HTML

Blogomat azért hoztam létre, hogy tájékoztassak minden érdeklődőt a budapesti festményaukciók kínálatában felbukkanó, számomra különösen érdekes műtárgyakról. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy mind a gyűjtőknek, mind pedig a művészettörténészeknek, valamint minden érdeklődőnek szolgálhatok alkalmanként érdekes vagy megfontolandó információval.

művészettörténeti, műkereskedelmi jellegű információk közlése az érdeklődők számára

Bejegyzések

Friss topikok

  • kovacs bela: Kedves Attila, reg nem volt uj bejegyzes, talan annak köszönhetöen, hogy az utobbi idöben aktiv m... (2022.12.14. 19:06) K-52 (aukciók, emberek, tehenek)
  • Sultánnagy: Kedves Rum Attila! Olvastam az ön ellen felhozott idézőjelben kifogásokat miszerint nincsen művész... (2019.12.27. 19:12) Diploma nélkül
  • annol: Üdvözlöm! Talán Tóth Gyula (Szatmárnémeti, 1891 - Szatmárnémeti, 1970) festette? A holnapi Báv au... (2019.05.13. 10:06) Amikor Albert Gleizes elcsúszott egy szappanon
  • RumNapló: @futyi: ez bizony érdekes, köszönöm a hozzászólást (2018.09.25. 00:13) A Fehér szoba vérmentes titkai
  • Rajna Balint: a 101-es tétel pedig Bognár Árpád Képcsarnokos meghívója 1965-ből a Dürer-terembe. Így jobban érth... (2018.05.12. 11:33) Elfogtam egy hirdetést

Címkék

Kieselbach Őszi aukció 2014 - I. rész. (A Keretek)

2014.10.02. 22:47 RumNapló

A KERETEZÉS művészet. Alkalmazott művészet, melynek elsőrendű feladata, hogy a műalkotást elválassza és elemelje az őt körülölelő világtól. Egyfajta mikrovilág létrehozására alkalmas eszköz, amely akkor végzi jól feladatát, ha NEM hívja fel magára a figyelmet. Csöndben és szerényen a háttérben marad. Csak annyira mutatkozik, hogy megpróbálja kiemelni az adott mű előnyeit, s ha lehetséges, egyben háttérbe szorítva annak esetleges hibáit. Sok múlik rajta. Olyan komornyikhoz hasonlítanám, melynek működése mindig a háttérben marad, láthatatlan, de nélküle a ház olajozott gépezete összeomlana, tehát nélkülözhetetlen. A KERET majdnem nélkülözhetetlen, mivel vannak esetek és művek, melyek vagy nem igénylik a kint és bent megkülönböztetését, vagy kifejezett művészi szándék eredményeképp maradnak keretezetlenül. A többség azonban nem ilyen, hanem rendes kis képecske, rajzocska, mely szereti, ha egy ügyes kéz ízlésesen felöltözteti. Manapság, mint szinte minden téren, ez az ízlés is kezd kiveszni mindennapjainkból.

Mivel Kieselbach Anita készségesen megengedte, hogy lefotózhassak néhány képet a legújabb aukciós kiállítás anyagából, majd miután ez megtörtént, kedvesen megkért, hogy azért „ne írjak rosszakat” e képekről, s ezt én meg is ígértem neki, ezért azután tartanom is kell magam ehhez. Hogy sikerül-e, azt még nem tudom, de mindenképpen megpróbálok eleget tenni a kérésnek.

Lássunk három aktuális példát a mai magyar keretezés történetéből:

