Munkácsy Mihály: Golgota, 1884, olaj, vászon, 460 x 712 cm, jelenlegi elhelyezése: Debrecen, Déri Múzeum, tulajdonos: Budapest, Munkácsy Alapítvány
Na szóval, itt van ez a Golgota, vagy Kálvária, vagy nevezzék akárhogy. Nem valami szép történet, mert akár élt ez a Jézus nevű fickó, akár nem, amit vele tettek, azt egy rajzfilmfigurával sem illik csinálni, ugyanis az ilyesmi módfelett emberbe ütköző és látványnak sem épp szívderítő. Aztán többen megírták, amit láttak vagy hallottak a sztoriról, majd mások meg könyvbe rendezték ezeket a történeteket, ami szerintük nem illett bele, az kimaradt, ami hiányzott, azt meg hozzáírták, próbálták az egymásnak ellentmondó adatokat összeboronálni, de mivel még nem volt számítógépük, meg amúgy sem voltak igazán észlények, hát, ez nem nagyon sikerült nekik. Fércmű lett, lássuk be úgy ahogy van. Aztán sokan próbálták magyarázni ezt az egész "palimpszeszt hamis édent" (ilyen Jean Cocteau nevű kétes figurák, meg mások is), ez könyvtárnyira duzzadt idővel, majd megint mások pedig megfestették a benne foglaltakat. Mindenki éppen a saját szájíze szerint. Elég rendesen el vagyunk ezzel, már több mint kétezer éve. Ebben a történetben a Munkácsy Mihály egy meglehetősen jelentéktelen figura, de mégis, valamiért a földteke egy viszonylag szűkre szabott fertályán, valahol Hátsó-Európában valakiknek, valami magyaroknak fontos. Hmmm.
Felkerestünk néhány régebbi nőt, hátha ők tudnak segíteni, ha nem az egész történet felgöngyölítésében, de legalább egy kis részletének tekintetében. Itt is vannak, ő Melpomené, a tragédia, a gyászének és a dráma múzsája, ő itt Klió, a történetírásé, az a furán sandító pedig Kasszandra a jósnő, akinek sose hittek, pedig mindig igaza volt. Amikor épp nem volt formában, akkor így nézett ki:
Solomon Joseph Solomon: Ajax és Kasszandra (1886)
- Szép napot mindannyiuknak, Kedves Klió, kérem segítsen feleleveníteni Munkácsy Golgota című képének történetét. - Hát kérem, egyszer volt, hol nem volt...
Munkácsy Mihály (1844-1900) és osztrák származású műkereskedője Hans (máshol Charles) Sedelmeyer (1837-1925) 1878. november 3-án, tíz évre szóló szerződést kötöttek Párizsban, mely szerint "Munkácsy úr a mai naptól kezdve egészen 1888. év végéig kizárólagosan Sedelmeyer úrnak dolgozik és festményeket fog készíteni, amelyeknek tárgyára nézve mindketten megegyeznek." (Közli: Farkas 1954, 607.) A Golgotát 1881-ben kezdte el Munkácsy festeni és 1884-ben adta át Sedelmeyernek százezer frankért. A kép eredeti címe "Consummatum est" (Ez befejeződött avagy Elvégeztetett) volt. Jézus állítólagos utolsó szavait maga Munkácsy adta a kép címéül, egykorú leveleiben is így hivatkozva rá. A képhez Munkácsy 16 előtanulmányt festett. 1883 nyarán így írt feleségének: "Fájdalmaim lassanként csillapodnak és én újra elővehetem az ecsetjeimet. Így sietve írok neked, mert egy Krisztus vár, szeretném már keresztrefeszítve látni." Mivel a Jézust alakító férfimodell nem vállalta a kereszthalál hitelesnek tűnő imitálását, így a művész kénytelen volt Jézusként felköttetni és lefényképeztetni saját magát.
