Petőfi Bill kalandja a Turul-szivarral, avagy virágozzon-e a gyönyör a kutatás berkeiben? Sőt, bevezetés a művészettörténeti szexuál-asszociáció tudományába.
A szexuális ingerekre adott művészi válaszok kutatása, a művészettörténet megosztó és erősen ingoványos területe. Hazai viszonylatban Markója Csilla végzett úttörő munkát e téren, akinek Mednyánszky László festészetének és homoszexualitásának egymásra gyakorolt egyértelmű hatásának bizonyítását, szintén egyértelmű szakmai konszenzus övezi. Valamint Boros Judit, aki Ferenczy Károly kapcsán fejtett ki hasonló irányú, ám a szakma által már kevesebb egyetértéssel kísért gondolatokat. Az úttörők közé tartozik Barki Gergely is, aki egykor – a szintén egykori, mára már beolvasztott Magyar Nemzeti Galéria által, "Egy új terminus technicus problematikája. Kutatások a magyar vadak témakörében" címen, 2006. szeptember 27-28-án megrendezésre került konferenciáján –, "Stílus vagy attitűd? Avagy magyar Vadak = magyar fauve-ok? című érdekfeszítő előadásában már megpendített. Barki 2006. szeptember 27-én, szerdán 14:30 és 15:00 között nyilvánosan, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Galéria közös szervezésében létrejött tudományos konferencián, a Magyar Nemzeti Galéria előadótermében helyet foglaló művészettörténész szakmai elitszeme láttára és füle hallatára – s mivel mellesleg én is jelen voltam és jegyzeteltem, így szó szerint idézve – többek között, a következőket mondta: "Végig szemtelen leszek! Sőt! Kegyetlen Brutus! – Az öregek ellen fel fogok lépni! – Semmiben sem értünk egyet! – A magyar vadak nem egyenlő a magyar fauve-okkal! – A magyarok Párizsban folyamatosan meglógtak a lakbérfizetés elől! – Állandóan billiárdozgattak! – A magyar művészek Párizsban nőket vittek fel a lakásukra, de fel is csinálták őket!" – ez utóbbi megjegyzéshez bizonyítékul, az előadó hivatkozott Galimberti Sándornak "A felcsinált nő" című, állítólag a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében található képére. (A nevezett képnek nyomát egyelőre nem találom.) Barki Rockenbauer Zoltán által "indulatos tudomány"-ként aposztrofált stílusában elhangzott még a "Fauve-ok-e ezek a srácok?", valamint a "Perneczky Gézának is nekimegyek" mondat, melyek tudománytörténetünk igazi gyöngyszemeiként tették fel a koronát az előadásra. S amin akkor még, a szakma javarészt mosolygott, az mára már szinte trend, elég itt utalni a parlamenti vitanapok egyre fokozódó színvonalára. Tanult kollégám kiváló érzékkel talált rá, érezte meg az "új idők új szeleit".
Barki Gergely legfrissebb, a szexuálpszichológia és a művészettörténet határmesgyéjén egyensúlyozó kutatásaihoz fűzött jegyzeteim előszavaként, álljanak itt Petőfi Sándor örökbecsű, a témához laza képzettársítással csatolt sorai:
"Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.
Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.
Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba';
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje
Kukoricza Jancsi gyönyörűségére."
Petőfi Sándor: János vitéz, Pest, 1844. november-december
Barki legfrissebb és új utakat törő, hiánypótló írása Kieselbach Tamás legújabb, 60. aukciójának katalógusában jelent meg 2018 decemberében. A név nélkül burjánzó képelemzések között, üdítő színfoltként vállalt szellemi termékben, többek között az alábbi sorok olvashatóak: "Az 1920-as évek végén készült Berény-festmények első számú ihletője a szépséges, magasan képzett csellista feleség, Breuer Eta volt. [...] A sokoldalú Berény nem csupán zenészként, zenekritikusként és zeneszerzőként emelkedett professzionális szintre, de a pszichoanalízis területén is jóval több volt egyszerű laikusnál. [Itt kiegészítésül meg kell jegyeznem, hogy Berény a szerző által felsoroltakon kívül még festőnek, képzőművésznek és rajzolónak sem volt utolsó.] Tudjuk, hogy analízist végzett és szakértelmét neves analitikusok, például barátja, Freud 'magyarországi nagykövete', Ferenczi Sándor is elismerte. Nem lehet tudni, hogy vajon egyfajta, – tudatalatti – (analízistől való) féltésből eredeztethető-e az, hogy Eta szinte minden alkalommal lesütött szemmel, alvó pózban, olvasásba, illetve kézimunkába, vagy kedvenc háziállataival való foglalatosságba merülve jelenik meg Berény vásznain és grafikáin, vagy pusztán a modellülés kényelmetlenségét elkerülendő ragadta meg ezekben a szituációkban a festő."
