HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Számvetés/betűaratás

2014.12.08. 00:10 RumNapló

 

Kosztolányi színes tintákról, én pedig színes birkákról álmodom.

birka2.png"Mi mindannyian egyéniségek vagyunk" (copyrigt Monty Python: Brian élete)

Mivel egy veretes, Jókai-hős nevét használó trolla, nemrégiben azt a véleményt fogalmazta meg blogommal szemben, miszerint az „rosszindulatú”, „sértődött, frusztrált fröcsögés”, így kénytelen voltam számvetést készíteni, vajon magamba tekintve, igazat tudok-e adni K.E. igazán építő jellegű kritikájának.

polifonia_gerber_pal_el_van_rontva_a_napom_03.jpgGerber Pál: El van rontva a napom, ha, nem győzök le három gonoszt (grafika, public art, 1993 nov.-dec.)

Egy évvel ezelőtt kezdtem a magyar aukciós piac monitorozását, tallózást az engem érdeklő képek, érdekességek, apró vizuális izgalmak és sziporkák között. Apró örömeim közé tartozott az aukciós katalógusokban megjelenő hülye képcímekkel való törődés, kizárólag a jobbítás szándékával és persze azért is, hogy jókat lehessen röhögni (ha elfogynak, szinte már hiányozni fognak). Elindult néhány konkrét hamisítvány vagy egyéb módon manipulált kép leleplezése (Ámos, Bernáth, Perlrott, Czóbel, Berény, Márffy, Egry, Fényes, Rónai). Rossz datálások, hibás címek, hiányzó adatok, tévedések kerültek nagyító alá. Felvetődött az aukciós házak felelőssége és az általuk rosszul vagy hiányosan adatolt művek okozta károk felmérése. Nevesítettem, utólagosan adatoltam, datáltam néhány, aukciókon ismeretlenként feltűnt művet. A blogom eddigi egy éve során körülbelül 250 képpel foglalkoztam, az egysoros villanás és a több posztra kiterjedő alapos kutatás közötti skálán játszva. Nem kifejezetten a hamisítványokra koncentráltam, nagyon sok, általam választott képről csak pozitívan tudtam nyilatkozni, azért írtam róla, mert tetszett vagy valamiért fontos műnek tartottam. Ha valamiben nem voltam/vagyok biztos, akkor a kérdést/problémát nyitva hagytam. (Természetesen fenntartom magamnak a tévedés jogát.) Foglalkoztam az aukciók és az azokat kísérő katalógusok technikai kérdéseivel, kirívóan hibás keretezői és alkalmazott grafikusi példákkal. Írtam nagy hamisítóinkról (Berkes, Jancsek, Fried, Gulácsy, Diener-Dénes, Martyn, stb.) Néha megragadtam egy-egy konkrét mű grabancát és átvitt értelemben, apró kicsi cafatjaira szedtem, hogy megnézzem, mi van belül, hol az igazság, fellelhető-e a való? Sosem konkrét aukciós házakat vagy személyeket támadtam, ha megneveztem valakit, akkor azt a példa miatt voltam kénytelen megtenni. Nem célom senki tönkretétele, viszont feltett szándékom, hogy tegyek valamit a mostani, zavaros összkép tisztításáért. Foglalkoztam a hamisítás és a művészi önhamisítás kérdéseivel. Felvetettem a restaurátorok felelősségének kérdését. Foglalkoztam a Vaterán elharapózott, rendkívül káros gyakorlattal, mely minden pillanatban (ebbe a minutumban is) több ezer hamis művet kínál büntetlenül eladásra. A posztjaimra érkezett kommentekre igyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni. Szúrópróba – Műkereskedelmi rejtvények címen sorozatot indítottam, melyek egy-egy kiemelt példán keresztül mutatnak be különböző alapproblémákat és szolgálnak korrekciós javaslattal (példák: hogyan vált néhány év alatt egy nyilvánvalóan Mikola képből Czóbel? miként lett Erdélyi Béla egyik festményéből véletlenül Perlrott?). Írtam aktuális-kortárs kiállításról (Nagy Kriszta Orbán-portréi a Godot-ban). Elindítottam az Érdekes egyezések, különös hasonlóságok sorozatot, melyben a címnek megfelelő érdekességeket, tanulságos képpárokat osztok meg (ez jelenleg a 17. résznél tart). Szó esik ezekben konkrét hamisítványokról, szerencsés rekonstrukciókról, tévedésekről, vagy egyszerűen csak érdekes, gondolkodásra inspiráló hasonlóságokról, avagy megszólalásig hasonmásokról. Voltak ezek között telitalálatok és keresőlövések egyaránt. Sorozatot indítottam Bernáth problémák és megoldások címmel, mivel Bernáth Aurél monográfusaként ezt szakmai kötelességemnek érzem. (A jövőben ennek a Czigány Dezső változatát is tervezem beindítani). Egy aukció apropóján, a mai aukciós világ összetettségét szemléltetve, megpróbáltam keresztmetszetet nyújtani, röpke összképet adni a keretek, szövegek, címadások, képek + egy kiemelten problémás kép elemzésével. Különös, könyvnek látszó tárgyak című sorozatom indító darabjaként a művészettörténeti irodalom perifériáján elhelyezkedő, abba belekontárkodni szándékozó példával foglalkoztam. Ezt mindenképpen folytatni kívánom. Kiemelten foglalkoztam az aukciós katalógusokba megjelent szövegek elemzésével. Sajnos, e területen annyi az anomália, hogy egyszerűen nem győzöm felhívni a figyelmet a töméntelen torzításra, tévedésre, tárgyi hibára és oltári hülyeségre. Így neveld a gyűjtődet! címmel indított sorozatomban a kiemelten jó galériás-aukciós példákkal foglalkoztam. Felvetettem a múzeumi adatszolgáltatás és a közgyűjteményi műtárgyanyag digitalizációjának hiánya által okozott problémákat, melyek az egész műkereskedelem normális működését veszélyeztetik. Mindezt néha megpróbáltam a magam sajátos, talán humoros stílusában átadni, közvetíteni. Körülbelül ezt végeztem, ezt tettem egy év leforgása alatt, teljesen díjmentesen és önzetlenül, kifejezetten a magam és mások szórakoztatására és okulására. És folytatom….

