Láthatóan és egyértelműen közös kompozíciót alkottak valaha. 

A rekonstrukciómat megemlítettem az egykori Mű-Terem Galéria, A magyar festészet rejtőzködő csodái 1853–1919. Válogatás magyar magángyűjteményekből I. című kötetébe írott tanulmányomban (2004, 168-169.), majd nagyméretű színes képen közölte: Szabó László: Iványi-Grünwald, Budapest, Corvina, 2007, 25-26.:

Nos, így áll össze a kép, ha minden stimmel. Avagy Woody Allen aranyköpését kölcsön véve: "Ha minden ilyen flottul menne".