HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Pintér Galéria nyári aukciója 2. rész

2014.08.16. 20:45 RumNapló

Folytatom és be is fejezem a mai nap végén árverésre kerülő Pintér-anyagban való tallózást.

képek pintérnél 2014nyara (8).JPG142. Klie Zoltán: Kert, olaj, vászon, 73,5 x 60 cm, jelzés lent balra: Klie

A katalógusban kiemelten, egész oldalas reprodukcióval szereplő kép alatt, az aukciósház még a további információkat közölte: „MNG bírálati szám: 0175/….., Kiállítva Országos Képzőművészeti Kiállítás”. A közlés első fele arra vonatkozik, hogy a kép valamikor járt a Magyar Nemzeti Galéria egykori Bírálatán, vagyis az egykor hetente egy alkalommal összegyűlt, művészettörténészekből álló bírálati csoport megtekintette a képet, azt lefotózták, kapott egy azonosítási számot, majd vagy szóban, vagy írásban fűztek hozzá valamilyen véleményt. A Pintérék által közölt szám csak arra utal, hogy egy ismeretlen évben a 175. vizsgált képről van szó. Hogy mi volt a vizsgálat eredménye, az ebből a számból nem derül ki. Az aukciós házak előszeretettel használják, az általuk kínált művek esetében az egykori Magyar Nemzeti Galéria egykori Bírálati Csoportja által kiadott számokat, de azt, hogy ezek a bírálatok mit takarnak, arról nem tesznek említést. Pedig számos esetben a bírálati szám elutasító véleményt takar, mivel a vizsgálatot végző művészettörténészek számtalan alkalommal jutottak arra a helyes vagy helytelen következtetésre, hogy az előttük lévő mű hamis. Ennél a Klie Zoltán képnél ez természetesen fel sem merül. A festmény nemcsak, hogy eredeti, de egyben a Klie-életmű egyik legjelentősebb darabja is. Ide kapcsolódik az aukciósház adatközlésének második része: „Kiállítva Országos Képzőművészeti Kiállítás”. A tisztelt árverezők igazán vehetnék a fáradtságot, hogy a náluk aukcionált legfontosabb műveket tisztességesen megkutassák. Már csak azért is, mert kollégáik között képzett és remek művészettörténészek is vannak, akik könnyedén megbírkóznának ezzel a feladattal. Meg kellene ezt tenniük azért is, mert a mű tulajdonosa, amikor rájuk bízza a művet, teljes joggal várhatja el, hogy az aukciósház legjobb tudása szerint eljárva, professzionális módon biztosítsa a kép lehető legmagasabb árának elérését. Ezt pedig csak és kizárólag úgy lehet megvalósítani, ha a képpel kapcsolatos minden jelentős információt közölnek a potenciális vásárlókkal. Ha ezt az aukciósház nem teszi meg, akkor inkorrektséget követ el, mind a beadóval, mind pedig a vásárlóval szemben. Ezt pedig, ha a piacon akar maradni, akkor nem engedheti meg magának. A jelen Klie-képpel kapcsolatban, éppen csak pár percnyi kutatással a következők deríthetők fel: A festmény fekete-fehér fotográfiája szerepel Kopócsy Anna 2005-ben megjelent Klie Zoltán a kozmikus festő című remek monográfiájában (33. oldal, 29. kép). A kötet képjegyzékében a következő adatok szerepelnek: Kert, 1927, olaj, vászon [méretet azért nem írt a szerző, mert a kép ekkor még lappangott, azt sem lehetett tudni, hogy fizikai valóságában létezik-e még, azaz nem állt a kutatás rendelkezésére]. A kép a következő helyeken volt kiállítva: Velencei Biennálé (XVI. Esposizione Internazionale d’Arte della citta di Venezia), 1928, (kat. 32. Giardino címen); Ungarischer Verein Neuer Künstler”, Wien, Künstlerbund Hagen, 1928. január (kat. 107. Garten, öl, 900 Schilling), a mű reprodukálva a tárlat katalógusában (o.n.); Új Művészek Egyesülete UME első budapesti kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1928. február (kat. 132. Kert, olajf. 800 Pengő), a mű szintén reprodukálva a tárlat katalógusában (o.n.). Mindezt azért volt lényeges elmondani, mert a száraznak tűnő adatok arról tanuskodnak, hogy a mű 1928-ban nemcsak Budapesten, de Bécsben, sőt a Velencei Biennálén is szerepelt. S nemcsak szerepelt, de kiemelt jelentőségű műként a tárlatok katalógusaiban a reprodukciója is megjelent. Ha valaki lapozgatott már két világháború közötti kiállítási katalógusokat, akkor tapasztalhatja, hogy csak erősen válogatva, a legjelentősebb művek fotográfiáit közölték. Érdekességként bemásolom a képről készült eredeti archív fotográfiát is, mely annak ellenőrzéséhez nyújt segítséget, hogy a kép az idők folyamán szenvedett-e olyan sérüléseket, melyek miatt esetleg restaurálni kellett. A fotó ebben az esetben azt mutatja, hogy a kép az eredeti állapotában őrződött meg, éppen olyan kiváló kondícióban van, mint 1928-as fotózásakor. A fotográfia hátoldala pedig a mű eredeti címéről, valamint arról tudósít, hogy valóban ez a mű szerepelt Velencében 1928-ban. A feliratok különböző időből, de nagy valószínűséggel magától a művésztől származnak.

