Körülbelül 10 éve foglalkozom ezzel a remek kvalitású képpel és próbálom megfejteni, hogy vajon kit tisztelhetünk az alkotójában. Lehet, hogy valóban az festette, aki rá van írva. Lehet, hogy a történet ennyire egyszerű és a bennem motozó kétely teljesen alaptalan. Viszont az is lehetséges, hogy valaki egészen más művész alkotása. Mindenesetre a képre, mely már évtizede illegeti magát, akkor figyeltem fel, amikor felkínálkozott a Magyar Vadak, vagyis az 1904 és 1914 közötti magyar fauves festészet 2006-os bemutatójára. (Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. március 21 – július 30.) Jelentkezését akkor nem tudtuk elfogadni, mivel a kiállítást előkészítő társaság nem volt meggyőződve a kép eredetiségéről. Íme a mű:
Ziffer Sándor: Nagybányai városrészlet, 1908, vászon, olaj, 81 x 81 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Ziffer Sándor 1908, magántulajdon - Kiállítva: A modern magyar festészet legszebb képei, Budapest, Kieselbach Galéria, 2003. - Reprodukálva: Modern magyar festészet 1892-1919, Szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, Kieselbach Tamás kiadása, 2003, 408 (581. kép). - Aukcionálva: Kieselbach Galéria Tavaszi képaukció, 2006. május (kat. 108.) - ismeretlen szerző tanulmányával.
A 2006-os akció katalógusában egy tanulmány is megjelent a kép eredetiségének alátámasztására. A bevezetés elhagyásával, a lényegi részt változatlanul közlöm: "Az 1908-as év Ziffer egyik legjobb éve volt, festészete ekkor szinte egy csapásra virágba borult és egyéni színt képviselt nemcsak a nagybányaiak, de az európai posztimpresszionista festészet palettáján is. Ekkorra érett be a jó tíz évnyi akadémikus képzés, ekkorra tisztultak le a párizsi élmények, ekkorra tudta megteremteni a szecessziós ornamentika, a Gauguin-i cloisonizmus és a fauves színkezelés egyéni kombinációját, amely egész életére elegendő festői munícióval látta el. Ebben az évben a már említetteken túl olyan főműveket festett, mint a Vörös kapubejáró, vagy a Máriaház, de ezek közül is kiemelkedik varázslatosan harmonikus színvilágával a Nagybányai városrészlet. Ebben a műben szinte minden benne van, amit Ziffer akkor tudott: kiegyensúlyozott, de mégis izgalmas kompozíció a közismert nagybányai motívumok egyéni konfigurációjával; gazdag és erőteljes, mindazonáltal mégis harmonikus fauves színvilág. Ez a gyönyörű tájkép a szecessziós vonaljáték és a posztimpresszionista pointillizmus valóban ritka, kiegyensúlyozott szintézise."
Érzékletes, szóhasználatát tekintve választékos, kifejezően gazdag, kiváló szöveg. A szerző egyértelműen otthon van a magyar modernizmus területén. A katalógus szinte valamennyi szövege Molnos Péter aláírásával jelent meg. A Ziffer-szignós képet kísérő írás alatt viszont senki sincs feltüntetve. Szóval a kurátorok bizonytalanok voltak. Mivel pedig senki sem tudott elfogadható érveket felsorakoztatni a kép eredetiségével kapcsolatban, így az kimaradt a Magyar Vadakból. Nem állította senki, hogy hamisítvány, de egyszerűbb volt a jövőre bízni, hogy így vagy úgy, de fény derüljön a képre. Én arról sem voltam meggyőződve, hogy a mű Nagybányán készült, mivel a rendelkezésre álló képek, fotók és topográfiák alapján, senki sem tudta megnevezni a festményen feltűnő templomot. A képen szereplő templom egyik nagybányai épülettel sem azonosítható. Így azután a festménnyel kapcsolatban számomra hosszú időre az vált kardinális kérdéssé, hogy bárki is festette a képet, azt hol tette?
Egy évvel később, a Nagyházi Aukciósháznál felbukkant egy kép:
Magyar festő, 20. század eleje, Domboldal napsütésben, vászon, olaj, 57 x 63 cm, jelzés lent jobbra: töredékes, hátoldalon kiállítási cédula töredék, magántulajdon - Közölve: Nagyházi Galéria és Aukciósház 116. aukció, 2005. május (kat. 416.)
A kép szemfüles vásárlója felfedezte, hogy azon Gara Arnold töredékes, de mégis tisztán olvasható szignója található. A kiváló mű legközelebb már a Kieselbach Galériában bukkant fel:
Gara Arnold (1882-1929): Domboldal napsütésben (Hegyoldal), 1908, vászon, olaj, 56,5 x 63,5 cm, jelzés lent jobbra: Gara, magántulajdon - Aukcionálva: Kieselbach Galéria Tavaszi képaukció, 2008. május (kat. 59.) - Barki Gergely szövegével.
