A mai napon egészen meglepő élményben volt részem. Azt a kedvesen baráti jótanácsot kaptam egy budapesti műkereskedőtől – akinek épp felhívtam a figyelmét egy érdekes szakmai problémát felvető műtárgyra –, hogy jobban tenném, ha inkább a képeket nézném ahelyett, hogy különböző légből kapott elméleteket gyártok az eredetiségükről vagy annak hiányáról. Magyarán ne okoskodjak annyit, úgyis hosszú listája van a tévedéseimről, a képek meg önmagukért beszélnek és punktum. A beszélgetés ezen pontján jeleztem, hogy ez így nem igazán beszélgetés és inkább a konkrét problémára koncentrálhatnánk, mint annak hánytorgatására, hogy esetleg mennyit és mikor tévedtem más képekkel kapcsolatban, de ajánlottam neki, hogy a listáiban szereplő, a tudomására jutott, esetleges baklövéseimet ossza már meg velem is, nevesítse azokat, vagy publikálja, én pedig erre a megfelelő fórumon reagálni fogok és ad absurdum még azt is be fogom ismerni, ha bármely utamba került szarvason hibát vétettem. Ekkor következett a beszélgetés tagadhatatlanul legemelkedettebb pillanata, amikor is a budapesti műkereskedő közölte velem, hogy semmiképp se gondoljam, hogy a véleményemtől össze kellene sz@rnia magát. Szó szerint idéztem az elhangzottakat. Válaszomban jeleztem, hogy ezt én semmiképp sem szeretném, nem is értem, miért gondolja rólam, hogy nevezett tevékenység látványa bármiféle nemtelen örömöt is okozhatna számomra, de biztosítottam, hogy nem. Nem igénylem ezt és még csak elképzelni sem kívánom. Mindez abból a felvetésből kul(a)minálódott idáig, hogy fel mertem vetni egy műtárgy eredetiségével kapcsolatos, óvatos és megfontolt, érvekkel alátámasztott aggályaimat. Itt tartunk! Ez a mai Magyarország! Az ilyen és effajta diskurzusok a magyarországi műkereskedelemben eddig nem voltak szokásban, én legalábbis nem találkoztam még ilyesmivel, de úgy tűnik, hogy mostantól meg kell barátkozni ezzel is, mint oly sok altesti újdonsággal bayerzsolttól rezsiszilárdig.
Eddig abban a tévhitben ringattam magam, hogy nemcsak nézem, de jó ideje már látom is a képeket. A különbséget talán ott tudnám megragadni, hogy látni annyival több a megpillantásnál, vagy az egyszerű nézésnél (a bámulásról, vagy bámészkodásról nem is beszélve), hogy a műtárgyról egyéb, több, mélyrehatóbb információm is akadhat, mint annak a puszta képe. Évtizedek tapasztalatával és hatalmas háttéranyagra támaszkodva a látvány szépsége mögötti gondolati, történeti, filozófiai és egyéb tartalmakra is rálátásom lehet. Nem biztos, hogy a műtárggyal kapcsolatos minden aspektusra fény derül, csupán annak szemlélése során. A szemünk bizony becsapható, mint erre a restaurátorok végtelen ügyessége, vagy a photoshop előtti és utáni világ ezernyi példája is figyelmeztet. Nem csekély mértékű nagyképűség lenne azt gondolnom, hogy tévedhetetlen, átverhetetlen és becsaphatatlan vagyok. Mint ahogy van abszolút hallás, éppen úgy nem létezik abszolút látás, még ha valaki ezt is állítja, vagy képzeli magáról. A történettudományok, így a művészettörténet és annak különböző módszerei viszont hathatós segítséggel szolgálhatnak ott, ahová a látás már nem ér el. Ahol a tudomány véget ér, ott a senki földje következik (vagy a vallási hiedelmek világa). De oda én nem járok, még sz@rni sem.
Nem látok – Nem hallok – Nem beszélek – mindenki ismeri ezt a mondást, mely a buddhista filozófia egyik tanításán alapul és amely Japánban terjedt el a Krisztus után 8. századtól. A tanítás szerint, ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül bennünket. A mai eset talán arra próbált engem is megtanítani, hogy a látás bizony veszélyes is lehet. Ha nem látok meg, azaz nem veszek észre olyan dolgokat, amelyek esetleg idegen érdekeket sérthetnek, akkor talán nem eshet bántódásom sem. Ehhez viszont újra kellene szülessek, igaz lehet, hogy legközelebb vak majomként fogok reinkarnálódni, méltó büntetésül.
Csatolom a témába vágó legfrissebb konzultációs kérdőívet (a kérdésekre igen-nem válaszokat várunk)
Ön lát?
Ön látott már képet?
Ön pontosan tudja, hogy a kép, amit látott az eredeti vagy hamis?
Ön mit ért az alatt hogy egy kép eredeti?
Ön mit ért az alatt, hogy egy kép hamis?
Ön hamis?
Ön egy kép?
Ön?
?
utóutóirat: http://szemlelek.blog.hu/2017/05/07/horanyi_ozseb_alinda?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
