HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

Címkék

Tavaszi Rónai finálé – 101. bejegyzés

2017.06.06. 00:23 RumNapló

14898_600.jpg

 

ripplronai_jozsef-mammutszolo_es_nagy_rozsak_1906_elott-42_aukcio_148.jpg

Rippl-Rónai József: Műtermi csendélet vörös drapériával (Szőlők és rózsák), papír, olaj, 46 x 48,5 cm, jelzés fent jobbra: Rónai – közölve Kieselbach Galéria 55. Tavaszi aukció, 2017 május (kat. 166.)

Tudjuk, hogy a mamutok már elég rég kihaltak. Nevük azonban tovább él a mamutvállalat, a mamutbirtok, a mamutcég és a mamutfenyő szókapcsolatokban. A nem is oly távoli múltban, a huszadik század elején még alkalmazásban volt a mamutszőlő kifejezés is, de ez azóta valahogy elfelejtődött. Rippl-Rónai azonban még használta és épp ezt a címet adta a Kieselbachnál most kalapács alá került képének is. Ez az eredeti címe, igaz más, korabeli helyesírással szerepel az egykorú katalógusokban: "Mammut szőllő". Tehát nem az a címe, hogy "Műtermi csendélet vörös drapériával (Szőlők és rózsák)", Rónai nem ezt a címet adta ennek a képnek. Ezt a címet valaki a Kieselbach Galériából adta a képnek, aki azt gondolja, hogy ő sokkal jobban tudja, hogy mit akart a művész annak idején, több mint száztíz évvel ezelőtt, amikor ezt a gyönyörű csendéletét megalkotta. Ennél azonban már csak a mű katalógusbeli bemutatása a viccesebb, mutatom:

előbb így:

100_9849.JPG

azután így:

100_9851_1.JPG

majd ha még nem volt eléggé elbűvölő a zseniális képvarázs, akkor így is:

100_9850.JPG

A szomorú, hogy ez nem viccnek lett szánva. Rónai igazi gourmant-ként bizonyosan nagyon szerette a zamatos gyümölcsöket, így a szőlőt is. A mamutszőlőt pedig talán még a nagyonnál is jobban szerethette, de ez akkor sem lehet ok egy delikát zöldségesbolt kirakatává silányítani bármely alkotását. Mintha Vajna Tímea trendinek képzelt vegyesboltot nyitott volna annak a felső tizenezernek, mely a hazai műveltség sütijében éppen nem az értelmiség krémjét, csak az alaposan odakozmált alját képviseli. 2014. október 18-án írtam első ízben a Rónai-irodalom egyik gyöngyszeméről, "Különös, könyvnek látszó tárgyak. Hommage á Magritte. I. rész" című blogbejegyzésemben. Így kezdtem akkor a kötet bemutatását: "Mint már korábban írtam, a művészeti könyvkiadás általában nem a fergeteges, stand uposokat megszégyenítő, mindent elsöprő viccek szokásos terepe. A kivétel azonban itt is erősíti a szabályt. A magyar művészeti könyvek palettáján egészen kivételes gyöngyszemek is akadnak. Elhatároztam, hogy a teljesség igénye nélkül, néha szemezgetni fogok ezek közül. Felhívom a figyelmet, hogy Köves Szilvia: Rónai a Róma-villa titka című kötete, tipikusan azok közé a magukat művészetiként illegető könyvek közé tartozik, melyeket lapozgatva, azokat visítással spékelt röhögéssel muszáj csapkodni bármihez, ami épp a közelben található. Ezért azután érdemes a könyvvel való találkozást olyan semleges környezetben megejteni, ahol a lehető legkisebb számban találhatóak számunkra fontos és értékes tárgyak, személyek. Ajánlatos a kötettel való ismerkedéshez használt helyiség ablakát kinyitni, mert a mű élvezete nyomokban tartalmazhat kósza agressziót és némi ellenállhatatlan vágyat arra, hogy azt megpróbáljuk egy határozott mozdulattal Föld körüli pályára állítani. Ha sikerült felcsigáznom ezzel a bevezetővel az érdeklődést, akkor vágjunk a közepébe."

100_9852.JPG

Nos, Köves Szilvia egykori kötete telisdeteli van a Kieselbach Galéria katalógusában most megjelent, beállított étel, ital, virág és egyéb fotókölteményekkel. Ízlésmentes megközelítése ez az egyik legjelentősebb hazai festőnk életművének. Ha lehetséges, akkor ezért én kérek elnézést Rónai mestertől és a nevében is mindenkitől.