Barki azt is kikutatta a képpel kapcsolatban, hogy azt a következő helyeken állították ki: *A KÉVE második kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1909 (kat. 19. Hegyoldal címen); * A KÉVE kiállítása, Wien, Hagenbund, 1910. január-február (kat. 172. vagy 175. Landschaft címen); és itt reprodukálták: A Ház, 1909, 236; A Ház 1910, 38; Magyar Nyomdászat, 1912. január, 25. Ezen kívül tanulmányában felvetette azt is, hogy a képen ábrázolt tájrészlet azonos a Kieselbach-gyűjtemény egy másik képének helyszínével, Dunabogdánnyal:
Pap Géza: Dunabogdány, 1908, karton, olaj, 66 x 84 cm, jelzés és datálás lent balra: Pap Géza 1908, magántulajdon - Reprodukálva: Modern magyar festészet 1892-1919, Szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, Kieselbach Tamás kiadása, 2003, 152, (106. kép).
A Ziffer-szignós kép és a újonnan felbukkant Gara-szignós festmény stílusa, festésmódja és színvilága között többen is, szoros összefüggést láttunk. S mivel a Pap Géza kép segítségével kiderült, hogy Gara képe, minden kétséget kizáróan dunabogdányi tájat ábrázol, így ezen a nyomon kellett tovább indulni.
Közben elfelejtkeztem az egészről, annyi más képpel való foglalkozás és egyéb munka félretétette velem ezt a problémát. Nemrég azonban ismét eszembe jutott, hogy el kellene látogatnom a Duna-menti városkába, meg kellene néznem, hogy a Ziffer-szignót viselő képen talán az egyik dunabogdányi templom jelenik meg. G. Gy. barátommal egy héttel ezelőtt, az egyik első, tavasziasnak mondható napon felkerekedtünk és megnéztük a helyszínt. Ott ezeket a fotókat készítettem:
Dunabogdány látképe egy közeli magaslatról, 2015. február 27. délelőtt
Dunabogdány látképe egy közeli magaslatról, 2015. február 27. délelőtt - Ezt a fotót megpróbáltam ugyanabból a pozícióból elkészíteni, amelyből Pap Géza festette a látképét 1908-ban.
A dunabogdányi református templom, 2015. február 27. délelőtt - Ezeket a fotókat megpróbáltam olyan pozícióból elkészíteni, amely a Ziffer-szignós festményen látható. Az utca megvan, ahol a művész felállította festőállványát, viszont az azonos látvány felvétele ma már lehetetlen, mivel ház épült oda, ahonnan egykor zavartalan rálátás kínálkozott a templomra és az azt körülvevő dús vegetációra.
A nyomozás eddigi eredményeként elkönyvelhető, hogy a Ziffer-szignós kép legnagyobb valószínűséggel nem Nagybányán, hanem Dunabogdányban született, de legalábbis annak egy ma is látható részletét ábrázolja. A festmény stílusa, színvilága és festésmódja alapján, a rajta található 1908-as dátum hitelesnek tűnik, mivel a két, analógiának használt mű is 1908-as. További stíluskritikai vizsgálatok tisztázhatják, hogy a mű mégis inkább Ziffer Sándor, avagy Gara Arnold, esetleg Pap Géza életművébe sorolandó. Egyszerűbben szólva, egymás mellé kellene tenni ezeket a képeket és hozzáértő szakemberek segítségével eldönteni a kérdést.
Számomra egyelőre az a valószínűbb, hogy a képet Gara Arnold festette. Itt tartok....
P.S. Mivel a mai napon, 2017. december 16-án a Ziffer-szignós festmény egykori tulajdonosa és annak barátnője, személyesen felelősségre vont, minősíthetetlen stílusban beszélt velem és megfenyegetett, miszerint, amennyiben nem veszem le írásomat a blogról, úgy ezt-azt nyilvánosságra hoznak rólam, ezért: kijelentem, hogy a képpel kapcsolatos, fentebb leírt véleményemet fenn tartom, sőt megerősítem. Majdnem teljesen bizonyos vagyok abban, hogy a képet nem Ziffer Sándor festette és abban is, hogy a képen látható templom nem Nagybánya egyik volt, vagy ma is létező templomát ábrázolja. Továbbra sem vagyok biztos benne, hogy a képet Gara Arnold, esetleg Pap Géza, vagy másvalaki festette-e. Amennyiben a kép egykori tulajdonosának más a véleménye, úgy azt publikálja hasonló módon, s amennyiben szakmailag meggyőző érvekkel képes alátámasztani az igazát, úgy természetesen és nyilvánosan ismerem be a tévedésemet. Rum Attila
