Nos, akkor vizsgáljuk meg, hogy valóban indokolt-e ez a nagy felhajtás, a kedélyek ilyetén mértékű borzolódása, Berény Róbert terítéken lévő képével kapcsolatban. Először a művészt, azután a képet veszem górcső alá. Előbb tehát azt vizsgálom, hogy szakmailag valóban indokolt-e Berény Róbert olyan mérvű és arányú szerepeltetése, mint amit az elmúlt évek hazai és külföldi kiállításain tapasztalhattunk. Ehhez segítségemre lesznek olyan kiállítási katalógusok, melyek mindenki számára elérhetőek, közölt adataimat tehát bárki ellenőrizheti.
Berénysimogató
Azonnal az elején tisztáznom kell, hogy Berény Róbertet kiváló művésznek tartom, számos remekművének kvalitásai megkérdőjelezhetetlenül utasítják őt a modern magyar festészet élvonalába. Valamennyi festői korszakában alkotott kiemelkedő műveket. Azaz kimondottan jó festő volt. A Nyolcak művészcsoport egyik tagja, de nem megalakítója, nem vezére és nem szellemi vezetője! Csak egy festő a Kernstok Károly által vezetett társaságban. A vizsgálatom tárgya hat kiállítás katalógusa, melyek a 2006 és 2014 közötti időszakot ölelik fel. Kicsit unalmas statisztikák következnek, ezért, aki az ilyet nem viseli, az fusson a végére és nézze a konklúziót. Mind a hat katalógust átnéztem és megszámoltam, hogy hány képet reprodukáltak bennük a Nyolcaknak nevezett nyolc festőtől. Elől a művész vezetékneve, zárójelben pedig a reprodukált műveinek száma szerepel. A művészek betürendben, de mindig elől a doyen: Kernstok Károly, majd sorrendben Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. (A Nyolcak persze sosem csak nyolcan voltak, de ez a gond minket itt most nem érint).
2006 Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Kiállítás: Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. március 21 – július 30. Katalógus: Szerk. Passuth Krisztina, Szücs György [és Barki Gergely !], Budapest, MNG, 2006.
Kernstok (19) – Berény (64) – Czigány (10) – Czóbel (19) – Márffy (16) – Orbán (5) – Pór (2) – Tihanyi (40)
2008–2009 Fauves Hongrois 1904–1914, Vándorkiállítás: Céret, musée d'Art moderne, 2008. június 21 – október 12; Cateau-Cambrésis, musée départemental Matisse, 2008. október 25 – 2009. február 22; Dijon, musée des Beaux-Arts, 2009. március 13 – június 15. Katalógus: Szerk. Sophie Barthélémy, Joséphine Matamoros, Passuth Krisztina, Dominique Szymusiak, Paris, Biro éditeur, 2008.
Kernstok (14) – Berény (28) – Czigány (4) – Czóbel (28) – Márffy (12) – Orbán (3) – Pór (1) – Tihanyi (13)
2010–2011 Dialogue de Fauves. Hungarian fauvism (1904–1914), Kiállítás: Bruxelles, Hotel de Ville, 2010. december 1 – 2011. március 20. Katalógus: Szerk. Dario Cimorelli, Giacomo Merli, Michaela Bramati, Brussel, Silvana Editoriale, 2010.
Kernstok (0) – Berény (1) – Czigány (0) – Czóbel (9) – Márffy (10) – Orbán (0) – Pór (0) – Tihanyi (2)
2010–2011 A Nyolcak, Kiállítás: Pécs, Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, 2010. december 10 – 2011. március 27; Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2011. május 17 – szeptember 12. Katalógus: Szerk. Markója Csilla, Bardoly István, Képszerkesztők: Molnos Péter, Barki Gergely, Pécs, JPM, 2010.
Kernstok (73) – Berény (115) – Czigány (43) – Czóbel (23) – Márffy (64) – Orbán (36) – Pór (54) – Tihanyi (92)
2012 Die Acht. A Nyolcak. Ungarns Highway in die Moderne, Kiállítás: Wien, Kunstforum, 2012. szeptember 12 – december 2. Katalógus: Szerk. Barki Gergely, Rockenbauer Zoltán, Peter Vergo, Wien, Deutscher Kunstverlag, 2012.
Kernstok (14) – Berény (44) – Czigány (9) – Czóbel (10) – Márffy (27) – Orbán (6) – Pór (22) – Tihanyi (7)
2013–2014 Allegro Barbaro. Béla Bartók et la modernité hongroise 1905–1920, Kiállítás: Paris, Musée d’Orsay, 2013. október 14 – 2014. január 5. Katalógus: Szerk. ?
Kernstok (4) – Berény (27) – Czigány (2) – Czóbel (16) – Márffy (9) – Orbán (0) – Pór (1) – Tihanyi (3)
Tehát összesítve a hat kiállítás katalógusában: Kernstok (124) – Berény (279 !!!) – Czigány (68) – Czóbel (105) – Márffy (138) – Orbán (50) – Pór (80) – Tihanyi (157) művével jelent meg. Látható, hogy Berény szereplése erősen túlteng a többiekén, s ez a túlzás azokban a katalógusokban kulminál, melyek képszerkesztésében Barki Gergely is részt vett. Szerintem, ha bárki szakmabelit megkérdezünk arról, hogy a korai magyar modernizmusban Berény tényleg ennyivel jobb, jelentősebb, nagyobb hatású művész volt-e, mint például Czigány Dezső, vagy Tihanyi Lajos, avagy például Czóbel Béla, akkor bizony valószínűleg nemmel fog válaszolni. Berény ebben a társaságban, valójában pont a középmezőnyben helyezkedett el. Semmiféle vezérszerepet nem vindikálhatott magának, sem művészetpolitikai, sem pedig technikai tudás illetve művészi erő tekintetében. Természetesen ezen lehet vitatkozni, lehet a valóságot jobbra-balra torzítani, de attól az még nem lesz való. Berény Róbert ilyen mértékű túlszerepeltetésének csak és kizárólag egyetlen esetben lenne szakmailag korrekt létjoga, mégpedig akkor, ha Barki, vagy bárki más, a Nyolcak 1911-es nagy kiállítását akarná rekonstruálni, újrarendezni. Ez természetesen a hiányzó, lappangó képek miatt egyelőre lehetetlen vállakozás lenne, de virtuálisan esetleg elképzelhető. A rekonstrukció alapja valóban a Berény által teletömött kiállítás, furcsa, aránytévesztett, de hiteles képét mutatná. Berény ezen az 1911-es tárlaton 49 olajképét mutatta be + még rajzokat is, melyeknek nem ismerjük a számát. A Nyolcak összes többi tagja együttesen 37 képet és rajzokat állított ki, tehát Berény valóban uralta ezt a tárlatot. Ez azonban nem jogosítja fel Barkit arra, hogy ezentúl, minden adandó alkalommal ezt tekinthesse követendő mintának, bármennyire is kedveli, imádja Berény Róbert művészetét.
Ez, a történet elején még csak búvópatakként, később már éktelenül morajló zuhataggá duzzadt szakmai inkompetencia inkontinencia mára odáig fajult, hogy ha Berényről esik szó, akkor Barki, sajnos nem tudja visszatartani. Berény Róbert manapság Barki Gergely hátán lovagolva tör „világuralomra”, ha máshol nem is, de a művészet világában. Ezt az állításomat az előbbi példák és kimutatások segítségével kívántam megvilágítani. A következőkben pedig, végleg lezárva ezt a témát, még egy poszt erejéig visszatérek a diszkréten horkoló festményhez is.
