RumNapló

Pintérék immár negyedik alkalommal rendeznek aukciót a balatonfüredi Vaszary Villában. Az árverésre most szombaton, augusztus 16-án kerül sor. Volt szerencsém eredetiben is látni a kiállított anyagot, így nem csupán a katalógus ismeretében tájékoztatom róla a nagyérdeműt. A teljesség igényét még csak nem is súrolva, itt csupán pár olyan festménnyel foglalkozom, melyeket valamilyen szempontból érdekesnek vagy problémásnak találtam. Válogatásom semmiféle értékítéletet nem kíván tükrözni. Az aukciósház a balatoni aukcióinak megszokott koncepciójával, így harangozta be anyagát: „Balaton, nyár szerelem…” témákban, minden, ami életörömmel, nyárral, szerelemmel, Balatonnal, tengerrel, sporttal kapcsolatos. Mindezek klasszikus- és 20. századi modern-, valamint kortárs festményben, ezüstben, műtárgyban, Zsolnay-ban és szoborban „elmesélve”. 

Sajnos nem tudom megállni, hogy ne egy olyan képpel kezdjem, mely egy iciripicirit mintha kilógna ebből a tematikából: 

38. Dési Huber István: Temetés, vegyes technika [ezt a kitételt akkor alkalmazzák az aukciósházak, amikor nem tudják megállapítani, hogy az alkotás pontosan milyen anyagokkal készült, ilyen technika, hogy „vegyes” nem létezik!], papír, 47 x 35 cm, jelzés lent jobbra: Dési Huber 1940 Hollókő.

Az 1940-ben született, „hangulatos” kép csak a felületes szemlélő számára idegen a balatoni, nyári életörömöt és a szerelmet előtérbe helyező anyagtól. Talán Pintérék úgy gondolták, hogy a közönség csak úgy tudja igazán értékelni a kiállítás napsugaras gyönyörűségeit, ha kontrasztként a sötét oldalt, az életöröm ellentétét is felvillantják számára. És valóban, milyen megnyugtató e kép után újra elmerülni a többi szépségben. Ennek a végtelen szomorúságot árasztó festménynek az itteni szerepeltetésére – melyen egyébként rosszkedvű József Attila arcú és testtartású férfiak vesznek körbe koporsóra boruló siratóasszonyokat – semmiféle más indokot elképzelni nem tudok. Ehhez még hozzátéve, ha szó szerint roppant tudású kollégám, Barki Gergely szerint Berény Róbert lehet a varrótű vagy hímzőpárna Gauguinje, avagy a manapság már erősen humorkopott Fábry Sándor untigismételt szlogenje szerint Beethoven a zene Mozartja, akkor én is nevezhetném Dési Hubert a festészet József Attilájának. De mégsem teszem, mert ez súlyosan ciki lenne.

 A következő viszont már legyen egy igazán jó hangulatú, tipikus balatoni zsánerkép:

76. Basch Árpád: Fürdés a helyen szigorúan tilos, vegyes technika [megint ez a nemlétező "vegyes" ami pálinkában is szörnyű, itt meg értelmezhetetlen], papír, 20 x 34 cm, hátoldalán autográf felirat: emlékül 1927 jún. 1-én Basch Árpád.

