HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Szúrópróba 1.0 - III/3. befejező rész

2015.02.04. 22:24 RumNapló

Itt a vége....                                                                    ....ne fuss el

64-7-3.jpg                                    Emlékeztető a tanulmány főszereplőjére.

Bölöni portréját valamint a Kislány ágy előtt című festményt is ugyanaz a szakember restaurálta. Ő és a Bölöni-portré tulajdonosa vették észre azt, a mindkét festmény hátterében megbúvó apró részletet, mely a művek azonos alkotója melletti további bizonyítékul szolgál. Mindkét kép hátterében a művész sommásan, de mégis határozottan örökítette meg a szoba falán futó, krómoxidzöld mintázatot, más néven bordűrt. Két vízszintesen futó vonal közötti függőleges csíkozás jelzi a fal lábazatának felső szegélyét. Alig feltűnő, de mégis fontos és jellegzetes részlet ez, ami azt bizonyítja, hogy Bölöni és az ismeretlen kislány portréja ugyanabban a műteremnek használt szobában készült. Ezen kívül a restaurátor hívta fel a figyelmemet arra is, hogy a két festmény szürkés piszkosfehér, homogén hátterének szín- és ecsetkezelése, még az eltérő hordozó ellenére is rendkívüli hasonlóságot és öregedést mutat. Ennél azonban még fontosabb, hogy a két ábrázolt személy arcának, kezeinek és teljes alakjának színezése és festésmódja oly nagymértékű egyezésről tanúskodik, mely nyilvánvalóvá teszi alkotójuk azonosságát.

64-7-5.jpg

 

64-7-10.jpg

64-7-11.jpg

Részlet a Bölöni-portréból.                                   Részlet a Kislány ágy előtt című képből.

A stíluskritikai megközelítés után még egy másik módszer segítségével is meg kívánom erősíteni, hogy Bölöni portréját Czóbel festette 1905–1906 fordulóján Párizsban. Számos esetben nemcsak egy adat megléte lehet beszédes bizonyíték valamely teóriához, de némelykor a források hiánya is bizonyító erővel bírhat. A fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések segítségével megvizsgáltam, hogy Bölöni a kérdéses időszakban milyen viszonyban állt Czóbellel és Berénnyel, azaz 1905–1906 fordulóján mennyire volt szoros a közöttük lévő kapcsolat. Ennek kutatásához segítségül hívtam Bölöni művészeti írásait és kiállítási kritikáit, valamint párizsi tartózkodásának dokumentumait, melyeket már meglehetős alapossággal feldolgoztak és publikáltak. (Lásd. Bölöni György: Magyarság–emberség, Magvető Könyvkiadó, 1959; Bölöni György: Képek között, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967; Bölöni György: Friss szemmel, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968; Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója 1906–1912, Szerk. Nagy Csaba, Budapest, PIM, 2005; Tasnádi Attila: Bölöni György, a kritikus, Budapest, Argumentum Kiadó, 2006; "Az utak elváltak" A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja. Szöveggyűjtemény I. 1901–1908, Szerk. Tímár Árpád, JPM–MTA MKI, Pécs–Budapest, 2009.)

64-7-2.jpg

 