Itt kénytelen vagyok pár kép erejéig megszakítani Barki szövegének szövetét, mivel a sutban elrejtve találtam néhány, Breuer Eta átható csellista tekintetét, (Sigmund Freud ide, Ferenczi Sándor oda) valahogy mégiscsak megörökítő Berény-művet.
Eta tekintete I.
Eta tekintete II.
Eta tekintete III.
Az aukciós szöveg folytatása: "Más modellekről készült ekkori művei ismeretében egyértelműen az előző feltevés felé billen a mérleg nyelve, ám Berény 'féltékenysége' ellen szól, hogy a modell, azaz Eta lelki viszonyait más eszközökkel mindig igyekezett érzékeltetni, hiszen a nőalak mellett megjelenő főmotívumok, mint öleb, macska, róka, fekete váza, vagy a fallikus szimbólumként gyakran megjelenő teáskanna [kiemelés tőlem], stb. nem véletlen velejárói a kompozícióknak."
Eta "ölebbel", azaz kisméretű kutyával
Eta macskával
Eta rókával (ami inkább kutyának néz ki)
Eta fekete vázával
Eta egy "fallikus" teáskannával
Eta egy másik "fallikus" teáskannával
Ezt közvetlenül követően Barki szövegében Oltványi Ártinger Imre egykori sorait idézi: "Berény kétségtelenül arra törekedett legtöbbször, hogy képei érzelem-tartalmának a festészeti formák pontosan megfeleljenek; kétségtelen az is, hogy képei tökéletes élvezetét nagyban megkönnyítik a kínálkozó képzettársítások..." Barki idáig idézte Oltványit, akinek félbehagyott gondolata így folytatódott: " – ez azonban minden jó műnek elengedhetetlen velejárója." (lásd. Oltványi-Ártinger Imre: Berény Róbert, Magyar Művészet, 1936/3, 67-72.)
Barki 2015-ben megjelent Berény-kötetének, a művészre vonatkozó irodalomjegyzékében ugyan a Magyar Művészet 1936. évi 1. számát adta meg az Oltványi-írás forrásaként, de sajnos ilyen száma a Magyar Művészetnek 1936-ban nem volt, mivel az első és második szám összevontan jelent meg, ezen felül pedig Oltványi Berény-tanulmánya a folyóirat 1936. évfolyamának 3. számában jelent meg!
Ez itt a reklám helye kitöltve kismonográfiával
Tehát Berény nem csupán professzionális képzettársító volt, mint megtudtuk, de ezt a kényes lelki műveletet alkotásai értékelőitől is joggal várta el. Az asszociáció az emberi faj csodálatos képessége. Arról, hogy valami nem igaz, simán és zökkenőmentesen képes vagyok arra képzettársítani, hogy de és vice versa. Ennek próbálván megfelelni, most Petőfi fentebb idézett sorairól egy másik szerző soraira asszociálok szabadon:
"Bill sosem döbbent rá, hogy a szex volt az oka mindennek. Ha a nap aznap reggel nem perzselt volna oly melegen a Phigerinadon II rézszínű egén, és ha ő nem pillantotta volna meg a patakban fürdőző Inga-Maria Calyphiga tejfehér és terebélyes hátsó részét, több figyelmet fordíthatott volna a szántásra, mint a heteroszexualitás égető szükségére, és elhúzta volna a barázdáját a domb túloldalára, mielőtt a csábító zene felhangzott volna az út mentén. Ha nem hallja meg, sorsa nagyon-nagyon másként alakult volna. De meghallotta. Elengedte a robotöszvérhez csatlakozó ekeszarvat, megfordult, és eltátotta a száját." (Harry Harrison: Bill, a galaktika hőse, Debrecen, Phoenix Könyvek, 1992, 7.)
