Jóhír ide, jóhír oda, amit elkezdtem, azt nem hagyom felébe-harmadába.
Emlékeztető e tanulmány főszereplőjére.
A modern művészet 1904 és 1914 közötti, úgynevezett „nagy évtized”-ének hajnalán, Czóbel Béla ott volt az események sűrűjében és nagyon hamar ki is vette részét azok alakításában. 1903-ban Ambroise Vollard párizsi műkereskedő Paul Gauguin hetven alkotását mutatta be a nagyközönségnek. A szintén 1903-ban első alkalommal megrendezett Salon d'Automne-on pedig, az ez év tavaszán elhunyt művész egész teremnyi művét állították ki. Ezeken a tárlatokon Czóbel alaposan tanulmányozhatta a francia posztimpresszionizmus egyik legjelentősebb mesterének művészetét. Egyik önéletrajzában így emlékezett az őt ekkor ért hatásokra: "1903 októberében mentem ki. Beiratkoztam a Julian-akadémiába, de inspirációimat nem ott találtam. A Luxembourg múzeumban az impresszionisták terme, a rue Lafitte, Durand-Ruel és Vollard galériáival. Itt láttam Gauguin kiállítását kevéssel halála után 1904-ben [sic!]. Akkor láttam az Indépendants-ben Seurat és Van Gogh kollektívjét." (Lásd. Czóbel Béla: Önéletrajz levélben, In: Az új magyar művészet önarcképe (Európai Iskola 7-8.), Szerk. Pán Imre, Budapest, Művészbolt, [1945], 14-16.) Az 1905-ös Salon des Indépendants legnagyobb szenzációja a tizenöt évvel korábban elhunyt Vincent van Gogh retrospektív kiállítása volt. A március-áprilisban tartott kiállításon a holland származású mester negyvenöt műve került bemutatásra. (Lásd. Société des Artistes Indépendants, 21éme Exposition, Paris, Grandes Serres de l'Alma et des Invalides, au Cours-la-Reine, 1905. március 24 - április 30. (Vincent van Gogh művei kat. 1-45.) Czóbel 1905 nyarán a belgiumi Bruges-be utazott, ahonnan néhány hét múlva, több portréval és városképpel tért vissza Párizsba.(Lásd. Czóbel Béla: Bruges-i öregasszony, 1905, vászon, olaj, 52,5 x 47 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Czóbel 905, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 26. őszi aukció, Budapest, 2007. október (kat. 93.); Czóbel Béla: Munkás, 1905, vászon, olaj, 59,5 x 43,5 cm, jelzés és ajánlás fent jobbra: Czigány Dezsőnek Czóbel Brugge, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 29. őszi aukció, Budapest, 2008 október (kat. 48.); Czóbel Béla: Városrészlet (Bruges), 1905, vászon, olaj, 60 x 73,5 cm, jelzés lent balra: Czóbel, Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum ltsz.: 84.533. Közölve: A művészet szolgálatában, Budapest, MNG, 1985, 112.) E művein, Van Gogh és Gauguin, valamint általában a posztimpresszionista kísérletek hatása felváltva és egymással is keveredve érvényesült. Emellett 1905-ben alkotott művei az önálló stílus keresésének is beszédes bizonyítékai, melyek közös jellemzője a posztimpresszionizmus már elért eredményeinek szisztematikus feltérképezése. A Csendélet zöld ajtó előtt, az egykor Bölöni tulajdonában volt Rózsaszín ruhás kislány és A piac sarka Van Gogh, a Kislány ágy előtt és a Bölöni portré pedig Gauguin művészetének nagyfokú megértését tükrözi.
Czóbel Béla: Csendélet zöld ajtó előtt, 1905, vászon, olaj, 65 x 45,5 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel 05, magántulajdon - Közölve: Magyar Vadak 2006, 176. (kat. 103.)
Czóbel Béla: Rózsaszín ruhás kislány, 1905, vászon, olaj, 60 x 44 cm, jelzés jobbra lent: Czóbel, magántulajdon - Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 33. téli aukció, Budapest, 2009. december (kat. 69.)
Czóbel Béla: A piac sarka, 1905, vászon, olaj, 47 x 56,5 cm, jelzés lent jobbra: Czóbel, magántulajdon - Közölve: Virág Judit Galéria, Exkluzív ajánlat, 2012 tél, 27.
Czóbel Béla: Kislány ágy előtt, 1905, vászon, olaj, 80 x 105 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Czóbel 905, magántulajdon - Közölve: Magyar Vadak 2006, 205. (kat. 102.)