Bölöni és Czóbel is 1903 őszén utaztak először Párizsba. Arra nézve, hogy pontosan mikor ismerkedtek meg, nincs közelebbi adat. Czóbel egy későbbi interjúban számolt be arról, hogy őt és Ady Endrét Bölöni mutatta be egymásnak Párizsban. (Lásd. H. D.: A magyar festészet párizsi nagyköveténél, Czóbel Bélánál, Falusi Vasárnap, 1958. november 2. o.n. A szoros Bölöni-Ady-Czóbel kapcsolat további bizonyítéka, hogy 1908-ban Bölöni két Czóbel-képet közvetített ki Párizsban, a költővel szoros kapcsolatban lévő Diósi-házaspárnak. Lásd. Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója 1906–1912, Szerk. Nagy Csaba, Budapest, PIM, 2005, 54.) Bölöni a levélnaplója tanúsága szerint 1905 májusa és december eleje között Budapesten tartózkodott, s csak ezt követően ment ismét a francia fővárosba. Czóbelt első ízben, 1906 áprilisában így említette egy kéziratban maradt írásában: "Itt Párizsban, fent a Montmartre-on nyomorúságos kis képkereskedésben kiállította a munkáit egy fiatal magyar festő: Czóbel Béla. A munkái azonban nem voltak nyomorúságosak, sőt igen messze repültek abból a skatulyabutikból, mely színes azilumot adott számukra. Ránk valamelyes szenzációként hatott az ügy, mert széttekintve a szegényes tanyán, megláttuk, hogy ez a magyar festő sokat ér, sokat ígér, ott keresgél a munkáival, hol már valóságos művészet kezdődik. Nem a nagyképű pingálás, nem a patriarkális magyar művészet, hanem valami magasabban szálló piktúra, mely finomabb, fejlettebb gyökereken ered; művészet, amilyen formához például szeretettel és tisztelettel kapcsoljuk odahaza Rippl-Rónai József nevét, amilyenhez idekint Henri Matisse vagy Picasso neve forog fogalomként." (Lásd. Bölöni György: Czóbel Béla képei, (kézirat, 1906 április) Közölve: Bölöni György: Képek között, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967, 29-30.)

Az 1906. március 20-án megnyílt párizsi Salon des Indépendanst-on szereplő Czóbel-képek azonban, feltehetően okafogyottá tették az előbbi írás publikálását. Bölöni a Lóránt Dezső és Lázár Béla lapjainak fúziójából született Jövendő – Modern Művészet című irodalmi és művészeti folyóirat 1906. júniusi számában a következő sorokban méltatta Czóbel legújabb párizsi műveit: "Anélkül, hogy valami nacionalista érzés diktáltatná, az előhaladók csoportjába kell beiktatnom feltétlenül egy fiatal magyart is: Czóbel Bélát, akinek nyolc képe a modern törekvések szubsztrátuma. Durva kézzel, könnyen rajzol és modelljeiből, azok arcából, brutálisan kisajtolja a karaktert. Emellett nagy kolorista, akinek keze alatt pillanatra születnek meg bátor, hatásos színharmóniák, nemcsak a jövő áll előtte, de jelenje is van, olyan érdeklődést tudott munkáival rövid idő alatt kelteni maga iránt." (Lásd. Bölöni György: A párisi Szalonok, Jövendő – Modern Művészet, 1906/3, 24-29 [25-26].) Majd a valószínűleg szintén Bölöni tollából származó, ugyanitt, pár oldallal később megjelentek így egészítették ki az eddigieket: "Az Indépendant-ok szalonjában [...] különösen szép sikere volt Czóbel Bélának, akiről nagy elösmeréssel emlékeztek meg az összes nagy francia lapok. Így a New York Herald párizsi kiadása mindjárt a legérdekesebb emberek között említi fel és figyelmébe ajánlja az amatőröknek Czóbel portréit, melyeket a modern törekvések dernier crie-jének tart." (Lásd. N.n. [Bölöni György?]: Magyar művészek sikere Párizsban, Jövendő– Modern Művészet, 1906/3, 55.)