Végre és valahára elérkezett a szexközpontú művészettörténet ideje? Tehetné fel a szinte magától és fennhangon kínálkozó kérdést bárki, aki Barki bármely szövegével valaha találkozott. A szexuális ingerekre adott művészettörténészi válaszok hitelessége, a "Bármin Szívesen Fanyalgó Művészettörténészek Ligája" szerint erősen megkérdőjelezhető, s mint ilyen, egyelőre még kutatás tárgyát sem képezi. Egyes hasonló, rosszindulatú vélemények szerint, amikor valakinek mindig és mindenről "az" jut eszébe, az már egy másik tudományág, nevezetesen az orvostudomány kompetenciájába tartozik. Ez nem igaz, állítja határozottan és egybehangzón a "Hogy Mi Használható Szexuális Segédeszközként Az Csupán Elszántság És Bátorság Kérdése" címmel tavaly húsvétkor, a budai Várkertbazárban rendezett konferencia több felszólamlója. A napokban egyhangú fideszes javaslattal megalakított új, ideiglenesen a "Pornófilm-kategóriát az Oscar-díj átadásra" elnevezést kapott államtitkárság szakállamtitkára, teljes és örömteli egyetértésben a Magyar Művészeti Akadémia "Nemzetes, Veretes, De Mindenek Felett Hazai Baszás"-szekciójának tagjaival, olyan kötet kiadását tervezik, mely bemutatná a téma magyarországi hagyományait, tudományos igénnyel közvetítené fiatalságunk irányába ezt a népességpolitikai szempontból is kiemelt jelentőségű témakört.
Végezetül, de a fontossági sorrendet korántsem tükröző módon kijelenthető, hogy a szerző Berény Róbert életművének olyan aspektusába enged betekintést, a művész életútjának olyan, eddig árnyékban lévő részleteire világít rá, mely nemcsak hogy jótékony homályban volt eddig a tudományos közeg számára, de végre és közkívánatra, egyenesen a Habony-média termékeit étvággyal fogyasztók ingerküszöbére lett kalibrálva.
Csak reménykedni tudok, hogy a tesztoszteron időszerű csökkentével, a teáskanna is újra, csupán eredeti funkciójának megfelelő teáskanna lesz a szerző számára is, nem pedig "fallikus szimbólum".
A tényleg fallikus jellegű szimbólumok közül ha valamit, akkor az Eta szétvetett lábai között oly gyakran feltűnő kisbőgőt, csellót vagy más néven gordonkát lehetne e témába pontosabban illőn idézni. Előbb vagy remélhetőleg utóbb, de biztosan el fogunk jutni a magyar képzőművészet és az úgynevezett péniszirigység, egyelőre még mostohagyerekként kezelt összefüggéseit feltáró kutatásokig is. Lásd Eta csellóval sőt gitárral:
Eta csellóval
Eta gitárral
Legvégül, de valóban utolsó sorban ki kell térnem, Tőkés Sándor karcagi tanárember érdemdús festményére, mely a karcagi gázoskutat ábrázolja 1928 elején történt kitörése alkalmából.
Magyarság képes melléklete, 1928. február 16. 15. oldal
Magyarság képes melléklete, 1928. május 20. 2. oldal
Legeslegeslegvégül pedig muszáj megmutatnom még a büszke magyar dohányipar egykor csúcsteljesítményként ünnepelt Novitas, Royales, Heros, Cabinet, Palatinus, Turul és Joviales fantázianevű szivarjait szintén 1928-ból. Kiemelten felhívom a figyelmet a szivarok elegáns formavilágára, hivalkodástól mentes színvilágára, valamint a szivargyűrűk ízléses és végtelenül diszkrét turulos és szentmagyarkoronás díszítésére.
Magyarság képes melléklete, 1928. július 29. 16. oldal
ez meg itt egy klassz Berény plakát
