HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Csók takarékon

2015.02.25. 20:06 RumNapló

Csók István. A derűs élet festője. Budapest, Várkert Bazár Testőrpalota, 2015. február 14 – július 5. A kiállítás kurátora: Gärtner Petra (SZIKM), Látványterv: Kemény Gyula (PIM), A Csók István Emlékév főszervezője: Rodics Eszter.

 

csok_szantas.JPGCsók István: Szántás, 1905 körül, vászon, olaj, 43 x 62 cm, jelzés lent balra: Csók István Paris - Közölve: Bálványok és démonok. Csók István festészete. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2013, 130, (kat. 29.) Megjegyzés: ez a kép az egyik kedvencem Csók művei közül. Kifejezetten izgat, hogy egyrészt mi a fene történik a képen, melyen teljesen ruhátlan nők végeznek halmozottan nehéz fizikai munkát, másrészt honnan vette a művész ennek a kompozíciónak az ötletét és mi volt a szándéka, el sem tudom képzelni, hogy mit akart ezzel kifejezni? Ráadásul nagyon szépen megfestett, mívesen kidolgozott festményről van szó, mely rendkívül szórakoztat és csiklandós szellemi izgalmat okoz, ahányszor csak találkám van vele. Nem tudom magamba fojtani a következőket: Talán emlékeznek még Anettka erotikus beszélgetős műsorára? A 90-es évek vége felé volt egy olyan rész, melyben Anettka szintén egy szál semmiben, pontosabban nyakláncban és tűsarkú cipőben kerti munkát végzett. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy a tűsarkúval próbálja meg belenyomni az ásót az engedetlen földbe. Ráadásul ezt a dolgot nem néhány másodpercig, hanem huzamosabb ideig próbálgatta, de túl nagy falatnak bizonyult a helyzetből erotikus sugárzást kisajtolni. Ez a magyar médiatörténeti mérföldkő jut néha eszembe Csók képével kapcsolatban. Bocsánat a párhuzamért.

A következő témában mélyen érintett vagyok, így szösszenetem nem nevezhető szabályos kritikának, de mégis valami olyasmi. Mivel a történet egyik szereplője a feleségem Révész Emese művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, így szakmai szempontból legalábbis necces a dolog és nem szeretném kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy nyomtatásban közöltetem, a lehető legtermészetesebb módon elfogult írásomat. Mivel azonban a blog műfajának lényege pont a személyes és őszinte megnyilatkozás, így szövegemet, ha már egyszer kikívánkozott belőlem, mégsem hagyom a képzeletbeli íróasztalfiókban. Mivel a szakmai szerénység, jó ízlés és az elfogultság gátja miatt éppen az nem írhatja meg, mi történt vele, aki a történet főszereplője, így most az események passzív szemlélőjére hárul a krónikás szerepe.

Bálványok és démonok címen, 2011 tavaszán a székesfehérvári Csók István Képtár és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény kettős helyszínén rendezték meg Csók István (1865–1961) életmű kiállítását. A tárlatra a művészről elnevezett intézményben, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából került sor. A nagyszabású kiállításon nem csupán festményeit és grafikáit, de használati- és dísztárgyait, bútorait és egyéb személyes tárgyait is bemutatták, szerencsésen gazdagítva a kiállítás összképét. A sikeres tárlat folytatásaként, Édes élet címen, a székesfehérvári anyagból válogatott kiállítás nyílt egy évvel később a balatonfüredi Vaszary Villában. A kényszerű redukció dacára, ez a bemutató is méltó reprezentánsa lett Csók művészetének. 2013-ban Király Erzsébet szerkesztésében végre megjelent a kiállítások tudományos katalógusa is. Mind a tárlatok, mind pedig a Csók művészetét hiánypótló alapossággal feldolgozó kötet koncepcióját Révész Emese művészettörténész, Csók István kutatója, a művésszel kapcsolatos adatok „tárháza”, a festő jelenleg egyedüli monográfusa dolgozta ki. Ő biztosította a szakmai hátteret, az ő tudása fogta össze a nagyszabású vállalkozást, ő írta a kötet legtöbb tanulmányát is. A kiállítások létrejöttében segítsége és kurátortársa volt a székesfehérvári Szent István Király Múzeum alkalmazottja, Gärtner Petra. 2014-ben várva Csók újabb jubileumát, születésének 150. évfordulóját, folyt a tervezgetés, és sok volt a bizonytalanság, hol és mikor kerülhet sor az újabb tárlata, majd pár héttel a várkertbazári kiállítás megnyitása előtt, Gärtner bejelentette, hogy a továbbiakban Révész Emese munkájára és jelenlétére nincs szükség. A művész monográfusa, az életmű legjobb ismerője nélkülözhetővé, immár felesleges ballaszttá vált. Gärtner természetesen a közös munka eredményeit, így Révész Emese szellemi termékeit is felhasználta és beépítette saját kiállításába. Így azután, Csók várkertbazári tárlatából épp csak az hiányzik, aki az előző kettő sava-borsát jelentette, valamint az a tudás és tapasztalat, mely maradéktalanul biztosította a project szakmai hitelét.