Munkácsy Mihály a kereszten, fotográfia, 1883
A Golgota elkészítésénél az első magyar Munkácsy-ösztöndíjas, Révész Imre is segédkezett. A Munkácsyt segítő, műveit másoló fiatal művészek között volt, egymástól függetlenül, különböző időkben még Pataky László, Koroknyai Ottó, Bruck Lajos, Rippl-Rónai József, Szamossy László, Karlovszky Bertalan és Fritz von Uhde. A mű bemutatására 1884. április 25-én került sor, Sedelmeyer párizsi palotájában. A párizsi bemutatónak óriási sikere volt, Guy de Maupassant később Bel ami című regényében Markovits Károly álnéven meg is örökítette Munkácsyt. A kép budapesti bemutatója az egykori régi Műcsarnokban, a mai Képzőművészeti Egyetem épületében volt 1885 elején. A kép megosztotta a közvéleményt, az állami és egyházi körökben totális sikert aratott, akadt viszont fanyalgó ellentábor is, melynek hangadója a szintén nagy hírnévnek örvendő Székely Bertalan volt. 1885-ben elkészült a Golgota közel feleméretű redukciója is (216 x 337 cm, MNG ltsz.: 56.6 T). S mivel Munkácsy nem szeretett ezekkel a szerződés szerint kötelezően megfestendő replikákkal foglalkozni, ez a mű feltehetően a neki dolgozó fiatal ösztöndíjasok ecsetjét is dícséri. A nagyobbik Golgota 1885 tavaszán már Londonban aratott sikert, majd októberben Liverpoolban, novemberben pedig Leedsben és Newcastle-ben állították ki. Innen 1887 első három hónapjában Manchesterben és Glasgow-ban volt látható. 1887-ben a Golgota is követte a Krisztus Pilátus előttöt tengerentúli körútján. A Golgota amerikai bemutatójára 1887 októberében került sor New Yorkban. A festmény elkészültét követően tehát Munkácsy tekintélyes summát kapott, de ezzel a kép még nem került Sedelmeyer kizárólagos tulajdonába. A Golgotát végül John Wanamaker (1838-1922) amerikai üzletember vásárolta meg, Sedelmeyer közvetítésével 1888-ban, 175 ezer dollárért (más forrás szerint 100 ezer dollárért azaz 500 ezer frankért). A Golgota párjával a Krisztus Pilátus előtt (1881) című képpel együtt szerepelt az 1889-es párizsi világkiállításon, ahol mindkettő nagydíjat nyert, majd 1893-ban Chicagóban is bemutatták őket.
A Golgota 1899-ben - Közölve: F. Walther Ilges: M. Von Munkachy, Bielefeld und Leipzig, 1899, (tábla a 88-89. oldal között).
A Golgota 1914-ben - Közölve: C. Sedelmeyer: M. Von Munkácsy, Paris, 1914, 87.
A Golgota pontosan egy évszázadon át a Wanamaker-család birtokában maradt. A Munkácsy-művek előbb a tulajdonos lindenhursti kertvárosi házába kerültek, ahol egy 1907-es tűzvész alkalmával majdnem megsemmisültek. A szerencsétlenség idején Wanamaker a városból telefonon tartotta a kapcsolatot vidéki házával, utasítására a képeket a szomszédok kivágva a keretükből, előbb kivonszolták az égő házból a mély hóba, majd egy istállóban helyezték el ideiglenesen. A tűzvészt követően a képek előbb Wanamaker philadelphiai városi házában, majd az 1911-re megépült Wanamaker Áruházban kaptak "végleges" elhelyezést, ahol minden év húsvétján, két hétig közszemlére kerültek. Amikor 1987-ben eladták a Wanamaker Áruházat, a képek a New York-i Sotheby's 1988 februári árverésén cseréltek tulajdonost. A Golgotát 47.500 dollárért vette meg Julian Beck (Bereczki Csaba), a New York-i Pannónia Galéria magyar származású tulajdonosa. John Maass összevetése alapján, az a 175 ezer amerikai dollár, amelyért 1888-ban Wanamaker hozzájutott a képhez, száz évvel később, 1988-ban már körülbelül 2 millió dollárnak felelt meg. Ehhez képest igen csekély összegért sikerült Beck úrnak hozzájutnia ugyanekkor. 2003-ban Pákh Imre, magyar származású üzletember, aki a műtrágya biznisztől jutott el a műtárgy-gyűjtésig, megvásárolta Becktől a Golgotát. A kép áráról csak találgatások és egymásnak ellentmondó információk állnak rendelkezésre. Pákh Imre 2014 júliusában úgy nyilatkozott, hogy a képet "nem pénzért, hanem egyfajta tranzakció keretében szerezte meg", más alkalommal azt mondta, hogy a megegyezés szerint nem árulhatja el a vételárat, majd egy 2015-ben vele készített interjúban mégis elhangzott szájából a 7 millió dolláros összeg. Más sajtóforrások szerint a vételár 1 (azaz egy) millió dollár volt. Pákh állítólag három amerikai és egy európai értékbecslő céggel felbecsültette a Golgota értékét, mely cégek egybehangzóan 10 millió dollárban határozták azt meg. Pákh 9 millió dollárért szeretné eladni a magyar állam nevében vevőként szereplő Magyar Nemzeti Banknak a képet, de az csupán (!) 6 millió dollárt kíván érte fizetni. Mivel a tárgyalás (látszólag) holtpontra jutott, így Pákh bejelentette, hogy akkor elszállítja a képet Debrecenből, mivel van rá vevője (vagy vevői), aki előnyösebb árat hajlandó fizetni a képért. 2015. június 9.-én "Kedden Pákh Imre a TV2 hírműsorában arról beszélt, hogy új ajánlatot tett a a Magyar Nemzeti Banknak (MNB): korábban szóban, de már írásban is elküldte az ajánlatát. E szerint a korábban a Golgotáért kért 9 millió dollárért egy csomagot ajánl. A Krisztus-trilógia tagja, a Golgota című festmény mellett a tulajdonában lévő további 52 Munkácsy-festmény 10-12 évre szóló letétbe helyezését is felajánlotta a MNB-nek vagy más magyar állami intézménynek - fejtette ki az amerikai műgyűjtő." (Napi.hu) Még aznap bejelentették, hogy az állam védettség alá helyezi a Golgotát, mely azt hivatott megakadályozni, hogy tulajdonosa azt kivihesse az országból. A nyilatkozat szerint: "A tulajdonos állampolgársága és a műkincs vásárlási helye sem releváns a védetté nyilvánítás szempontjából, így a védési eljárás alatt véglegesen nem vihető ki az érintett műtárgy az országból - mondta el az MTI-nek szerdán Buzinkay Péter, a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Irodájának vezetője annak kapcsán, hogy előző nap a Miniszterelnökség kezdeményezésére elindították az amerikai Pákh Imre tulajdonában álló Munkácsy-festmény, a Golgota védetté nyilvánítását." (Napi.hu) 2015. június 11.-én Lázár János így nyilatkozott: "Szerettük volna Pákh urat meggyőzni ezzel a barátságos lépéssel, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal." (!!444!!!) 2015. június 15-én azután a Forster Központ bejelentette, hogy mégsem védhető le a kép, mivel a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény szerint "az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani, ahogy az alkotó tulajdonában lévő művet, illetve a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos által 50 évnél nem régebben behozott alkotást sem. A múzeumi kiállításra behozott tárgyak esetén Magyarországon is van lehetőség arra, hogy a tárgyak "jogi immunitást" élvezzenek, vagyis a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi törvény alapján a kiállításra behozott tárgyak még bírósági döntés esetén sem foglalhatók le, vagyis teljes mértékben biztosított, hogy hazaszállíthatók legyenek". Itt tart az ügy, melynek végére, állítólag 2015. június 25.-ig pontot kell tenni.
Pákh Imre műgyűjtő, a Golgota tulajdonosa a debreceni Déri Múzeum Munkácsy-termének megnyitóján 2012-ben.
- Kedves Melpomené, esetleg van valami hozzáfűzni valója Klió tény- és adatközléséhez? - Igen, egy kis apróságot megemlítenék:
Munkácsy képe a bibliai szenvedéstörténet tetőpontját ábrázolja, Jézus kereszthalála előtti perceit rögzíti. Ernest Renan Jézus élete című könyve 1863-ban jelent meg. Renan Jézust az isteni mivoltától független, a világot megváltó emberként jelenítette meg, elvetve a csodatettekről szóló történeteket. Könyve meghatározóvá vált a 19. század végének filozófiájára, irodalmára és művészetére egyaránt. Renan szocialista eszmékkel megspékelt Jézus-képe olyannyira nem nyerte el az egyház tetszését, hogy őt magát kizárták az egyházból, könyvét pedig támadták és üldözték. Munkácsy, akinek Renan nemcsak a baráti körébe tartozott, de Krisztus-képeinek szellemisége is tőle származott, így nyilatkozott a londoni Times-nak a Krisztus Pilátus előtt című képről: "Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel, ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni."