A utóbbi idézetek nem csupán arról tanúskodnak, hogy Berénnyel ellentétben Czóbel már 1906-ban rendkívüli sikereket aratott a párizsi művészeti életben, de azt is bizonyítják, hogy Bölöni és Czóbel között 1906 tavaszától szoros munkakapcsolat alakult ki és közeli barátság szövődött. Erre utal a tanulmány elején közölt idézet is, melyben Bölöni beszámol a Czóbel által Párizsban rábízott festmények sikeréről. Bölöni 1906 tavaszától kezdve rendszeresen kommentálta Czóbel művészi fejlődését, külön kiemelve a portréfestésben elért eredményeit. Barki azon állításával szemben, mely szerint: Azt tudjuk, hogy Berény és Bölöni barátsága ebben az évben [1906-ban] kezdődött Párizsban." (Lásd.Magyar Vadak 2006, 234, 11. jegyzet), a kritikus a művészt csak három évvel később, 1909 nyarán említette első ízben az Arad és Vidéke című lapban: "...Berény Róbert (a hazájában még nem is állított ki sehol), aki csendesen, tempósan, rettentő nyugalommal és biztonsággal szeleget nekünk le szép, komoly karajokat [sic! feltehetően "karéjokat" akart írni] a nyári, lombos, zöldellő természetből." (Lásd. Bölöni György: Kernstok Károly és társai, Arad és Vidéke, 1909. július 4. 1-3. Közölve: "Az utak elváltak". A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja, 1909–1910, Szerk. Tímár Árpád, Pécs-Budapest, JPM-MTA MKI, 2009, 135-137 [136].)

bereny_robert-kertes_haz_1906-exkluziv_teli_ajanlat_18.jpgBerény Róbert: Tótfalusi táj, 1906, karton, olaj, 38 x 50 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Berény 1906 Tótfalu - Közölve: Nyolcak, 2010, 510 (kat. 1.)

Bölöni tehát 1906 és 1909 közötti párizsi tartózkodásának idején sem nyomtatásban megjelent beszámolóiban vagy kritikáiban, de még személyes levélnaplójában sem említette meg Berényt, aki pedig az 1906-os Őszi Szalonon, valamint az 1907-es és 1908-as Visszautasítottak Szalonján is bemutatta új festményeit. Nevezhető ez beszédes hallgatásnak is, mely nemcsak arra utal, hogy Berény ebben az időszakban nyilvánosság elé tárt művei, Bölöni számára nem voltak említésre méltók, de ennél is nyilvánvalóbban mutatja azt, hogy közöttük a barátság nyomai sem lelhetőek fel ekkor. Még a fentebb közölt, Berény tájképeit említő 1909-es kritika sem a későbbi rajongás hangján szólal meg, sőt, meglehetős szarkazmussal kezeli ezeket a műveket. Aki így hallgatott és így írt Berény 1905 és 1909 közötti teljesítményéről, az nem értékelte, de még valószínűbb, hogy nem érdeklődött Berény művészete iránt.

Összefoglalva: A tárgyalt festmény minden kétséget kizáróan Bölöni Györgyöt ábrázolja. Mivel a képmás sokkal inkább Van Gogh, Gauguin és főként Matisse művészetének hatását mutatja, így a stíluskritikai vizsgálat egyértelműen Czóbel életművében jelöli ki a portré helyét. Berény ekkori és későbbi művei is inkább Cézanne követésére vallanak. Kiemelt jelentőségű és bizonyító erejű a két művész egymástól gyökeresen eltérő kontúrhasználati módszere. A portré elkészültének legvalószínűbb időpontja 1905–1906 fordulója, mely időszakban Bölöni és Czóbel már közeli barátok voltak. Ugyanekkor Bölöni és Berény között nem mutatható ki semmiféle kapcsolat. Bölöni 1906 elejétől rendszeresen beszámolt Czóbel párizsi eredményeiről, fejlődéséről, míg Berényt első ízben csak hazatérte után, 1909-ben említette, ráadásul nem túl hízelgő kontextusban. Czóbel képei 1906 elején, hónapokon át Bölöni műteremlakásában voltak és később a kritikus tulajdonából is került elő ebből az időszakból származó alkotása. Czóbel művészbarátait szívesen és számos alkalommal megörökítette, így 1904 és 1907 között valóságos portrégalériát hozott létre a közeli ismerőseit, barátait ábrázoló képmásokból. Önarcképein kívül, 1903-ban Nagybányán megfestette Buzi László festőt; 1904-ben szintén ugyanitt Lehel Ferenc festőt és kritikust valamint Maticska Jenő festőt; 1905 és 1906 fordulóján már Párizsban Dobai Székely Andor festőbarátját; 1906-ban dr. Réh Béla sógorát, egy meg nem nevezett párizsi barátját, valamint a Szalmakalapos férfiban feltehetően Adolf Baslert. (Lásd. Czóbel Béla: Buzi László képmása, 1903, vászon, olaj, 69 x 50 cm, jelzés és datálás lent balra: Czóbel 1903, Szentendre, Czóbel Múzeum, Közölve: Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete, Veszprém–Budapest, Magyar Képek Kft. kiadása, 2001, (a továbbiakban: Kratochwill, 2001), 3. kép; Czóbel Béla: Lehel Ferenc Nagybányán, 1904, vászon, olaj, 95 x 93 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Czóbel B. 1904 Nbánya, magántulajdon, Közölve: Kratochwill, 2001, 4. kép; Czóbel Béla: Maticska Jenő képmása, 1904, vászon, olaj, 75 x 55 cm, jelzés balra középen: Maticska Jenőnek Czóbel B. Nbánya, Nagybánya, Máramaros Megyei Múzeum, ltsz.: 665, Közölve: Magyar Vadak 2006, 52; Czóbel Béla: Dobai Székely Andor képmása, 1905–1906, méret és jelzés ismeretlen, lappang, Közölve: Magyar Vadak 2006, 204; Czóbel Béla: Szalmakalapos férfi (Adolf Basler?), 1906–1907, vászon, olaj, 58 x 60 cm, jelzés lent jobbra: Czóbel, Johnson Collection, Közölve: Magyar Vadak 2006, 208, (kat. 112.)