100_0252.JPG

100_0253.JPG

A másik Klie-remekmű:

képek pintérnél 2014nyara (9).JPG152. Klie Zoltán: Aktok vízparton, 1929, olaj, vászon, 80,5 x 100,5 cm, jelzés lent jobbra: Klie, datálás lent balra: 1929 – MNG bírálati szám: 0209/1983 [ebből legalább már nyilvánvaló, hogy a kép 1983-ban járt a Magyar Nemzeti Galéria bírálatán]

Ezzel a Klie Zoltán képpel is az előzőhöz hasonló a helyzet. A mű szintén archív fotográfiaként került közlésre Kopócsy Klie-monográfiájában (32. oldal, 28. kép). A kép eredeti címe e fotó hátoldalán szerepel: Ősz (tehát nem Aktok vízparton, ez azért fontos, mert az eredeti cím nagyon sokat tud segíteni, hogy a kép történetét születésétől máig követni lehessen). A festmény szerepelt az Új Művészek Egyesülete UME második budapesti kiállításán, Budapest, Nemzeti Szalon, 1930. április (kat. 135. Ősz, Somogyi Dezső úr tulajdona). Ez utóbbi, a mű első tulajdonosára vonatkozó információ azért is érdekes, mert azért ezek a kiállítások elsősorban a művészek megélhetését voltak hivatottak segíteni eladásaikkal. Így a kiállítók főként még eladatlan műveikkel szerepeltek szívesen, de ha némely alkotásukat igazán fontosnak és sikerültnek érezték, akkor az anyagi érdeken felül emelkedve, elkérték azt tulajdonosától, hogy művészetüket méltóképp reprezentálni tudják. Klie Zoltán 1930-ban, az egy évvel korábban festett Ősz-t elkérte Somogyi Dezsőtől és bemutatta azt az UME aktuális tárlatán. A képről készült archív fotó mindkét oldalát alább közlöm: 

100_0255.JPG

100_0256.JPG

Összefoglalva: a mostanáig lappangó mindkét Klie-festmény a művész legjobb korszakából származik, mindkettő átfestésmentes főmű, melyek igazán megérdemelték volna, hogy rangjuknak és kvalitásuknak megfelelően bánjanak velük.

A következő két mű Marosán Gyula korai remeke, melyek bármely, a két háború közötti modern magyar festészetet bemutató kiállításnak a díszei lehetnének. 

képek pintérnél 2014nyara (10)_1.JPG156. Marosán Gyula (1915-2003): Tihany, 1934, olaj, rétegelt lemez, 82 [helyesen csak 52!] x 65 cm, jelzés lent balra: Marosán Gyula 934. A kép Saphier Dezső műgyűjtő tulajdonaként került közlésre Molnos Péter 2013-ban megjelent Duray-monográfiájában (18. oldal, adatai 404. oldal). Marosán a mű születésének idején még Aba-Novák Vilmos magániskolájában tanult, nyaranta pedig a szolnoki és kecskeméti művésztelepeken dolgozott. E gyönyörűséges és kiváló kvalitású festménnyel kapcsolatban csupán egyetlen kérdés merül fel bennem. Miért azt a címet adták neki, hogy „Tihany”? Most jövök Tihanyból, pár napja még ott voltam, immár sokadszor látogatva el a Balaton egyik legszebb tájára. Szerintem semmilyen nézőpontból nem így fest a Tihanyi apátsági templom, mely a félsziget legmagasabb pontján tör az égbe. Friss emlékeim szerint a templom körüli táj nem is hasonlít a Marosán által megörökített részletre, úgyhogy a magam részéről én máshol keresném a mű szülőhelyét. 

képek pintérnél 2014nyara (11).JPG162. Marosán Gyula: Vízpart ladikkal, 1933, olaj, vászon, 55,5 x 67,5 cm, jelzés lent jobbra: Marosán Gyula - A képet szintén Saphier Dezső tulajdonaként reprodukálták a Frissítés. Magyar festmények 1899-1950 a Saphier Gyűjteményből című, 2004-ben a Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás katalógusában (135. kép). Annyi eltéréssel, hogy a kötetben egy évvel korábbra, 1932-re datálták a festmény születését. Gondolom, nehéz lehet kiolvasni a képen szereplő évszámot, előfordul ez. Az igazi lényeg azonban éppen ugyanaz mint az előző Marosán-mű esetében, nevezetesen, hogy ez is igazi remekmű, mely bármely kollekció díszére válhat. Érdekes lenne odatenni pár Szőnyi István kép társaságába, hogy a különbségek és egyezések okozta látásgyönyör maximális legyen. 

