Manapság csak ritkán jut rá időm, hogy egy-egy régóta érlelődő problémás témát vagy képet kissé közelebbről is megvizsgálhassak. Így esett a választás most egy régi "kedvencemre", ami nem kevés fejtörést okozott az elmúlt évtizedben. Meglehetősen régóta gondolkodom már ezen a képen, mely mindkét oldalán külön-külön és együtt is érdekes rejtély volt számomra mostanáig. A szóban forgó mű a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményében található és közel négy évtizede Czóbel Béla korai alkotásaként van nyilvántartva, leltározva, valamint rendszeresen kiállítva.
[most még egyelőre] Czóbel Béla: Falusi utca, 1906, vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: CZOBEL 906
A festményt hordozó vászon hátoldalán egy másik olajkép is látható, mely ebben az összefüggésében érdekes, ám önmagában jelentéktelen és nem túl kvalitásos alkotás.
Ismeretlen művész: Szobabelső, vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: HER...
A századfordulós kispolgári ízlést tükröző szobabelsőt ábrázoló képen, alul jobb oldalt a nagy, nyomtatott betűs "HER..." töredékes szignó olvasható.
Először tehát következzen a hátoldal vizsgálata, ami lehet, hogy eredetileg nem is hátoldal volt: Két olyan festő is akad a nagybányai művésztelep egyik alapítójának Réti Istvánnak forrásértékű jegyzékeiben (Lásd. Réti István: A nagybányai művésztelep, Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1994, 163-180.), akinek a vezetékneve ezekkel a betűkkel kezdődik és éppen ebben a sorrendben: Herrer Cézár (1868-1919) és Hercik Zdiszláv (1893-1968). Az első a magyarországi századfordulós műcsarnoki festészet egyik kiváló mestere, a második pedig egy hazánkban szinte ismeretlen cseh művész. Mindketten szerepelnek tehát Réti jegyzékeiben. Herrer Cézár 1898 és 1907 között kilenc alkalommal, azaz egy kivétellel minden nyáron Nagybányán dolgozott. Hercík Zdiszláv az 1913 és 1915 közötti három nyarat töltötte a szabadiskola növendékeként. Herrer manapság is állandó szereplője a hazai aukciós kínálatnak, aki bár elsőrangú mester volt, de mai szemmel már inkább csak a vitathatatlanul kiváló mesterségbeli tudás birtokosaként számíthat némi érdeklődésre a gyűjtők részéről. Emellett azonban művészettörténeti szempontból még rengeteg érdekességgel kecsegtet életművének jövőbeli alapos feltárása és beható vizsgálata. Hercík Zdiszláv viszont más kategória, mivel az ő alkotásai közül csak nagyon kevés került felszínre, a Nagybányán töltött nyarai óta eltelt bő évszázad során. Adattáramban (mely bár rendkívül jól használható, de azért az istenek haragját szerencsére nem hívhatja ki tökéletességével), Hercíknek négy műve található, melyek javát a Nagyházi Galéria és Aukciósház árverezte az elmúlt években. (Lásd. Nagyházi 86. aukció, kat. 153.; 106. aukció, kat. 171; 211. aukció, kat. 501.)
Hercík Zdiszláv: Készül az ebéd, vászon, olaj, 60 x 80 cm, jelzés lent balra Hercík Z. (Nagyházi Galéria, 86. aukció, kat. 153.)
Hercík Zdiszláv: Pünkösdirózsás csendélet, vászon, olaj, 49 x 41 cm, jelzés lent jobbra: Hercík (Nagyházi Galéria 211. aukció, kat. 501.)
A rendelkezésre álló Hercík-művek közül, a Készül az ebéd címen aukcionált mű festésmódja, pontosan megegyezik a kétoldalas festmény szobabelsőt ábrázoló oldalának stílusával. A szintén aukción szerepelt Pünkösdirózsás csendéleten pedig Hercík szignatúrája hajszálra olyan írásképet mutat, mint a másik kép így már könnyedén kiegészíthető töredékén.