A remek festmény egyébként szerepelt már korábban a Virág Judit Galéria 42. árverésén 2012 telén (kat. 148.) "Mamutszőlő és nagy rózsák" címen, 4,2 millió forint kikiáltási áron, valamint 6-9 millió forintos becsértéken. A kép most 2017-ben 8,5 millió kikiáltással indult, 12-24 milliós becsértéken és a leütési lista szerint 13 millióért talált gazdára. Annyira kíváncsi vagyok, hogy új tulajdonosát vajon érdekli-e friss zsákmányának a története, valamint annak eredeti címe?

ripplronai_jozsef-kovezok-55_aukcio_171.jpg

Rippl-Rónai József: Kövezők, papír, pasztell, 42,5 x 53,5 cm, jelzés lent balra: Rónai – közölve Virág Judit Galéria 55. Tavaszi aukció, 2017 május (kat. 171.)

Virágék a katalógusban feltüntették, hogy a kép Hóhányók címen szerepelt 1957-ben a budapesti Műcsarnokban. Az egykori kiállítás pontos címe: Magyar forradalmi művészet, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria - Műcsarnok, 1957. A tárlat katalógusában valóban szerepel a Virágék által megadott, dr. Kisfaludy Sándor tulajdonosnév, de az általa beadott mű címe, a katalógus tanúsága szerint "Utca-kövezők" volt. Legalább ennyi pontosítást ez a mű is megérdemelt.

100_9827.JPG

Rippl-Rónai József: Mozgósítás (Franciaország), 1914, papír, akvarell, diópác, 61 x 49,5 cm, jelzés középen jobbra: Macon 1914 Rónai – közölve Kieselbach Galéria 55. Tavaszi aukció, 2017 május (kat. 136.)

Rónai és családja 1914. szeptember 20.-án érkezett a francia kisvárosba, Mâconba. Háborús fogságuk történetét nevelt lányuk, Paris Anella írta meg, mely első ízben a művész 1915-ös budapesti kiállítási katalógusában jelent meg: (Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása (a művész franciaországi hadifogságának leírása), Budapest, Ernst Múzeum, 1915.) Anella többek között így írt ebben: "Maconban szerény, elég barátságos hotelban laktunk. Hat-hét frankért reggeliztünk és ebédeltünk, a vacsoránkat (hideg disznóság, olcsó osztriga, gyümölcs és kitűnő fehér burgundi bor: 'Petit Maconnais' a szobánkban költöttük el. Este Sophocles munkáiból olvasgattam fel, Józsi bácsi pedig rajzolgatott. [...] A rajzok a környezetéből nőttek: katonákat, sebesülteket ábrázoltak. [...] Életemben ennyi katonát együtt nem is láttam! Minden héten kétszer-háromszor is volt 'depart' (indulás) a harctérre. Az ablakunkból nézhettük őket, amikor dob- és kürtszóval a vonathoz masíroztak. Lelkesedéssel, harcias jókedvvel indultak a szegény fiúk, elől muzsika, aztán jöttek a katonák felvirágozva. Sokan a puskájukon óriási csokrot vittek, a szeretteiktől kapták. Az út szélén álltak a rokonok, ismerősök és többször láttuk, hogy egy-egy katona kiszaladt a sorból, talán hogy utoljára búcsúzzék övéitől. Lehetetlen leírni, milyen szépek, egyúttal félelmetesek voltak ezek a jelenetek." Rónai, azaz Józsi bácsi ezeket az Anella által lejegyzett jeleneteket örökítette meg színes tollrajzokon, melyek szerencsés hazaérkezésüket követően kerültek bemutatásra az Ernst Múzeumban. Az 1915-ös kiállítás katalógusa színes és színezetlen tollrajzok tömegét sorolja fel. Ezek között sok mâconi utalás is található, de teljes biztonsággal nem határozható meg, hogy a most kiállított mű, melyik katalógus számon szerepelt egykori művel azonos. A színes tollrajzok között, mely műcsoporthoz e kép is tartozik, ilyen és ehhez hasonló címek szerepeltek: "Lézengő katonák", "Utca Maconban", "Tipusok", "Emberek és katonák" (ez milyen beszédes, freudi elszólásos cím!), "Beszélgető maconi alakok", "Alakok a téren", "Gyülekezés", "Járókelők" és még sok rokonértelmű képcím. Egyáltalán nem biztos, hogy valaha is kiderül, ott volt-e ezek között és ha igen, akkor milyen eredeti címmel, a most aukcionált "Mozgósítás".

