Nem hagyom szó nélkül!
Kieselbach Tamás legfrissebb, 54. aukciós katalógusában, nagy örömömre szerepel Bernáth Aurél egyik főműve, az 1929-ben született Éjszaka című remekmű. Egy gyönyörűséges sorozat első darabja ez, évtizedeken átívelő művészi gondolat első variánsa, a téma első megjelenése Bernáth életművében. A csodás képet azonban egy semmitmondó, ráadásul név nélkül megjelent szöveg kíséri. Sajnos a képhez csatolt adatok is hemzsegnek a hibáktól és tévedésektől, pedig egy aukciósháznak erre figyelnie kell, mivel a képek beadóinak érdekeit a legmesszemenőbb módon képviselnie köteles. Nemcsak azért kell pontosnak és korrektnek lennie, mert ez szakmai kötelessége, hanem azért is, mert ezzel a kép értékét is maximalizálja, s így profitja is nagyobb. Ha az ismeretlenség homályába burkolózó szerző vette volna a fáradtságot és csak szőrmentén utánanéz a kimagasló kvalitású festmény korábbi megjelenéseinek, adatainak, valamint hogy ki és mit írt róla eddig, akkor nem egy ilyen fércművel kellett volna szegényítenie az egyébként kiváló anyagot felvonultató aukciós katalógust.
A kép címe(i), irodalmi adatai és kiállítási megjelenései helyesen:
Bernáth Aurél (1895–1982)
Éjszaka I.
(címvariánsok időrendben: Éjszaka (Első változat); Éjszaka lepkékkel I; Éjjel a szobában)
papír, pasztell, 92,5 x 72,5 cm
jelzés lent balra: BA
életmű katalógus szám: 1929/16.
származás: előbb Pécsi József fotóművész tulajdonában, majd Dr. Pethe László gyűjteményében
irodalom:
* B.M. [Bernáth Mária]: Bernáth Aurél: Éjszaka lepkékkel I. In: Mű-Terem Galéria 5. Tavaszi Képaukció katalógusa, Budapest, 2000, 224-227.
* Rum Attila: Bernáth Aurél, Kossuth Kiadó–Magyar Nemzeti Galéria, 2009, 50.
reprodukció:
* Szalon, 2000/2, 63.
* Rum Attila: Bernáth Aurél, Kossuth Kiadó–Magyar Nemzeti Galéria, 2009, (28. kép).
* Kieselbach Tamás: Magyar zene és kép, Budapest, Corvina Kiadó, 2007, 277.
kiállítás:
* Csoportkiállítás CXI., Budapest, Ernst Múzeum, 1930. március (kat. 152. Éjszaka (Első változat), 600.-)
* Bernáth Aurél festőművész és Mészáros László szobrászművész gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1932. október (kat. 50. Éjjel a szobában, mgt.)
* Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1956. október 20-22. – 1957. március 20 – április 22. (kat. sz. n. Éjszaka lepkékkel, 1929/16, pasztell, 72 x 92 cm, dr. Pethe László)
* Best of Mű-Terem. Válogatás az elmúlt 10 év kiemelkedő alkotásaiból, Budapest, Virág Judit Galéria és Aukciósház, 2007, 190. (Éjszaka lepkékkel I.)
aukció:
* Mű-Terem Galéria 5. Tavaszi Képaukció, Budapest, 2000. április 7. (kat. 196. Éjszaka lepkékkel I.)
* Kieselbach Galéria 54. Téli Képaukció, Budapest, 2016. december 20. (kat. 115. Éjszaka lepkékkel I. [Csendélet hegedűvel – hibás adat!]
A képről szóló, most megadott irodalomban, Bernáth Mária, a művész lányának tanulmánya az igazán fontos. A képhez méltó költői szöveg Marili egyik legszebb írása, melyet apja művészetével kapcsolatban papírra vetett. Íme:
"Ha egy kompozícióból egy művészi pálya során négy változat készül, fel kell figyelnünk: a festő valami nagyon lényegeset akar közölni önmagáról, vagy a világhoz való kapcsolatáról. Bernáth Aurél 1929-ben két változatban, de még 1959-ben , majd az 1960-as évek második felében is újra és újra megfogalmazza e számára tehát nyilván annyira fontos mondanivalót. Előttünk most e képek közül a legelső változat van, amelyet 1929 augusztusában, a pöstyéni kis – Vágra nyíló – műteremben készített.