Hercik Zdiszláv cseh festő- és keramikusművész alakjával azonban nemcsak az aukciós tárlatok látogatója találkozhat nagyritkán, de az olvasó is bármikor, ha felüti Bernáth Aurél nagybányai ifjúsága idejét megidéző, egyik önéletrajzi ihletésű kötetét. (Lásd. Bernáth Aurél: Utak Pannóniából, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960, 18-23.) Bernáth 1915-ben ment először Nagybányára és még a következő év nyarát is itt töltötte, mielőtt bevonult katonának. Hercík és Bernáth tehát 1915-ben találkoztak a művésztelepen. A pályakezdő magyar művész, többek között így emlékezett cseh festőkollégájáról említett kötetében: "Kicsi, másfél méternél alig magasabb fiatalemberke fordult felém, ott az akt alatt, az állvány mellől. Cseh volt, már évek óta az iskola tagja. Vörös, hegyes szakállt és három-négy centiméteres körmöket növesztett mind a tíz ujján. Piszkos volt, mint egy erdei gnóm. [...] Zdiszláv közben elkészült papírjai szabdalásával, és nekiült dolgozni. Háttal a modellnek, a műterem sarkában helyezkedett el, s ahogy láttam, bámulatos gyorsasággal tavaszi tájképeket festett kisméretű kartonpapírjaira. No – gondoltam –, ez a Zdiszláv igazi varázsló. Félóra se telt bele, s már készen volt egy virágzó mandulafa. Aztán pár percig tűnődött, s máris nekilátott a következőnek. Mezei úton szerelmespár, lovas kocsik virágos mezőben, szénagyűjtés – csak úgy áradt a munka a kezei közt. [...] De hadd emeljem itt ki Zdiszlávot még jobban a feledés homályából. Hol van? Ki tudja? Mennyit érdeklődtem pedig később utána Prágában, ahová – gondoltam – visszatért, Nagybánya után. Festőkörökben senki sem tudott róla. Megszűnt festő lenni? Ez nem lehet. Nem így ismertem. Olyan kis fürge ember, mint amilyen ő volt, nem hagyja abba a festészetet." Bernáth jól gondolta, Hercík a festészettel sem hagyott fel teljesen, de a későbbiekben elsősorban keramikusként vált ismertté.
Hercík Zdiszláv: Szobabelső, 1913-1915 között, Nagybánya, vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: HERCÍK
Kiderült hát, hogy ki festette a kétoldalas mű hátoldalát, de vajon ki vethette vászonra a kép mai előoldalán feltűnő nagybányai utcarészletet? Merthogy nem Czóbel Béla, az számomra, egy ideje már nyilvánvaló. A továbbiakban sorra veszem, mit lehet tudni a kép történetéről és megkísérlem bizonyítani a mű valódi szerzőségét.
?: Falusi utca, 1906 (?), vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: CZOBEL 906
A festmény tudomásom szerint nyilvánosan, legelőször csak Czóbel halálát hét évvel (!!!) követően bukkant fel, a művész születésének 100. évfordulóját ünneplő emlékkönyv egyik fekete-fehér reprodukciójaként, (Lásd. Czóbel Béla. Czóbel Béla emlékkönyv, szerk. M. Várhelyi Vanda, Szentendre, 1983, o.n.), Falusi utca címen és 1906-os évszámmal. A festmény múzeumi leltári száma alapján (Ltsz.: 80.20), arra lehet következtetni, hogy 1980-ban került lajstromba, tehát a legnagyobb valószínűséggel ebben az évben vásárolta vagy kapta meg a múzeum.
A későbbiekben a kép egészen kitartó szereplőjévé vált a szentendrei Czóbel Múzeum állandó tárlatának. Vele évtizedeken keresztül, nap mint nap kiállításlátogatók százai szembesülhettek. A mű néha máshol is vendégeskedett, így szerepelt a MissionArt Galéria által a Miskolci Galériában, 1992. decemberében rendezett, Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig című kiállításon is, de az azt kísérő tanulmánykötetben már nem lett reprodukálva, csupán a műtárgyjegyzék örökítette meg a kép miskolci kirándulását. (Lásd. Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, Szerk. Jurecskó László és Kishonthy Zsolt, Miskolc, MissionArt Galéria, 1992, 176, kat. 35.)
Néha meglehetősen beszédes tud lenni egy-egy kép kimaradása is onnan, ahonnan egyébként, ha minden rendben lenne vele és körötte, akkor semmiféleképpen sem hiányozhatna. Ilyen beszédes hiány, hogy a Falusi utca nem szerepel Kratochwill Mimi Czóbel Béla művészetének és életének leghitelesebb szakértőjének, kutatójának és ismerőjének egyetlen kötetében sem (!). Így többek között abban a monográfiában sem került bemutatásra, mely 2001-ben látott napvilágot és amely a Czóbel-életmű eddigi legalaposabb feldolgozásaként ismert. (Lásd. Kratochwill Mimi: Czóbel Béla (1883-1976) élete és művészete, Veszprém-Budapest, Magyar Képek Kft. Kiadása, 2001.) Valamint nem lett reprodukálva e monográfia rövidített-népszerűsítő változatában sem. (Lásd. Kratochwill Mimi: Czóbel Béla, Budapest, MNG-Kossuth Kiadó, 2009.) De ami a legbeszédesebb, hogy a kép kimaradt abból a tanulmánykötetből is, amely Czóbel 2014-es szentendrei gyűjteményes kiállításának volt a kísérője. Ez utóbbi kötetben Barki Gergely írta meg a művész 1903 és 1925 közötti időszakának történetét, rengeteg érdekes, eddig jótékony homályban lévő gondolat és több hibásan Czóbelként meghatározott művel tarkított irományban, mintegy folytatva a korábbi Magyar Vadak és A Nyolcak kiállítási katalógusaiban begyakorolt módszerét, (hogy a rendkívül találó és frappáns képcímeiről, mint például a felejthetetlen "Haját húzó női akt"-ról, az egészen pontos és lényegre törő "Álló, fülét fogó hátakt"-ról, a meglepően kreatív "Primitív kisfiú"-ról, vagy a dicséretes módon genderharcos és az emberi sokféleség valamint másság iránti elkötelezettségtől fűtött "Szakállas nő"-ről már szót se ejtsek – Lásd. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914, kiáll. kat. Bp. MNG, 2006, 295-299.)