A kép 1990-es évek eleji állapotára vonatkozóan rendelkezésre áll Szentkirályi Miklós restaurátor 1994-es beszámolója és szakvéleménye. E szerint a kolosszális mű méreténél fogva csak felhengerelve volt szállítható. Mivel a kép 1884 és 1911 között több kiállításon is részt vett, beutazta a világot, így több tucatszor tekerték fel és újra le, majd újra és újra kifeszítve hozták kiállítható állapotba. Ez önmagában is rendkívül nagy igénybevételnek tette ki a képet, mely ráadásul 1907-ben átvészelt egy tűzvészt is, amikor a megmentésére sietők kivágták a keretből és ideiglenesen egy istállóban helyezték el. Szentkirályi így ír a kép Magyarországra való visszaérkezésének körülményeiről: "És a ma száztíz éves Golgota Magyarországon még át kellett, hogy éljen néhány fel- és letekerést, de már nagy elővigyázatosság közepette: megérkezett Budapestre ... Ezeket a műveleteket sajnálatos 'baleset' előzte meg a Budapestre történt szállítása alkalmával. Szakszerűtlen csomagolás és hanyagság miatt a festmény kritikus állapotba került, vászna szétázott, penészesedésnek indult, sürgős beavatkozás elkerülhetetlen volt. Ezt követő konzílium a festmény teljes restaurálását javasolta. Amikor a festményt restaurálás előtt alaposabban megvizsgáltuk, kiderült, hogy annak nagy részét teljesen átfestették. Az akkori válalkozónak igencsak jó oka volt, hogy sebtében végezze felújítói tevékenységét, mivel ezt megelőzően úgy 'lemarták' a felületet, hogy egyes területeken csak a csontváza maradt meg. A felújítást mesterien végezte minden jel szerint bizonyára egy festő, ki nagyszerűen utánozta Munkácsy stílusát. Éppen 'csak' festői fogalmazását, lendületét, belső harmóniáját és színvilágát takarta le új festékréteggel, megmaradt így 'leltár szerint' a forma, a kompozíció, az alakok száma, színe, de eltűnt Munkácsy." A festmény restaurálás 1993 húsvétjára fejeződött be. Kérdésként merült fel, hogy "lemondhatunk-e egy ilyen jelentős műről, mert az élete folyamán a szó szoros értelmében elhasználódott?" Szerencsére nem mondtak le róla, a munkát Szentkirályi Miklós, Lente István, Menráth Péter és Seres László végezték el, a legjobb tudásuk szerint. A kép bemutatásra 1993. augusztus 19-én került sor a debreceni Déri Múzeumban. Hogy egészen érthetővé váljon, amit Szentkirályi úr és csapata az 1990-es évek elején megállapított, a kép mai állapotában nyomokban több mogyorót, mogyoróhéjat és kapros-tejfölös szandálpántot tartalmaz, mint Munkácsyt.
És mit mond Kasszandra? - Kedves jósnő, régen találkoztunk. - Igen emlékszem, pont egy évvel ezelőtt, tudja hogy nem csak a jövőt látom, de a múltra is jól emlékszem, mit óhajt? - Szeretném tudni, hogy mi lesz a sorsa Munkácsy Mihály Golgota című festménye nagyobbik változatának? - Sajnos, ebben a kérdésben meglepően homályosan látok. Nem is értem, hogy miért, bár sejtésem szerint ennek köze lehet a Habony & Finkelstein cég által a magyar állam intézkedéseit védő, legjobb minőségű, amerikai-orosz jóslásgátlóknak. Profi kis kütyük ezek és mindenhol jelen vannak már, ahol fideszes tervek kovácsolódnak. Annyi minden esetre nyilvánvaló számomra, hogy Pákh úr és a magyar állam között csak látszólagos az ellentét, hamarosan mindkét fél számára kielégítő eredménnyel zárul majd ez a szemfényvesztéssel operáló színjáték.
Felhasznált irodalom: *Farkas Zoltán: Munkácsy és Sedelmeyer, In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953, Budapest, 1954, 607-611. *John Maass: Munkácsy Amerikában, In: Művészettörténeti Értesítő, 1988/1-2, 33-44. *Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, Budapest, 1989. *Sinkó Katalin: Egy új műfaj a nyolcvanas években – Munkácsy kolosszálképei, In: Munkácsy Mihály nemzetközi tudományos emlékülés előadásai, Debrecen, 1994, 53-64. *Szentkirályi Miklós: Munkácsy Mihály GOLGOTA című festményének restaurálása, In: Munkácsy Mihály nemzetközi tudományos emlékülés előadásai, Debrecen, 1994, 105-108. *András Edit: Egy magyar Amerikában. A Munkácsy-trilógia és a Wanamaker Áruház, In: Angyalokra szükség van. Tanulmányok Bernáth Mária tiszteletére, Szerk. András Edit, Bp. MTA MKI, 2005, 21-34. *András Edit: Egy magyar Amerikában. Adalékok Munkácsy Mihály és John Wanamaker kapcsolatához és a Kálvária-képek amerikai kontextusához, In: Ars Hungarica 2006/1-2, 255-264. *2015 júniusi hírlapi cikkek & internetes újságok
rum attila
