Elöljáróban megjegyzem, azaz rögtön az elején leszögezem, hogy a tárgyalt kép eredetiségével kapcsolatban semmiféle kétely nem merült fel bennem. A probléma máshol keresendő és én erre szeretnék rávilágítani írásomban. Megvizsgálom, hogy az egekbe magasztalt Alvó nő fekete vázával című Berény-remek, tényleg olyan remek-e, milyen különleges kvalitásokkal rendelkezik, amelyek feljogosítják az általa követelt státuszra? A szó szerint egérlátta kép hol helyezkedik el a 20. századi modern magyar festészet palettáján? Mi az a plusz, azon kívül, hogy véletlenül szerepelt egy hollywoodi gyerekfilmben, ami indokolja ilyen mértékű piedesztálra emelését? Megpróbálom kideríteni, hogy a mű hol foglal helyet alkotója életművében és hol helyezkedik el a két háború közötti magyar festészet pillanatnyilag elfogadott hierarchiájában?
Berény Róbert: Alvó nő fekete vázával, 1927-1928, vászon, olaj, 64 x 87 cm, jelzés lent balra: Berény - Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 48. Téli aukció, 2014. december (kat. 43.)
Mivel Kieselbach Tamás már több mint egy évtizede azon igyekszik, hogy saját ízlése, de legfőképp jól felfogott üzleti érdekei felé hajlítsa a magyar művészet történetét, így megtisztelem azzal, hogy kivételesen etalonnak tekintem munkásságának egy nem csekély szeletét. A hivatkozott szelet a következő két darab, a mozdíthatóság határán cövekelő kötetből áll. Modern magyar festészet 1892–1919; valamint Modern magyar festészet 1919–1964. Ha valakinek nincsenek meg ezek az olimpiai előélet nélkül szinte átdobhatatlan, arrébb lökdöshetetlen és átugorhatatlan kötetek, akkor azonnal szerezze be, mert a magyar művészet (tudomány- és kereskedelemtörténete) tekintetében viszont megkerülhetetlenek. Az első kötet végén Kieselbach a következő kérdést tette fel, melyre 96 jelentős személytől várt és érkezett válasz: „Ki az öt legjelentősebb modern magyar festő?” A kiválasztottak számára tehát öt válaszlehetőség adatott meg, míg a lista legvégén csupán Kieselbach Tamás, Kolozsváry Marianna és Molnos Péter kaptak alkalmat arra (saját maguktól), hogy a jelentőseknél is jelentősebbeknek tűnve, csak ők hárman, tíz festőt jelölhessenek meg. Kieselbach láthatóan az egyenlők között is szeret egyenlőbb lenni. Mindegy, megtehette, az ő pénze, az ő könyve, az ő érdekes ízlése. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a válaszadók nagyobbik része nem értette meg a kérdést és nem arra válaszolt, hogy szerinte ki az öt legjelentősebb, tehát egyben legnagyobb hatású művész, hanem megjelölték azokat a festőket, akiket a legjobban szeretnek, leginkább látnának/látnak szívesen a falukon, de sajnos nem ez volt a kérdés, mindegy.) Megvizsgáltam, hogy a modern magyar festészet addig és azóta is leglenyűgözőbb mennyiségben közölt alkotása, remekműve között, hány Berény Róbert-mű kapott helyet és lehetőséget a megmutatkozásra. Azt is megnéztem, hogy az egyes művészektől reprodukált képek sorrendjében Berény hol helyezkedik el. Íme az eredmény, mely előrebocsátva, elég siralmas képet mutat Berény Róbert vonatkozásában.
Az első kötetben, mely az 1892 és 1919 közötti időszakot öleli fel, Berény 18 művel képviselteti magát. Nála több képpel szerepel (zárójelben a reprodukált művek száma): Czigány Dezső (27), Csontváry Kosztka Tivadar (40), Ferenczy Károly (40), Gulácsy Lajos (37), Iványi Grünwald Béla (22), Márffy Ödön (26), Mednyánszky László (63 !!!), Nagy Balogh János (41), Nagy István (49), Perlrott Csaba Vilmos (36), Rippl-Rónai József (63 !!!), Tihanyi Lajos (32), Vaszary János (27), de még Perlmutter Izsák is (19 képpel). Ebben a sorban tehát Berény csak a 15. helyet foglalhatta el, így sajnos még a top 10-be sem fért bele. Ennél még rosszabbul járt a megkérdezettek listáiban, ahol csupán két személy (Heller Ágnes filozófus és Babarczy Eszter esztéta) jelölte meg az általuk legjelentősebbnek ítélt 5 művész között. A többi 94 megkérdezett + a mesterhármas meg sem említették. Ugyanekkor kiváncsiságból megnéztem azt is, hogy például egyik szívemcsücske, Bernáth Aurél hogyan szerepelt ebben az interjú folyamban. Nos, Bernáthot hat jelentős személyiség jelölte meg az öt legjobb között (Fabényi Júlia művészettörténész, Frank Tibor történész, Gyémánt László festőművész (!), Kocsis Zoltán zeneművész (!), Koncz Zsuzsa táncdalénekes és Török András író). És ez nem is véletlen, mivel Berény a korábbi értékeit sutba vágva, az 1950-es években odáig jutott, hogy valóságos Bernáth-epigonként nemtündökölt. Erre ékes éktelen bizonyítékul az ebben az időszakban alkotott művei szolgálnak.
A második, az 1919 és 1964 közötti időszakot tárgyaló kötetben Berény még rosszabbul járt. Összesen 20 művel szerepel a kötetben, de ez csupán a 27. helyre volt elég a művésztársaival folytatott Kieselbach-féle versenyben. Aba Novák Vilmos (44), Ámos Imre (22), Anna Margit (30), Bálint Endre (24), Barcsay Jenő (48), Batthyány Lajos (21), Bortnyik Sándor (20), Czóbel Béla (36), Derkovits Gyula (48), Egry József (22), Farkas István (25), Kádár Béla (26), Kassák Lajos (21), Korniss Dezső (28), Nagy István (39), Patkó Károly (22), Rudnay Gyula (29), Scheiber Hugó (56 !), Szőnyi István (46), Vajda Lajos (62 !), Vaszary János (20), de még Frank Frigyes (21), Paizs Goebel Jenő (21), Román György (36 !!?!!), Tóth Menyhért (27) is megelőzte Berényt ebben a mű-hajszában. Arról már nem is beszélve, hogy Bernáth Aurél ebben az időszakban 35 képpel került a legjobbak közé.
Mit jelent, mit jelenthet mindez? Az eddigieket összefoglalva talán azt, hogy Berény az 1892-1919 közötti időszakban, ismertségével és elismertségével, művészetének erejével csak a 15. helyre lett jó a Kieselbach által generált versenyben. Az 1919 és 1964 közötti években viszont 27.-ként már a top 30-ba is alig fért bele. És pont ez az az időszak, amikor a „világ legismertebb magyar festménye”, az aktuális Virág Judit-aukció kiemelt fődarabja, az Alvó nő fekete vázával megszületett. Az 1920-as évek végén járunk.
Folytatom……