Üdvözlettel: Rum Attila

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr176966029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laliqua 2014.12.08. 00:45:21

Nem trollkodás, de Kosztolányi és nem Karinthy. Iluska és nem Juliska.

RumNapló 2014.12.08. 10:16:02

persze hogy nem trollkodás, hülye vagyok, fáradt voltam biztos, még szép hogy Kosztolányi, kösz, javítok, légyszi máskor is ha ilyet látsz! rum

klara1968 2014.12.08. 11:12:57

"Sosem konkrét aukciós házakat vagy személyeket támadtam, ha megneveztem valakit, akkor azt a példa miatt voltam kénytelen megtenni." Kedves Attila! Ez a kijelentés furcsa annak fényében, hogy szinte kizárólag csak a két nagy aukciósházat bírálja. A hírhedt Belvedere galériát (mno.hu/kulturpult/ketes-muvek-a-belvedere-aukciojan-498696), melynek katalógusaiba Ön is számos tanulmányt írt, még egyszer sem kritizálta. Sok érdekességet találok a blogjában, azért is olvasom, de bennem is felmerül, hogy itt bizony a féltékenység lehet az egyik mozgatórugó. Négy részes sorozatban foglalkozik egy művészettörténész felfedezésével, melyre ráharapott a világsajtó? És szinte csak a Virág Juditról, meg a Kieselbachról van szó, a többi galériáról alig-alig, és jóval puhább hangnemben. Dicséretet az Ön tollából a BÁV kapott, érdekes módon pont egy olyan aukciós anyag, melyben Ön is írt művészettörténeti tanulmányt. Nekem ellentmondás ez azok után, hogy Ön a műkereskedelem megtisztítását tűzte ki célul...

EditKarpathy 2014.12.08. 16:37:42

Örömmel tölt el, hogy megjegyzésem nem hagyta nyugodni. Ez így szokott lenni azokkal a kritikákkal, amelyek fájó, de igaz dolgokat vetnek fel. Érdekes, hogy azt gondolja nem személyeskedik. Konkrét neveket említ írásaiban, "nyomdafestéket" (milyen szerencse, hogy a virtuális térben tevékenykedik)alig tűrő jelzőkkel. Ezekből az írásokból sajnos nem a szakmai tisztánlátás, hanem a borzalmas szakmai féltékenység árad. Érdekes, hogy önjelölt "rendtevő" miközben Ön is a műkereskedelemből él, tanulmányokat ír aukciós katalógusokba, ahogy írja. Az aukciósházakat nem általánosságban támadja, ahogy azt már többen is észrevették, hanem csak két aukciósházat pocskondiáz előszeretettel és csak pár művészettörténészt tehát az objektivitás enyhén szólva nem az erőssége. Miért érzi erre magát feljogosítva? Miért gondolja, hogy megkérdőjelezhetetlenül igaza van? Az írásaiból áradó részrehajlás teljesen hiteltelenné teszi, a rosszindulat és az irigység pedig minden egyes bejegyzését jellemzi. A Berény kép előkerülése is azért fáj Önnek nagyon mert nem maga könyvelheti el szakmai sikerként - így hát megpróbálja tönkretenni, ahogy ez manapság szokás. Szerencsére a Times-ot, vagy a Guardiant többen olvassák mint az Ön blogját.

RumNapló 2014.12.08. 16:54:08

@EditKarpathy: Kedves Elégedetlen! Jeleztem már Önnek, ha elégedetlen ezzel a bloggal, akkor olvashatna olyasmit is helyette, amitől jobb kedvre derül. Minek kínozza magát olyasmivel, ami nem esik jól? A megjegyzését nem moderálom, itt hagyom, mert csak Önt minősíti, nem engem. Ha ismerne személyesen, akkor nem irkálgatna ilyesmit. Minden jót. Szép Ünnepeket! Rum Attila

RumNapló 2014.12.08. 17:02:58

@klara1968: Kedves Klára! Az ön által "hírhedt"-nek titulált Belvedere Galériát azért nem érdemes kritizálni, mert már nem létezik. A működésével kapcsolatban voltak anomáliák, de én a magam részéről mindent megtettem, hogy ott ne jelenjenek meg hamisítványok. Ha Önnek információi vannak arról, hogy ez mely képek esetében nem sikerült, akkor kérem közölje ezeket velem és a nagyérdeművel. Arról pedig, hogy kiről mit és mennyit írok, csak magamnak tartozom elszámolással, Önnek semmiképpen sem. Mindenesetre azt megjegyzem, hogy még a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük, hátha még valaki nem is szent, mint én. Tiszteletben tartom a véleményét, de nem tudok azonosulni vele, sem pedig a velem kapcsolatban használt jelzőivel. Csak azt tudom javasolni Önnek is mint K.E. nevű kollégájának, olvasson olyasmit amitől jobban érzi magát. Péterfy Gergelynek például egy remek regénye jelent meg Kitömött barbár címmel. Azzal jobban jár, mint a blogommal, ez nem Önnek való! Szép Ünnepeket! Rum Attila