Ezeket a műveket Czóbel már 1905–1906 fordulóján, Belgiumból Párizsba való visszatértét követően festette. A nagy elődök nyomdokain járó fiatal magyar művész e tanulmányokon keresztül sajátította el a francia mesterek művészi látásmódját, eszköztárát és műfogásait. Tanulmányi munkák ezek, melyekre feltétlenül szüksége volt a továbblépés, saját hangjának, egyéni stílusának megtalálása érdekében. Ez a végtelenül alázatos művészi hozzáállás nem sokkal később meg is hozta a várt eredményt, melyről Czóbel 1906 februárjában megjelent önvallomásában számolt be: „– Igen, elfeledni mindent, mi rám erőszakolt, eldobni mindazt, mi másokból kiválogatott, semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen, mi ha mondattá válik, szóljon az bármiről, én rólam beszéljen!” (Lásd. Czóbel Béla: Önvallomás, Modern Művészet, 1906. február, 305.)
Czóbel művészetének kutatásában rendkívüli jelentőséggel bír az utolsó előtti pillanat tettenérése, az 1906-ban bekövetkezett nagy fauves stílusváltást közvetlenül megelőző időszak művészi termésének vizsgálata. Bár Czóbel már 1905-ben (legkorábban az Őszi Szalonon) is látta Matisse prefauves műveit, de ő ekkor még posztimpresszionista képeket festett. A színátmenetekkel operáló valőrfestészettől a tiszta színfestészetig vezető utat képviselik a már említett, 1905–1906 fordulóján született művei. Ezek közül is kiemelt jelentőségű az 1905 legvégén alkotott Kislány ágy előtt, mely az anyaghasználat, a festésmód, a színkezelés és a kontúrok alkalmazási módja alapján is a Bölöni portré elsőrendű párdarabjának tekinthető. A puritán műteremszobában megörökített Kislány ágy előttön, már Gauguin példája mellett a kortárs Matisse hatása is tetten érhető. Matisse 1905–1906 fordulóján festett művein is megjelenik a határozott kontúrozás, mely nemcsak kétdimenziós, dekoratív felületet eredményez, de alkalmazásával a halványabb színárnyalatok is erőteljesebbé válnak. 1905 őszén Czóbel is felismerte a kontúrok színélénkítő szerepét, mikor a Kislány ágy előttön a monokróm, rajzos háttérbe belekomponálta a határozott kontúrokkal körbefogott modell friss, tiszta színekkel megfestett figuráját. Czóbel a dekorativitás érdekében sem mondott le a perspektíva és az árnyékolás lehetőségeiről, de a kontúrok alkalmazásával (Matisse fauves kísérleteivel azonos időben) megtette az első lépést saját fauves korszaka felé. A Bölöni portré alakját pontosan azok a laza szerkezetű, sötét párizsi kék kontúrok ölelik körül, melyek a Kislány ágy előtt figuráját is körbefogják.
Czóbel a következő év nagy áttörését jelentő sorozatának (Festők a szabadban, Téren és a Szalmakalapos férfi) esetében is ugyanazt a sötét párizsi kék vagy ultramarin kontúrt használta, éppúgy, mint az Ülő férfi vagy az Egy párizsi magyar diák portréja esetében. (Lásd. Czóbel Béla: Ülő férfi (dr. Réh Béla portréja), 1906, vászon, olaj, 170 x 80 cm, jelzés és datálás lent balra: Czóbel 906, MNG ltsz.: 55.752, Közölve: Magyar Vadak 2006, 207. (kat. 105.); Czóbel Béla: Ülő férfi II. (Egy párizsi magyar diák portréja), 1906, vászon, olaj, 92 x 54 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel 906, FNAC–Musée d'Art et d'Histoire, La Rochelle ltsz.: 22-168-6, Közölve: Magyar Vadak 2006, 206. (kat. 106.) Ezzel ellentétben Berény az 1905-ben festett Nő pohárral modelljét és csendéleti részét is többféle, egymástól eltérő színű kontúrral keretezte, mely így egészen eltérő funkcióval bír, mint Czóbel esetében.
Berény számára 1906 körül sokkal fontosabb volt a test tömegének színek általi erőteljes érzékeltetése, így a sokféle színű kontúrt és az egyazon szín számos árnyalatának egymás melletti alkalmazását is a plasztikai hatás szolgálatába állította. Czóbellel ellentétben Berény iránymutatója 1905 és 1907 között nem Gauguin vagy Van Gogh, hanem sokkal inkább Cézanne művészete volt. Ha együtt szemléljük a Kislány ágy előtt, a Bölöni portré és a Nő pohárral című képeket, akkor egyértelművé válik az alapvető szemléletbeli különbség, mely elsősorban a színek és a kontúrok erősen eltérő alkalmazásában nyilvánul meg. Az utóbbi két művet nem festhette ugyanaz a művész ugyanabban az időben, mivel a képek egymástól gyökeresen más festői látásmódról árulkodnak.
Folytatás következik.