Node, ettől a kép akár még eredeti is lehetne, bár az mindenképpen elgondolkodtató kell legyen, hogy a már régóta ismert, és az utóbbi években előkerült korai Czóbel-művek között egy olyan sincs, ami stílusában a Falusi utcával párhuzamba vonható lenne. Czóbel először 1902 nyarán látogatott Nagybányára, majd 1903-ban és 1904-ben ismét dolgozott ott pár hétig, végül utoljára 1906 nyarán fordult meg itt, s azután soha többet. A szakirodalom szerint Czóbel 1906 nyarán hozta el Nagybányára, a Párizsban ekkortájt frissen bontakozó fauves festészet hírét és annak eredményeit szemléletes festői példákkal is illusztrálta, a művésztelepet benépesítők ámuló szemei láttára. A valóság viszont az, hogy Czóbel 1906-ban Czigány Dezsővel és Mikola Andrással közel egyszerre érkezett vissza Párizsból, a modern magyar festészet kialakulásában csodálatos szerepet betöltött, kis erdélyi bányásztelepülésre. Az úgynevezett neós nagybányai festészeti forradalom kirobbanása tehát nem kizárólag Czóbel, hanem a közhiedelemmel ellentétben, sokkal inkább mindhármuk együttes érdeme. (Lehet, hogy idővel és a kutatás elmélyültével még Körmendi-Frimm Ervin is csatlakozni fog e "festészeti kataklizmát" kiváltók kis csoportjához.)
A Falusi utca visszafogott, ám mégis érzékelhetően fauve jellegű festésmódja tehát, semmiképpen sem viselhetne az 1906-os dátumnál korábbi datálást. Ez tehát, úgy tűnik stimmel. Az viszont már kevésbé, hogy Czóbel ezekből a korai éveiből származó olajképeinek egyikén sem alkalmazta a nevének ilyen nyomtatott nagybetűs írását.
?: Falusi utca, 1906 (?), vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: CZOBEL 906 (utólagos)
Még akkor is írott betűs a szignatúrája, amikor a képen szintén tőle származó ajánlás nyomtatott nagybetűs.
Czóbel Béla: Maticska Jenő portréja, 1904, Nagybánya, Megyei Művészeti Múzeum gyűjteménye.
Ezt az érvet némiképp gyöngíti, hogy ismert két olyan aktrajz, melyek a szakirodalomban 1907-re illetve 1907 körülre lettek datálva és az aláírásuk CZOBEL, de én egyáltalán nem vagyok meggyőződve, e művek helytálló attribúcióját illetően. Éppoly kísérő párhuzamok nélkül álló, atipikus alkotások, mint a Falusi utca.
Mi következhet ezek után? Szerencsére alaposan megvizsgálható hogyan-miképpen festett Czóbel 1906 nyarán Nagybányán, mivel az ott töltött néhány hét meglehetősen termékenynek bizonyult. Sajnos itt és ekkor alkotott festményeinek legjavát Czóbel a nyár végén visszavitte magával Párizsba. Ezek a képek ma még vagy rejtőzködnek, vagy külföldi múzeumok és magángyűjtemények féltve őrzött kincsei.
Czóbel Béla: Festők a szabadban, 1906, Nagybánya, vászon, olaj, 80 x 80 cm, jelzés lent jobbra: Czobel, Párizs, Musée National d'Art Moderne, Centre Georges Pompidou, ltsz.: JP 940 P
Látványos a különbség, ami a bizonyosan 1906 nyarán született Festők a szabadban és a kérdéses Falusi utca stílusában mutatkozik. Az első egy fauves remekmű, a másik csak száraz próbálkozás a fauves stílusjegyek elsajátítására. A két festmény mind látásmódjában, kompozíciós sémájában, festésmódjában, perspektívájában, anyagkezelésében, de még az alkalmazott paletta színvilágában is rendkívül jelentős eltéréseket mutat. Ezt a két képet nem festhette ugyanaz a személy, ugyan annak az évnek a nyarán, egymástól pár nap vagy akár néhány hét eltéréssel.