Nézzük a kiállítást. Gondolkodtam, hogy a kritikám elején a „Csók kasztrálva” vagy a "Herélt Csók" címet válasszam-e, de mindkettőt elvetettem, mert bár a kiállítás tekintetében igaz és találók lettek volna, viszont ebben a formában a festőt minősítenék, nem pedig azokat, akik ezt tették vele. Rögtön a szöveg elején le kell szögeznem, hogy Csók István jó festő volt. Bitang jó festő. Hosszú életútjának minden korszakában alkotott kiemelkedő műveket. Korai naturalista, majd szecessziós és neoimpresszionista képei között egyaránt vannak remekművek. Festészete a modern magyar képzőművészet történetének kimagaslóan gyönyörű fejezete. Arról lamentálni, hogy indokolt-e a műveit bemutatni, teljesen felesleges. A Várkert Bazár Csók-kiállításával nem az a baj, hogy megszületett, hanem az, hogy milyen körülmények között történt ez, és kik a felelősei annak, hogy több korábbi, kiváló Csók-tárlatnak csupán halvány visszfényét láthatja a budapesti közönség. Sajnos a Várkertben tilos a fotózás, így nem tudom megmutatni, hogy a székesfehérvári tárlattal ellentétben, itt mennyire vérszegényre sikeredett a művész bútorainak és tárgyainak a festményekkel együttes bemutatása.

csok_kiall_szfehervar_2011_2.jpgBálványok és démonok. Csók István festészete. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár, 2011. április 17 - október 2.

csok_kiall_szfehervar_2011_1.jpgBálványok és démonok. Csók István festészete. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár, 2011. április 17 - október 2.

csok_kiall_balatonfured_2012.JPGÉdes élet. Csók István-kiállítás, Balatonfüred, Vaszary Villa, 2012. május 5 - december 30.

Míg korábban mutatós enteriőröket sikerült berendezni ezekből, a képeken is megjelenő tárgyak a szintén festve is feltűnő bútorokon kerültek bemutatásra, addig ezek most sokkal kisebb számban és egymástól függetlenül, szervetlenül lettek kiállítva. Minden lehetőség adott volt pedig, hogy a második emeleti részben egy komplett műtermet berendezhessenek. Ez elmaradt és helyette egy-egy bútordarab árválkodik magában itt-ott. A fantasztikus intarziadíszítésű felépítményes írószekreter önmagában búslakodik két ablak közötti falrészen, míg ha innen pár méterre rendelkezésre álló falra került volna, mellé egy kép, alá egy asztal és székek, az asztalon pedig Csók valamely kedves távol-keleti szobra vagy edénye, akkor az eleven élet benyomását kelthetné. Sajnos az életszerű megoldások, kedves ötletek, leleményes találmányok, melyek a fehérvári és füredi kiállításokra jellemzőek voltak, most hiányoznak a Várkert Bazárból.