képek pintérnél 2014nyara (12).JPG187. Sárossy Eta (1895-1990): János Vitéz tündérországban (helyesen: János vitéz Tündérországban), olaj, vászon, 90 x 152 cm, jelzés lent jobbra: Sárossy 931 - Na, ez az igazi szupergiccs! Annyira őszintén mutatja műfaja minden jellegzetességét, hogy valódi kuriózum a maga nemében. Ha minden igaz, akkor a kép alkotója azonos azzal a Sárossy Etával, aki előzőleg Ferenczy Valér festőművész felesége volt, majd később Freytag Zoltán szintén festőművésszel kelt egybe. Bár hirtelen nem tudtam kikutatni, hogy mikor történt a férjcsere, de mindkét említett fickó vérbeli művész volt, így nehéz elképzelni, hogy körükben ilyen alkotások láthattak napvilágot. Bár az is lehet, hogy az egész csak egy vicc volt eredetileg. 

képek pintérnél 2014nyara (13).JPG211. Farkas György (1911-1995): Egry József portréja, olaj, vászon, 62,4 x 54,4 cm, jelzés lent balra: Farkas György 195? - Ez a igazi, tőröl metszett szocreál. Egry mint a munkaverseny hőse, a szinte ekével szántott barázdákkal kuszált arcú sztahanovista. Gyönyörű korkép-kórkép-körkép ez az 1950-es évekből. A szocialista realizmust híven bemutatni szándékozó bármely kiállítás dísze lehetne. Ha egyszer ilyet rendezek, mindenképpen meg fogom próbálni kölcsönkérni ezt a gyönyörűséget. A kifejező tekintet egyébként meglepő hasonlóságot mutat a Verebics által festett szomorú Lajhárkölyökéhez. 

képek pintérnél 2014nyara (15).jpg

170. Egry József: Napfényes délután, olaj, karton, 41,5 x 50,5 cm, jelzés lent balra: Egry J. MNG bírálati szám: 547/971. Kiállítva: „Balaton – Válogatás a Saphier-gyűjteményből” c. kiállításon 2007. június 12-28., Badacsony, Egry József Emlékmúzeum. Reprodukálva: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2006/24. 42. ábra.

Míg az egyéni festésmód utánozható és másolható, ugyanez a művészi látásmódról már nem mondható el. A legnagyobb igyekezet dacára sem lehet képes senki arra, hogy bárki más szemével lássa a körülötte lévő világot. A látásmód pont annyira egyéni, mint az ujjlenyomat, vagy az írisz. Ha elég sok művét láttuk egy művésznek, akkor egyfajta mátrixként a képek egymásra vetülnek és kialakul bennünk egy olyan általános kép, mely csak és kizárólag az adott művészre jellemző. Ez a kép úgy tisztul és erősödik, minél több művét tanulmányoztuk alaposan és építettük be a mátrixba. Megtanulható az a nyelv, amelyen egy művész megszólal. Megtanulható, látható, de nem utánozható. Az itt látható Egry-szignós kép festésmódja valóban egrys, mellette szól, hogy a szakma elfogadta, egy múzeumi kötet kanonizálta, de a kép látásmódja mégis végtelenül idegen attól az általános képtől, mely bennem Egryről él. A festésmód alapján az 1910-es években kellett volna a képnek készülnie, de ez a fajta édeskés, anekdotázó zsánerjelleg sosem volt jellemző Egryre, sem a korai, sem pedig a késői éveiben.

 Végül pedig következzenek az összbalatoni lófenék-szépségverseny abszolút győztesei:

képek pintérnél 2014nyara (14).JPG229. Budai Sándor (1891-1973): Pihenő lovak, olaj, vászon, 70 x 101 cm, jelzés lent jobbra: Budai S.

A bizonyosan 1900 és 1910 között készült kép alkotója ugyancsak egy szinte teljesen elfeledett művész: Budai Sándor. Néhány festményét és grafikáját ismerem csupán, de ezek alapján egy franciás műveltségű, a századforduló modern áramlataival együtt haladó, nagyon jó képességű művész alakja rajzolódik ki. Ez a műve, mind kompozicionális eredetiségét, mind pedig a színvilágában megnyilvánuló modernségét tekintve figyelemreméltó. A majdnem fauvos színek még csak úgymond rátétként vetülnek a naturalisztikus témára, de a festményre mindenképpen jellemző a nyitottság, a korabeli legmodernebb festői irányokkal való együtt lélegzés igénye. 

Rum Attila 2014. aug. 16.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr106609765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.