keretek kieselbach 2014 ősz (1).JPG

Az első Tihanyi Lajos műve teljes fegyverzetben. Fiú képe, 1910 körül, vászon, olaj, 22 x 33 cm, jelzés nélkül. A Kieselbach Tamás saját gyűjteményéből ki- és az aukcióba átemelt remek darab, egykor Tihanyi saját keze által vált töredékké, nagyon egyszerűen, olló által. A kép rekonstrukciója szerepel az aukció katalógusában, mely azt bizonyítja, hogy a kép egykor közös kompozíciót alkotott egy másik, ma is fellelhető Tihanyi-képpel, a Vörösinges fiúval. A képet övező műalkotás valóságos konstruktív remeklése a keretező mesternek. Lehet, hogy titokban ő Péri László vagy még inkább Malevics, esetleg El Liszickij kicsit megkésett reinkarnációja. A képet kísérő tanulmányban a következők olvashatók: „A premier plánná zúmmolt képmezőben feszülő rejtett erővonalak szinte szétfeszítik a keretet, melyben mégis stabil nyugalmat áraszt a fiú fejének síkmértani idommá egyszerűsített formája, mely egyszerre dinamikus lüktetésű és statikus.” Egyszerre! Ez azért nem kis teljesítmény egy fiatal fiú portréjától. Azután az említett rejtett erővonalak nem szinte, hanem valóban és látványosan feszítik szét a keretet. A portré dinamikus lüktetése szó szerint roppantja meg az őt gúzsba kötni akaró fránya rámát. Csupán csak az menti meg a végleges megsemmisüléstől, hogy miközben olyan "dinamikus" (ahogy azt tanult kollégám, Barki Gergely oly frappánsan megfogalmazta) azért jócskán és szerencsére épp eléggé "statikus" is. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy ebben az esetben a foglalat, Tell Vilmost meghazudtoló pontossággal találta telibe a képet. 

keretek kieselbach 2014 ősz (2).JPG

A második Gulácsy Lajos remeke, a Romantikus táj nőalakkal, 1910 körül, karton, olaj, 68 x 98 cm, jelzés lent balra: L. Gulácsy. A képet övező keret, Gulácsy némiképp hasadt személyiségének szó szerint hű és igaz tükre. A keret 42, azaz negyvenkettő darab négy- és háromszögletű tükördarabból áll, melyeket apró, áttetsző gyöngysorok választanak el egymástól. Én még ilyen fantasztikus rámával nem találkoztam. Nem csupán egy szokványos keret ő, (szinte tegezni sem merném), hanem valami attól sokkalta több és mégtöbb. Ha megállunk a kép előtt, akkor az apró tükröcskék sokaságában látjuk magunkat sokszor, látjuk a háttérben épp falon függő egyéb képek részleteit, valamint azt is, ha valaki a hátunk mögé lopózik, hogy orvul ránk ijesszen, hu, nem sikerült neki a keret jóvoltából, és látjuk a termet megvilágító fényforrások közül azokat is, melyek egyébként felettünk vannak, sőt még a padlót is. Így a keret és kép szerves együttese egyfajta fekete lyukként funkcionál, mely magába szippant mindent a körülötte megjelenő világból, ami csak elérhető. És ezt fogja tenni, bárhová is kerül. 

keretek kieselbach 2014 ősz (3).JPG

A harmadik példa Gyarmathy Tihamér Vidéki ház című alkotása, (a Gyarmathy által is oly kedvelt rend kedvéért: vászon, olaj, 90 x 80 cm, jelezve a hátoldalon: Gyarmathy Tihamér 987/41) melynek keretezését viszont akkor sem tudom dicsérni, ha esküszegésért főbeakasztanak. (Nem bírom tovább, kibújik belőlem a kisördög) Hogy hol van a képen a vidéki ház, azt talán sejtem, de abban biztos vagyok, hogy ezen az alaposan rejtett tájábrázoláson a sárga szélű, sugárzó korong a Nap nevű égitest elvont, de mégis érzékelhetően valós megnyilvánulása. Ez a sugárzó valami azután szórná is rendesen a fényt a képen szórványosan megjelenő sárga színfoltok hathatós segítségével, ha a keretező ezt hagyta volna. De nem hagyta, mert neki pont azt a sárga színt kellett kiválasztania a belső léckeret színéül, melynek ilyetén alkalmazása úgy öli meg a kép belső fényét és kisugárzását, mintha az még ötletként sem merült volna fel szegény Gyarmathyban soha. A legnagyobb jóindulattal azt szeretném javasolni a pályatévedt keretezőnek, hogy próbáljon meg festeni, lehet, hogy menni fog, és ha igen, akkor lehetőleg ne saját magát kérje meg műveinek keretezésére. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rumnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr996754361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása