Újabb adalék a magyar festészet 20. századi történetéhez. Újabb beazonosított festmény. Az előző poszt után, kedves, egykori tanáromtól kaptam a tippet, összegyűjteni a magyar festészet piros ruhás nőábrázolásait. Ugyan ez itt csak egy szoknya, de legott mily piros.
Göröncsér Gundel János: Mosás, vászon, olaj, 70 x 70 cm, jelzés nélkül - Közölve: Belvedere Szalon, Galéria és Aukciósház 19. Művészeti aukció, Budapest, 2008. április (kat. 164.) - B. Sz. és A. E. tanulmányával.
Göröncsér Gundel János (1881-1908) a szintén alig ismert, de nagyon tehetséges, ám rendkívül fiatalon elhunyt festőink közé tartozik. Róla majd akkor írok, ha egy eredeti képével foglalkozom. A fenti művet azonban nem ő festette, hanem...
A festmény reprodukciója a Magyar Nemzeti Művészet című lap 1938. augusztus-szeptemberi számában jelent meg a 30. oldalon. A képaláírás szerint Király János alkotása, melynek eredeti címe Pihenő asszony volt. A közölt fotóból az is kiderül, hogy a mű szerepelt a Műterem egyik csoportkiállításán, s annak katalógusában a 31. számot kapta. S valóban, a kép fellelhető a Műterem XVII. csoportkiállításának (1938. július 15-27.) katalógusában, éppen a 31. szám alatt, annyi eltéréssel, hogy ott az egyszerűbb, Pihenés címet kapta. Kiállítási katalógusokban ilyen és ehhez hasonló pontatlanságok valamint eltérések rendszeresen felbukkantak régen és előfordulnak ma is.
Bevallom, Király János sem tartozik festészetünk élvonalába, munkásságát meglehetősen csekély figyelem kíséri. Olyan csekély, hogy talán eddig a pillanatig nem is volt mérhető. Megpróbáltam utána nézni, mit lehet megtudni róla, de szinte semmit. A hirtelen rendelkezésemre álló lexikonok közül (egy teljes polc roskadozik alattuk nálam) csak egy volt kegyes és a következő információt közölte: "Király János (?-?), 1907-1914 között megszakításokkal a nagybányai szabadiskolában dolgozott." (Magyar Festők és Grafikusok Életrajzi Lexikona, 1, Nyíregyháza, 2002, 586.) Irodalomnak megadta Réti István jegyzékét, melyben viszonylagos pontossággal vannak összegyűjtve azon személyek nevei, akik 1896 és 1940 között, akárcsak napokra is, de megfordultak a nagybányai művésztelepen (Réti István: A nagybányai művésztelep, 2. jav. kiad. Bp. 1994.) És még ez a kevés sem igaz, mert e jegyzékek szerint Király kizárólag 1911-ben és 1914-ben járt nevezett bányászvároskában. Kieselbach Tamás honlapján is csupán a már említett, nyúlfarknyi tévedés lézeng, miközben a következőkkel kecsegtet: "Tekintse meg Király János (-) alkotásait, szignóját! Olvassa el életrajzát, és képeinek elemzését!" Nos ebből az ígéretből ez a honlap semmit sem vált be, se életrajz, se szignó, se elemzések, abszolút semmi! Egy másik honlapon, a megboldogult Kovács Dezső műkereskedő egyik leszármazottjának kezelésében álló BudapestAukcion adatokat nem, de egy további képet találtam a művésztől:
Király János: Hazafelé, vászon, olaj, 83 x 50 cm, jelzés balra középen: más. Király János 19(?)3 - Tehát láthatóan és nyilvánvalóan Glatz Oszkár után másolta Király János.
A BudapestAukcio nevű netes képződményhez csupán annyi a hozzáfűzni valóm, hogy náluk pofátlanabbul senki sem tulajdonítja el mások szellemi termékét. Nekem körülbelül 200 tanulmányom van fent náluk, vagy a nevemmel, vagy a kezdőbetűimmel, vagy pedig ezek nélkül közölve. Ehhez tőlem semmiféle engedélyt nem kértek és így természetesen nem is kaptak. Szemtelenségük és gátlástalanságuk ténylegesen határtalan.
Király Jánosra visszatérve, a Belvedere Galéria majdnem teljesen jóhiszeműen járt el egykor, amikor a jelzetlen képet Göröncsér Gundel János műveként aukcionálta. Egy rendkívül tehetséges és "jószemű" restaurátor tanácsára, úgymond tippjére határozták meg a szignatúra nélküli festmény alkotóját hibásan, majd B. Sz. és A. E. urak is tagadhatatlan jóhiszeműséggel írtak tanulmányt a képhez ennek szellemében. Ahogy Kurt Vonnegut mondaná: "Így megy ez!"
tom wolfe és kurt vonnegut