A képek szerencsére elronthatatlanok. Azaz dehogy, mivel néhol sikerült minden eleganciának szembefordulva úgy torlasztani, sűríteni őket, hogy egymást próbálják meg leverni a falról. A kiállítás pozitívumai már mind létező, korábban kipróbált és bevált megoldások. A remekművek kiválogatása és azok tematikus elrendezése a korábbi tárlatok alapkoncepciójának része volt. Ha jól számoltam, akkor három olyan festmény került a falakra, melyeket korábban nem sikerült magántulajdonból megszerezni. Nagyjából ennyi a nóvuma ennek a tárlatnak és ez édes, de kevés. Általam ismeretlen okból, még Csók híres tulipános ládája, a magyaros szecesszió enigmatikus főművének ihletője és modellje sem került bemutatásra.

csok_tulipanos.JPG

Tulipános láda, fenyőfa, 95,3 x 51,5 x 46,5 cm, Csók István hagyatékából - Közölve: Bálványok és démonok. Csók István festészete. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2013, 130, (kat. XVI.32.)

Csók István: Tulipános láda, 1910, vászon, olaj, 121 x 93,5 cm, jelzés és datálás lent balra: Csók Paris 1910 - Közölve: Bálványok és démonok. Csók István festészete. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2013, 130, (kat. 48.)

Hogy mindezek ismeretében, a várkertbazári bemutató miért került többe, mint az összes eddig említett Csók-tárlat? Mi a magyarázata annak, hogy a megítélt 23 millió forintnak kevesebb, mint a feléből sikerült megrendezni a 2011-es székesfehérvári kiállítást, arra bizonyosan van logikus magyarázat, de ennek hiányában csak csodálkozni tudok a szembetűnő aránytalanságon. Arról már nem is beszélve, hogy a Vizuális Művészetek Kollégiumának meghívásos pályázata 2015. február 12.-én lett meghirdetve, február 19-i határidővel, de a kiállítás, már a kihirdetést követő napon, február 13.-án megnyílt. Unortodox, de úgy tűnik, hogy működő megoldás a nyilvános pályázatok ilyetén bonyolítása. Zárásul még pár szót arról, hogy a Várkert Bazár Testőrpalotájában természetesen vannak teremőrök és biztonsági őrök. Ők leginkább egymással beszélgetnek, tehát csomósodnak, sűrűsödnek a termek bizonyos pontjain. Ha viszont megzavarja őket az ember, mert látni szeretné a takarásukban lévő képeket is, akkor egészen készségesen arrébb állnak. Ott jártamban látogató alig látott különlegesség volt csupán. Kicsit fura érzés volt úgy képeket csodálni, úgy merülni a művészet élvezetébe, hogy közben legalább három-öt kutató, kicsit bizalmatlan szempár szegeződik az emberre. Eleddig sem kül-, sem pedig belföldön ennyi, egy négyzetméterre eső terem- és biztonsági őrrel nem találkoztam, még a Louvre Leonardo-termében sem.

Rum Attila

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr337219923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisztiánusz Dömper 2015.03.04. 21:47:59

Ön azt hiszem kihagyott egy termet vagy nem tudom: a tulipános láda és a keleti tárgyak bemutatásra kerültek, a hozzájuk kapcsolódó képekkel együtt. Így a kritika egy igen lényegi része megy félre...

RumNapló 2015.03.04. 22:02:19

@Krisztiánusz Dömper: Köszönöm a megjegyzést, amint időm engedi, megnézem újra a kiállítást és ha kell, javítok. Sajnos nem engednek fotózni. Ha véletlenül ismeri a borsocska2 álnevű kommentelőt, akkor adja át üdvözletemet.

Hinkelmann Henriette 2015.03.06. 03:40:34

Szép reggelt ! Itt vagyok fotóval nem álnév mögé bújva a saját nevemmel és fotómmal fogom leirni a véleményemet .
Üdvözlettel .

Hinkelmann Henriette 2015.03.06. 03:41:23

Most ma reggel csináltam ezt , eddig azt sem tudtam , hogy kell....

RumNapló 2015.03.06. 14:56:34

@Hinkelmann Henriette: Szép napot! Várom a véleményét! Amennyiben nem tartalmaz sértő vagy személyeskedő kitételeket, úgy természetesen válaszolni fogok rá. üdv rum