Basch Árpád egy igen kiterjedt művészfamília egyik utolsó tagja volt. Basch Andor (1885-1944) a legismertebb közülük, aki 1944-ben öngyilkosságba menekült a zsidósors elől, de mellette apja Basch Gyula (1851-1928), Basch Árpád (1873-1944) és fia Basch Mihály (1899 - ?) valamint Basch Edit (1895-1980) is remek művészek voltak, szintén a magyar festészet megbecsült alakjai. Basch Árpád Münchenben kezdte a pályát Hollósy Simon mellett, majd hosszas párizsi kitérő után 1896-ban hazaköltözött. Még Párizsban a legjobb műhelyekben kitanulta a művészi sokszorosító eljárásokat, így az elsők között volt, aki itthon alkalmazott grafikával kezdett foglalkozni hivatásszerűen. A századfordulón rengeteg plakátja, könyvdíszítő és egyéb dekoratív munkája jelent meg. Legnagyobb szabású műve a 85 négyzetméteres (!) „Kárpátok védői” című triptichonja (1917), melyet többek segítségével készített el. Ennek a műnek a kifizetése kapcsán Basch hosszas perbe keveredett a Magyar Államkincstárral, mely végül rendeződött és a mű 1938-ban a Ludovika Akadémiára került. Kíváncsi lennék, hogy mi történt ezzel, megvan-e még? Az itt bemutatott helyes kis balatoni körtánc a tiltó tábla körül a mindenkori felsőbb hatalom elleni lázadás egyik legfinomabb megnyilvánulása, amivel valaha találkoztam. Eszembe jut erről a Szabadság téri új emlékmű körül, hosszú ideig naponta ismétlődő emberi körgyűrű, melyet a holokauszt megcsúfolása miatt elégedetlen emberek alkottak újra és újra, nem szűnő tiltakozásul. Úgy gondolom, hogy mivel a Párkány-szobor olyan kiválóan szimbolizálja a jelenleg regnáló Orbán-rezsim működését, hogy örök mementóként kellene a mostani helyén megőrizni, persze megfelelő és többnyelvű táblákat felállítva, melyekről mindenki az igazsághoz híven tájékozódhatna Orbánéknak a magyar néppel szemben, valamennyiünk ellen elkövetett bűneiről. 

30. Jancsek Antal: Ruhaszárítás, olaj, papír, 33,5 x 33,5 cm, jelezve a hátoldalán: Szepezd 957 Jancsek A.

Ez a kép amúgy teljesen érdektelen lenne, ha alkotója nem a magyar festészet egyik leghírhedtebb hamisítójaként vált volna ismertté. De Jancsek Antal (1907-1985) történetét majd egy külön tanulmányban dolgozom fel a közeli jövőben.

28. Medgyessy Ferenc: Vízparti jelenet, pasztell, papír, 34 x 47 cm, jelzés nélkül

Az elsősorban a magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alakjaként ismert Medgyessy Ferencről kevesen tudják, hogy festeni, rajzolni is remekül tudott. Olykor-olykor felbukkan egy-egy ilyen műve is, melyeknek a látásmódja és technikája is meglehetősen közel áll Rippl-Rónai József művészetéhez. Néhány festménye és grafikája feltehetően már be is olvadt a Rónai-életműbe, de ezek ismételt különválasztása még a jövő zenéje. 

107. Verebics Ágnes (1982): Lajhárkölyök, olaj, vászon, 40 x 40 cm, jelzés a hátoldalon: Verebics Ágnes

Azt nem tudom, hogy mennyire jellemző a Balatonra a lajhár? Azt sem tudom, hogy milyen létszámú a balatoni, a Balatonfüred környéki, vagy a balatonfelvidéki lajhár populáció? De az biztos, hogy valahányszor ránézek erre a képre, fékezhetetlen mosolyt csal az arcomra. Annyira kedves ez a bumfordi kis gyerekmajom. 

111. Ismeretlen: Kikötő gőzhajóval, olaj, karton, 35 x 49,5 cm, jelzés lent jobbra: Vass P.

A helyzet az, hogy Vass P. nevű festőt tényleg nem ismerünk, van viszont egy kiváló Vass Elemérünk (1887-1957), aki pont így festett 1920 körül. Így azután az elsőre gordiuszinak tűnő csomó, csak egy pici huroknak bizonyul, melyet lazán feloldhatunk, ha nem ragaszkodunk a keresztnevet jelző „E” betű "P"-nek olvasásához. A festő így már nem, csupán az ábrázolt kikötő ismeretlen, úgyhogy a képcím így is átírható: Vass Elemér: Ismeretlen kikötő ismeretlen nevű gőzhajóval, 1920 körül.

124. Körmendi Frim Ervin: Mediterrán táj, olaj, vászon, 55 x 63 cm, jelzés lent jobbra: Körmendi

A 20. század első évtizedében a Nyolcakkal együtt indult Körmendi Frim-fivérek közül Ervin (1885-1939) festőként, Jenő (1886-1959) pedig szobrászként vált ismertté. Ervin is azok közé a ma már alig ismert, szinte teljesen elfeledett művészek közé tartozik, akinek életműve sokkal jelentősebb, mint azt gondolnánk. Az utóbbi tíz évben felbukkant művei alapján, Körmendi Frim Ervin nagyon izgalmas és a magyar festészet palettáját jelentős mértékben gazdagító művészként bontakozik ki. Életműve alapos feldolgozásra vár.