De ha nem Czóbel festette, akkor kicsoda? Hát, szerintem Schönberger Armand.
Schönberger Armand: Vörös falú ház, 1910, Nagybánya, vászon, olaj, 65 x 51 cm, jelzés és datálás lent balra. Schönberger 910, Budapest, Magyar Zsidó Múzeum, ltsz.: 65.1329.
Schönberger Armand: Falusi utca, 1906-1911 között, vászon, olaj, 90 x 75 cm, jelzés lent jobbra: CZOBEL 906 (utólagos)
Schönberger 1906 és 1907 nyarán a nagybányai szabadiskola hallgatója volt, majd néhány év kihagyás után ismét megjelent itt, de 1910-ben valamit 1911-ben már az iskolától függetlenül dolgozott Nagybányán. Schönberger bizonyosan saját kezű, 1910-ben alkotott Vörös falú háza sokkal egyértelműbb és látványosabb stílus- és színbeli, valamint egyéni művészi látásmódbeli egyezéseket mutat a Falusi utcával, mint Czóbel bármelyik műve. Schönberger ott volt Nagybányán, amikor Czóbel és társai visszatérve Párizsból elindították a neósok forradalmát. Biztosan ő is kipróbált az új látásmóddal alkotni, de az is bizonyos, hogy a kezdeti kísérletei, óhatatlanul sutábbak voltak, mint azoké, akinek az újszerű látásmód ekkor már a vérévé vált. Gyanúm szerint, amit egyelőre, csak közvetett bizonyítékokkal tudok alátámasztani, Schönberger valamikor 1906 és 1910 között, egyik nagybányai tartózkodása alkalmával festhette meg a Falusi utcát, majd azt valamilyen, egyelőre szintén ismeretlen oknál fogva, befejezetlenül és aláírás nélkül, sorsára hagyta a művésztelepen. Ezt a vásznat kaphatta meg újrahasznosításra pár évvel később, 1913 és 1915 között Hercík Zdiszláv és alkothatott a hátoldalára egy könnyen eladható, kommersz Szobabelsőt. A kép feltehetően ezzel a Hercík által festett oldalával függhetett valahol, évtizedeken át rejtegetve a hátoldalán Schönberger korai fauves jellegű próbálkozását. Hogy a kép mindkét oldalát esetleg Hercík alkothatta, azért kizárt, mert a cseh művész 1893-ban született, így a Falusi utca 1906-1910 közötti születésének idején, még csak 13-16 éves volt. Hercík ismert képei között pedig egyetlen, még csak hasonló módon festett kép sem fellelhető.
Hercík így festett amikor nagyon modern akart lenni:
Hercík Zdiszláv: Domboldalon, 1914, vászon, olaj, 80 x 64 cm, jelezve lent jobbra: Z. Hercík 1914 (Nagyházi Galéria 106. aukció, kat. 171.)
Nincsenek illúzióim atekintetben, hogy ez az írás bármit is változtathat a Falusi utca jelenlegi, véleményem szerint téves meghatározásán. A festmény reprodukciója, azt Czóbel hiteles műveként kanonizálva jelent meg Kieselbach Tamás első monumentális modernizmus kötetében (Lásd. Modern magyar festészet 1892–1919, Szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, Kieselbach Galéria kiadása, 2003, 426, 621. kép.) A kötetben Schönbergernek egyetlen korai modern műve sem szerepel, így a Vörös falú ház se kapott helyet a korszak, - szándék szerint - legjavát közlő opuszban. A festmény szintén Czóbel műveként került közlésre tíz évvel később, a szentendrei Ferenczy Múzeum egyik kiadványában is (Lásd. Török Katalin: Szentendre és legendás festői, Szentendre, Ferenczy Múzeum, 2013, 195.) Valamint a fentebb említett Barki Gergely is Czóbel hiteles műveként állította ki az Újragondolt Czóbel című kiállításon, 2016. február és 2017. március között a szentendrei Czóbel Múzeumban. Mint az élet egyéb területein, így a képek eredetiségének kérdésében sem az a döntő, hogy ki tudja, gondolja, vagy bizonyítja az igazságot, hanem az, hogy ki a hangosabb, agresszívebb, érdekeit, vélt vagy valós igazát erősebben érvényesítő.
Részlet az Újragondolt Czóbel című kiállításból, Szentendre, Czóbel Múzeum, 2016. február 4. - 2017. március 5.
Adalékként még közlöm Schönberger Armand egy linóleum metszetét, ami szintén 1906 és 1911 között született.
Schönberger Armand: Kertrészlet, papír, linómetszet, 235 x 250 mm, jelzés lent jobbra: Schönberger (egyik példánya aukcionálva: Nagyházi Galéria és Aukciósház 200. Jubileumi aukció, Budapest, 2014. május, kat. 526.)
ra.
