Kosztolányi színes tintákról, én pedig színes birkákról álmodom.
"Mi mindannyian egyéniségek vagyunk" (copyrigt Monty Python: Brian élete)
Mivel egy veretes, Jókai-hős nevét használó trolla, nemrégiben azt a véleményt fogalmazta meg blogommal szemben, miszerint az „rosszindulatú”, „sértődött, frusztrált fröcsögés”, így kénytelen voltam számvetést készíteni, vajon magamba tekintve, igazat tudok-e adni K.E. igazán építő jellegű kritikájának.
Gerber Pál: El van rontva a napom, ha, nem győzök le három gonoszt (grafika, public art, 1993 nov.-dec.)
Egy évvel ezelőtt kezdtem a magyar aukciós piac monitorozását, tallózást az engem érdeklő képek, érdekességek, apró vizuális izgalmak és sziporkák között. Apró örömeim közé tartozott az aukciós katalógusokban megjelenő hülye képcímekkel való törődés, kizárólag a jobbítás szándékával és persze azért is, hogy jókat lehessen röhögni (ha elfogynak, szinte már hiányozni fognak). Elindult néhány konkrét hamisítvány vagy egyéb módon manipulált kép leleplezése (Ámos, Bernáth, Perlrott, Czóbel, Berény, Márffy, Egry, Fényes, Rónai). Rossz datálások, hibás címek, hiányzó adatok, tévedések kerültek nagyító alá. Felvetődött az aukciós házak felelőssége és az általuk rosszul vagy hiányosan adatolt művek okozta károk felmérése. Nevesítettem, utólagosan adatoltam, datáltam néhány, aukciókon ismeretlenként feltűnt művet. A blogom eddigi egy éve során körülbelül 250 képpel foglalkoztam, az egysoros villanás és a több posztra kiterjedő alapos kutatás közötti skálán játszva. Nem kifejezetten a hamisítványokra koncentráltam, nagyon sok, általam választott képről csak pozitívan tudtam nyilatkozni, azért írtam róla, mert tetszett vagy valamiért fontos műnek tartottam. Ha valamiben nem voltam/vagyok biztos, akkor a kérdést/problémát nyitva hagytam. (Természetesen fenntartom magamnak a tévedés jogát.) Foglalkoztam az aukciók és az azokat kísérő katalógusok technikai kérdéseivel, kirívóan hibás keretezői és alkalmazott grafikusi példákkal. Írtam nagy hamisítóinkról (Berkes, Jancsek, Fried, Gulácsy, Diener-Dénes, Martyn, stb.) Néha megragadtam egy-egy konkrét mű grabancát és átvitt értelemben, apró kicsi cafatjaira szedtem, hogy megnézzem, mi van belül, hol az igazság, fellelhető-e a való? Sosem konkrét aukciós házakat vagy személyeket támadtam, ha megneveztem valakit, akkor azt a példa miatt voltam kénytelen megtenni. Nem célom senki tönkretétele, viszont feltett szándékom, hogy tegyek valamit a mostani, zavaros összkép tisztításáért. Foglalkoztam a hamisítás és a művészi önhamisítás kérdéseivel. Felvetettem a restaurátorok felelősségének kérdését. Foglalkoztam a Vaterán elharapózott, rendkívül káros gyakorlattal, mely minden pillanatban (ebbe a minutumban is) több ezer hamis művet kínál büntetlenül eladásra. A posztjaimra érkezett kommentekre igyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni. Szúrópróba – Műkereskedelmi rejtvények címen sorozatot indítottam, melyek egy-egy kiemelt példán keresztül mutatnak be különböző alapproblémákat és szolgálnak korrekciós javaslattal (példák: hogyan vált néhány év alatt egy nyilvánvalóan Mikola képből Czóbel? miként lett Erdélyi Béla egyik festményéből véletlenül Perlrott?). Írtam aktuális-kortárs kiállításról (Nagy Kriszta Orbán-portréi a Godot-ban). Elindítottam az Érdekes egyezések, különös hasonlóságok sorozatot, melyben a címnek megfelelő érdekességeket, tanulságos képpárokat osztok meg (ez jelenleg a 17. résznél tart). Szó esik ezekben konkrét hamisítványokról, szerencsés rekonstrukciókról, tévedésekről, vagy egyszerűen csak érdekes, gondolkodásra inspiráló hasonlóságokról, avagy megszólalásig hasonmásokról. Voltak ezek között telitalálatok és keresőlövések egyaránt. Sorozatot indítottam Bernáth problémák és megoldások címmel, mivel Bernáth Aurél monográfusaként ezt szakmai kötelességemnek érzem. (A jövőben ennek a Czigány Dezső változatát is tervezem beindítani). Egy aukció apropóján, a mai aukciós világ összetettségét szemléltetve, megpróbáltam keresztmetszetet nyújtani, röpke összképet adni a keretek, szövegek, címadások, képek + egy kiemelten problémás kép elemzésével. Különös, könyvnek látszó tárgyak című sorozatom indító darabjaként a művészettörténeti irodalom perifériáján elhelyezkedő, abba belekontárkodni szándékozó példával foglalkoztam. Ezt mindenképpen folytatni kívánom. Kiemelten foglalkoztam az aukciós katalógusokba megjelent szövegek elemzésével. Sajnos, e területen annyi az anomália, hogy egyszerűen nem győzöm felhívni a figyelmet a töméntelen torzításra, tévedésre, tárgyi hibára és oltári hülyeségre. Így neveld a gyűjtődet! címmel indított sorozatomban a kiemelten jó galériás-aukciós példákkal foglalkoztam. Felvetettem a múzeumi adatszolgáltatás és a közgyűjteményi műtárgyanyag digitalizációjának hiánya által okozott problémákat, melyek az egész műkereskedelem normális működését veszélyeztetik. Mindezt néha megpróbáltam a magam sajátos, talán humoros stílusában átadni, közvetíteni. Körülbelül ezt végeztem, ezt tettem egy év leforgása alatt, teljesen díjmentesen és önzetlenül, kifejezetten a magam és mások szórakoztatására és okulására. És folytatom….
Üdvözlettel: Rum Attila