A kép korábban szerepelt a Belvedere Galéria 27. árverésén (kat. 65.), mely tény pikantériáját az adja, hogy ügyetlen, de szolgai igyekezettel nyögvenyelt hamisítványát szintén a Belvedere árverezte még korábbi, 11. aukciója alkalmával, 2006 áprilisában, mint Aradi Nóra hagyatékából származó művet (kat. 87.)

mozgositas_hamis_forro_11_au.JPG

Ezzel ellentétben, a most Kieselbachnál volt "Mozgósítás" esetében az eredetiséggel kapcsolatos kétely szikrája sem merült fel sosem, ráadásul a mű szerepelt a hazai művészettörténeti szakirodalom egyik legfontosabb periodikájában is, "Mozgósítási jelenet" címmel (lásd. Ars Hungarica, 1984/2, 13. képtábla).

100_9831.JPG

Rippl-Rónai József: Kastélytavon csónakázók, papír, pasztell, 32 x 38 cm, jelzés nélkül – közölve Kieselbach Galéria 55. Tavaszi aukció, 2017 május (kat. 223.) Kikiáltási ár 4,4 millió forint, becsérték 6-9 millió forint – A kép visszavonva az árverés kezdetét megelőzően. 

A pasztell kísértetiesen hasonló párdarabját, maga Rippl-Rónai József reprodukáltatta 1902-ben a budapesti Merkur-palotában rendezett gyűjteményes tárlatának katalógusában:

100_9821.JPG

Rippl-Rónai József: Parkrészlet, 1901, pasztell, jelzés lent balra: Rónai – közölve: Rippl-Rónai [gyűjteményes kiállítása], Budapest, Merkur Palota, 1902. december (kat. 255.)

100_9820.JPG

Ugyanezt a jelzett példányt közölte Petrovics Elek is, Rónai-monográfiájának (képeskönyvének) 1942-es első, majd a nagy érdeklődésre tekintettel 1943-ben változatlanul újranyomott 2. kiadásában is.

100_9819.JPG

Rippl-Rónai József: Kastély parkban, 1902 előtt, pasztell, magántulajdon – közölve: Petrovics Elek: Rippl-Rónai, Budapest, Athenaeum kiadása, 1943, (44. tábla).

100_9818.JPG

Tudomásom szerint Rippl-Rónai nem készített másolatokat a saját műveiről, de ha esetleg mégis előfordult ez a módfelett és módalatt is valószerűtlen eset, annak okairól, sajnos már nem tudjuk faggatni az 1927-ben elhunyt mestert.

kitomott_allat3.jpg

                      A róka meg csak néz, mint Rozália a kisvárosi mozgóképszínházban.

"Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett, nemsokára visszavárhat: Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárba! Eljövök még hozzátok! Viszontlátásra pajtások!"

hakapeszi_maki.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6412566177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Graphis 2017.06.28. 00:22:41

Sajnos csak most bukkantam rá az Ön kíváló és hiányt pótló blogjára. Élvezettel olvastam visszamenőleg is jónéhány írását. Így találtam rá a Márffy Ödön munkásságával és az ő képeinek aukciós katalógusában fellelt anomáliáival foglalkozó epizódra. Itt Ön említést tesz arról, hogy az aukción szereplő Salome, "... a most bemutatott Márffy-remekmű, tulajdonképpen egy fragment, melyet maga a művész metszett le egy hármas női aktkompozícióból." (idézet Öntől)
Arra vonatkozóan rendelkezik-e információval, hogy miért tette ezt a művész? Mert nem csak lemetszette, hanem alaposan át is festette. Változott a testtartás: a három alakos képen a vállak jobban szembe fordulnak, az arc felénk néz,a kontraposzt erősebb, a támasztó láb combja izmosabb, a derék és a medence találkozása egyenes vonalú, a köldök alig érzékelhető, az új képen a horizont magasabbra került, stb. Ha valóban lemetszésről van szó, akkor az almát tartó kezet nyilván át kellett festeni, de itt gyakorlatilag a teljes felület át lett festve. A korábbi, szinte gótikussá stilizált test még ebben a lazának látszó "S" alakú tartásban is több feszültséget hordoz, mint az átfestett lágy idomú, az elődjéhez képest naturalisztikusabb, és a lemetszés miatt témáját vesztett alkotás. Röviden összefoglalva: miért festett Márffy egy gyengébb képet a már kész, jobbik helyett. Nem lehetséges inkább, hogy ez a kép az előzménye a három alakosnak? Vagy ha izgalmakat akarunk, felvetődhet az is, hogy egy nagyon ügyes Márffy-utánzatról van szó?