A nyitott ablakok, a lebbenő, könnyű függönyök és a hegedű a művész absztrakt-expresszionista korszaka után, körülbelül 1926-27-től konok következetességgel fel-fel bukkannak és válnak képei attribútum-szerű és jelentőségű témáivá az elkövetkező években.
"A nyitott ablakok előtt egy-egy frissen vasalt muszlinfüggöny lengedezett, annyi későbbi képemnek szerény motívuma. Akkor még nem tudtam, hogy - ha megszakításokkal is – tizenhárom éven át dolgozom abban a szobában. S tizenhárom éven át mindig volt számomra mondanivalója." (Bernáth Aurél: Utak Pannóniából, Budapest, 1960, 427.)
Az, hogy a látvány megjelenítésén túl Bernáth többet és lényegében mást akart kifejezni, már Kállai Ernő, a neves műkritikus számára is egyértelmű volt, mint ahogy ezt a kép készülésének évében 1929-ben, Bernáth Aurélról írt fontos cikke is bizonyítja.
"Bebizonyult, hogy lehet a művésznek a természetet odaadóan szeretnie, lehet megbékülten és boldogan beilleszkednie a tárgyak objektív, közös rendjébe anélkül, hogy kénytelen lenne lemondani látomásainak szabad, hatalmas térségéről és formáinak szuverén önállóságáról. Bernáth nem engedi, hogy a tárgy, a motívum a legkevésbé is korlátozza a festői szemléletnek minden anyaghoz való kötöttségén túlszárnyaló idealizmusát." (Kállai Ernő: Bernáth Aurél újabb munkái, Magyar Művészet, 1929, 241, 248.) A lényeget érintő sorok ezek.
Bernáth egyik írásában is felfedezhető utalás e képcsoport születéséhez fűződő, – az alkotói folyamatot elindító – élmény megközelítésére, ami bizonyítja, hogy évtizedekig élő és fontos volt számára az a tartalom, amit e képekben elénk tárt. A kint és a bent fogalmának metafizikai szembeállítása a tárgya lényegében e képeknek, az idea síkján. A benti világ előkelő nyugalma, a színek derűs kiegyensúlyozottsága és a hegedű ("Léte jogát a kinti éjszakával szemben most perli éppen") klasszikus formája, békét és örömet sugall.
A hegedű "talán elmondja majd, - hogy folytassuk Bernáth Aurél vallomását, - hogy mi idebent vidáman vagyunk, csak ami kint van, az már a borzalom, az az áttekinthetetlen emberi világ, az a halál, ami az éjszakával csak álcázza magát." (Bernáth Aurél: Kisebb világok, Budapest, 1974, 65.)
Ami mind a négy képen látható, az a nyitott ablak, a lebbenő függöny, a hegedű, a kinti sötétség és a lepkék. Más ablakszárny nyílik, más és más a függöny színe és másként libbenti őket a szél, később újabb csendéleti elemekkel bővül a benti tér. Az utolsó, immár öregkori képen önmaga halvány körvonalát láthatjuk az éjszakában. Már kintről (mondjuk így: odaátról?) néz befelé. Aligha kell feloldanunk a művészi közlés sugallt értelmét.
És végül a lepkék, a piros kint az éjszakában, a fekete bent a fehér függönyön: a kint és a bent követei. Túlméretezettek, lényegesek, üzenethordozók. "Ez a lepke az én hollóm – gondoltam – , s nem is számoltam már tovább a szárnya pontjait." – vallja a művész (Bernáth Aurél: Kisebb világok, Budapest, 1974, 55.). A Poe-versre történő allúzió mélyről jövő vallomássá teljesíti ki illanó jelenlétüket.
Ezen az előttünk lévő képen, a sorozat első variációján, átütő erővel szólal meg egy belső hang. Az élet és a halál között feszülő kínzó dilemmával birkózik meg először a művész, és hangszereli átélt élményét lírai vallomássá.
Bernáth Mária 2005
utóirat: Ha e blogbejegyzés olvasói közül valaki még további Bernáth-élményre vágyik, akkor mindenképpen látogasson el a BTM Kiscelli Múzeumába, mert ott folyó év december utolsó napjáig még látható Bernáth Aurél 1958-as Brüsszeli Világkiállításra alkotott Budapest panorámája. A 72 négyzetméternyi gyönyörűség most látható először Magyarországon.
Rum Attila
