Az aukciók lezajlottak. A vásárlók megnyugodtak. Az eladók vagy örülnek, vagy szomorúak. A kereskedők pedig számolják a bevételt. (A művészettörténész csodálkozik) A világ ismét visszatért a "rendes" kerékvágásba. Maradt viszont még pár kép a tavaszi Rónai-felhozatalból, melyről még nem esett karakter.
Rippl-Rónai József: Szőke nő fátyollal, papír, pasztell, 42 x 32,5 cm, jelzés fent jobbra: Rónai – közölve: Kieselbach Galéria 55. aukció (kat. 150)
A festmény kiváló. Pap Eszter írt a képhez kísérő szöveget, ami viszont nem kevés kívánni valót hagy maga után, idézem: "Mint közismert, Rippl-Rónai csendes kávéházi délutánokon, vojőr (sic!!!) módjára választotta ki modelljeit a jelen lévő hölgyek közül." A szerző valószínűleg a francia eredetű voyeur, azaz kukkoló kifejezésre gondolt, mely a Bakos Ferenc-féle Idegen szavak és kifejezések szótára 2004. évi kiadásának 711. oldala szerint: "mások nemi szerveinek, szexuális tevékenységének nézése útján kielégülő személy". Azt hiszem, hogy felesleges részleteznem, hogy az olvasóra nézve miért téves, a művészre nézve miért sértő, valamint en block, azaz szőröstül-bőröstül ízléstelen Rónai női portréinak ilyetén megközelítése. A jól értesültség és műveltség látszatát keltő szöveg szerzője, egyébiránt helyesen mutatott rá, hogy a kép egykor szerepelt Beckói Biró Henrik, a két háború közötti műgyűjtők egyik prominensének kollekciójában.
A gyűjteményről Lázár Béla írt monográfiát 1937-ben. A hazai gyűjtéstörténet e különleges dokumentumában, Rónai pasztellje azonban nem a szerző által megadott XII. táblán, hanem a XLI. azaz a 41. táblán szerepel a kötetben. * Lázár Béla: A Beczkói Biró Henrik gyűjtemény, Budapest, BBH, 1937. (XLI. Tábla Szőke leány fátyollal) Tudom, hogy ezek a római számok olyan furák, meg minden, de ezek ismerete, egyenlőre még, sajnos hozzátartozik az általános műveltséghez, bár ennek napjai is meg vannak számlálva, ha még sokáig tűrjük a fennálló rezsim minden területet ledaráló és sóval behintő dúlását. Az viszont elkerülte a figyelmét a képpel foglalkozó "kutatónak", hogy a mű szerepelt a kollekciót bemutató 1934. évi tárlaton is: * Beczkói Biró Henrik gyűjteménye, Budapest, Ernst Múzeum, 1934. október (kat. 52. Szőke lány fátyolban)
valamint az Ernst Múzeum egyik 1936-os csoportkiállításán is: * CLXII. Csoportkiállítás, Rippl-Rónai József arcképfestő, Istokovits Kálmán, Barna Elek, Gulyás Ferenc, Kenéz János festőművészek, Budapest, Ernst Múzeum, 1936. október (kat. 62. Szőke nő, Beczkói Biró Henrik úr tulajdona)
Lázár Béla azonban nem 1937-ben írt első ízben Beczkói Biró Henrik műgyűjteményéről, mivel már 1931-ben is jelent meg a témában tanulmánya: * Lázár Béla: Beczkói Biró Henrik gyűjteménye, Magyar Művészet, 1931, 520-536. Ebben a cikkben Lázár szerint Rippl-Rónai művészetét ekkor két kép képviseli. Egy tájkép és egy "őszi tájban a zöld füvek közt vörösruhájú nő dolgozik". Tehát ebben az időben a gyűjteményben még nem szerepelt a legkorábbi ismert címén Szőke lány fátyolban című Rónai-mű, így arra lehet következtetni, hogy B. B. Henrik ezt a művet 1931 és 1934 között illesztette a kollekciójába.
A képhez írott szövegből nem csak az annak zárósorában említett je ne sais quoi (az a kis meghatározhatatlan, titokzatos plusz) hiányzik, hanem sajnos ennél lényegesen több.
Rippl-Rónai József: Napsütötte házak virágzó akácfákkal, karton, olaj, 36,5 x 47,5 cm, jelzés lent balra: Rónai 03 – közölve: Kieselbach Galéria 55. aukció (kat. 205.)
Arról szinte alig érdemes említést tenni, hogy Rónai sosem adott volna ilyen nyögvenyelős címet bármely képének, mert kit is érdekel ma már, hogy mit akart, vagy kívánt a művész egykor. (Engem azért érdekel.) Az aktuális érdeklődésre viszont számot tartóbb az a tény, hogy a kép valahogy nem akarja megtalálni a helyét. Szerepelt a Kieselbach Galéria 18. aukcióján 2002. tavaszán (kat. 128.), ekkor még Napfényes házak címen, 2,8 millió kikiáltási áron és 4,6 millió leütéssel; valamint szerepelt a Kieselbach Galéria 39. aukcióján 2008 telén (kat. 215.), ekkor már 7 millió kikiáltási áron (ebben az időben éppen 37,5 x 49 cm volt a kép mérete (!?) és nincs információm, hogy milyen áron ütötték le). Mindehhez képest az 1903-ra datált Rónai-pasztell 2017-ben 7,5 millió kikiáltási áron és 8-12 millió becsértéken került kalapács alá. A hivatalos leütési lista szerint, a mű aktuálisan 11 millió forintért talált (remélhetőleg immár hűséges) gazdájára.
Hasonló az aukciós története a következő Rónai-alkotásnak is.
Rippl-Rónai József: Tavaszi eső után, papír, pasztell, 41,5 x 51,5 cm, jelzés lent jobbra: Rónai – közölve: Kieselbach Galéria 55. aukció (kat. 90.)
A kép szerepelt a Kieselbach Galéria 8. árverésén 1999 júniusában (kat. 71.) 1.8 millió forint indulással, majd szerepelt a Kieselbach Galéria (24. aukcióján) 2003 telén is (kat. 211.) 2 milliós kikiáltással. Érdekes módon, itt nem tapasztalható áremelkedés, mivel 2017-ben is pont ugyanezen az áron került a kép kalapács alá és ennyiért is vették meg a leütési lista tanúsága szerint. Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz szerencsénk újra találkozni?
Az egyszerre befogadható mennyiséget figyelembe véve, momentán még egy műre van hely és idő:
Rippl-Rónai József: Bretagne-i kikötő, papír, pasztell, 28 x 36 cm, jelzés lent balra: Rónai – közölve: Kieselbach Galéria 55. aukció (kat. 214.)
Az 1902-es budapesti Merkur-palotában rendezett Rónai gyűjteményes kiállítás katalógusa szerint (mely tárlat cédulája fellelhető a kép hátoldalán) a mű esetleg azonosítható az 1899-ben született "Pyrenei képek" közül a Vörösfedelű házak (kat. 199.), vagy az 1901-ben készült "Flandriai képek" közül az "Egy sor szálló" (kat. 244.) avagy a "Rózsaszínű házak a kanális partján (kat. 249.) című képpel. Ennek pontosítása azonban még a jövő zenéje.
Lesz negyedik rész is. De ez nem fenyegetés. Most róka nincs. Na jó, mégis.