Ebbe a sorba pedig probléma nélkül illeszkedik a Bölönit megörökítő portré is. Berény ugyanebben az időben a már említett Nő pohárral című 1905-ös kompozíción és az 1907-ben született, Pór Bertalant ábrázoló képmáson kívül, javarészt önarcképeken tette próbára saját tehetségét.

bereny_por_portre.JPGBerény Róbert: Pór Bertalan képmása, 1907, vászon, olaj, 56 x 46 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Berény 907 Paris, magántulajdon - Közölve: Magyar Vadak 2006, 225. (kat. 10.)

bereny_onportre_1906.JPGBerény Róbert: Szalmakalapos önarckép, 1906, vászon, olaj, 60 x 45 cm, jelzés lent balra: BR, Budapest, MNG, Ltsz.: 56.208 T, Közölve: Szíj Béla: Berény, Budapest, Corvina, 1981, 1. kép.

Végül, de nem utolsó sorban, bizonyító erejű apróság a Bölöni portré és a Kislány ágy előtt című képek, azonos karakterű és faktúrájú hátterében a fentebb említett jellegzetes, dekoratív minta egyezése.

64-7-11.jpg

64-7-10.jpg

 

Q.E.D.

 

Utóirat: Egy kritikusom megjegyezte (mert a kritikusnak is lehet kritikusa, muszáj, hogy valaki akaszthassa a hóhért is és ez így van jól), hogy éppoly monomániásan bizonygatom a saját vélt igazamat, mint jelen kritikám alanya. Magamban már majdnem igazat adtam neki, amikor szerencsére eszembe jutott, hogy míg tanult kollégám szinte hasraütésre határozta meg Berény műveként a Bölöni-portrét, azaz nemhogy alapos kutatás nem előzte meg kinyilatkoztatását, de szakmai konszenzus sem övezi azt, addig ezzel ellentétben én bizonyítékokkal és adatokkal, valamint adatok kínzó hiányával próbáltam bizonyítani a kép új attribúcióját. Meglehet, hogy valamikor előkerül majd olyan adalék, vagy fotó, mely megcáfolja a véleményemet, de Barki Gergelynek az Artmagazinban megjelent cikkemre írott válasza, számomra nem tartalmazott semmiféle megdönthetetlen, értékelhető vagy akárcsak megfontolandó érvet, mely miatt meg kellene változtatnom a sajátomat. Azzal amit írtam, nem tudott ellenfeszíteni egyenrangú véleményt, így egyelőre meggyőződésem, hogy a képet Czóbel festette, valamikor 1905 és 1906 fordulóján Párizsban. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr67139061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.