A már korábban is méltatott művészettörténész-automata (azaz olyan entitás, amely név nélkül közöl műtárgyakról szövegeket), ismét remek írásokkal töltötte meg Kieselbach Tamás műkereskedő aktuális aukciójának katalógusát. Többek között sikerült tollvégre kapnia Munkácsy Mihály egy remek női képmását is, mely a híres festő életművének legkorábbi időszakából származik. A bájos kis képhez csatolt név nélküli szöveg a "Felvillanó vörösök, kékek" fejezet címmel indul, ahol az ismeretlenség homályába burkolózó tollnok igen érzékletesen jegyzi meg a következőket: "A barnás alaptónusból delikát festői gesztusként ugrik elő a csokorba és a hajba tűzött virágok pirosló korall színe, akárcsak a kék masnik és szegélyek a meleg aláfestéssel árnyalt ruha fehérségéből." És valóban, pontosan ez látható Munkácsy remekbe szabott ifjúkori olajfestményén (a masnikról még később lesz szó). A szöveg öt darab egyéb szövegre hivatkozik Munkácsy könyvtárnyi irodalmából, természetesen Végvári Lajos professzor 1958-ban megjelent és a legszűkebb felsorolásból is elmaradhatatlan monográfiáját is tartalmazva. A katalógustétel egy kérdőjellel nyomatékosítva, feltételesen azt is közli az érdeklődő olvasóval, hogy a Fiatal leány portréja, talán/esetleg Jankovich Gabriellát ábrázolja 1864-ből. Az automata által generált szöveg is kitér erre, miszerint: "A tulajdonosok körében élő családi hagyomány szerint a most vizsgált, intim méretű portré Jankovich Gabriellát ábrázolja." A képhez csatolt proveniencia pedig egyenesen a "Jankovich család leszármazottaitól" eredezteti a képet.
Mivel emlékeztem, hogy korábban, valahol már láttam közölve Munkácsynak ezt a női portréját, így csekély kutatással a nyomára is bukkantam a Magyar Művészet című folyóirat 1927. évfolyamának 3. számában.
Munkácsy Mihály: Női képmás, 1864, Vitéz Kiss Mihály úr tulajdona – közölve Magyar Művészet 1927/3, 167. oldal.
A képmás az itt közölt kisméretű fekete-fehér reprodukció dacára is jól azonosítható a Kieselbach Galériánál felbukkant portréval. Némi eltéréssel (erre még az írásom végén visszatérek), de bizonyosan a most végre színesben és eredetiben is élvezhető képet reprodukálták 1927-ben. A festmény ekkor Női képmás címen, Vitéz Kiss Mihály tulajdonaként került közlésre, azzal a kiegészítő adattal, hogy az 1927-ben egy pécsi kiállításon is szerepelt. A rangos művészeti folyóirat e számában néhány oldallal korábban, Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész (végre egy szerző, aki vállalta a nevét is) írt cikket a pécsi Nőegylet aktuális tárlatáról, melyben a Munkácsy-képről is említést tett: "A baranyai székváros művészeti szempontból az első sorban áll vidéki városaink közt. Különös ennélfogva, hogy e fontos helyen belső kezdeményezésből régóta nem mozdult meg a társadalom, a művészet érdekében. A város közönsége által rendezett kiállítás állítólag 1885 óta, negyvenkét éven át nem volt. Ehhez a régi vállalkozáshoz hasonló lett az, melyet most a szomorú életünket jellemző diáknyomor enyhítése érdekében hozott létre néhány emberbarát. A kiállítás anyaga kizárólag festményekből állott. Nyitva volt a tárlat a Nőegylet palotájában nyolc napig. (Március 13-tól 20-ig.) [...] A rendezőség az anyag összegyűjtése szempontjából csak azt az egy korlátozó szempontot állította fel, hogy minden pécsi tulajdonból kerüljön elő. Régi és új művészek alkotásai vegyesen voltak láthatók a kiállításon. [...] E művészi alkotások környezetébe a legtermészetesebben illeszkedik Munkácsy Mihály ifjúkori festménye, egy kisméretű női képmás, a nagy mester pécsi tartózkodásának legértékesebb emléke. A kis olajfestményen az 1864-es évszám olvasható. Munkácsy elég sok hasonló jellegű női képmást festett ez időtájt. A Vitéz Kiss Mihály tulajdonából kiállított pécsi emlék fejlődéstörténeti szempontból nem mond újat. Egyébként viszont, részben méreteinél fogva is, az akadémiai tanulmányok előtt festett képek legjobbjai közül való." (Felvinczi Takács Zoltán: Kiállítás Pécsett, Magyar Művészet, 1927/3, 162-166.)
Az eddigiek alapján tehát kijelenthető, hogy a most felbukkant női képmás, egykor mint Vitéz Kiss Mihály úr tulajdona szerepelt az alábbi tárlaton: Pécsi képzőművészeti kiállítás, Pécs, Nőegylet, 1927. március 13-20. A tárlatnak nyomtatott katalógusát egyelőre nem ismerem.
A következő lépésem az volt, hogy belenézzek a Kieselbach aukciós jegyzékében irodalomként is megadott Munkácsy-monográfiába, ahol a következőkre leltem. Végvári professzor hatalmas apparátust felvonultató kötete tartalmazza a művész életmű katalógusát is. Az 1864-es évnél kereken húsz kép felsorolása és adatai szerepelnek. Ezek között nyolc női portré, melyek egy kivételével a Reök-család nőtagjait örökítették meg. Ezek java pontos méretekkel megadott olajfestmény és csak egy olyan szerepel közöttük, amelynél Végvári nem adott meg méretet, ez pedig a következő: "1864/21. Reök Ilka képmása, Pécs, 1864, Olf. Takács 91. - VU (1914) 416." Ez utóbbi, elsőre talányosnak tűnő rövidítések azt jelentik, hogy a kép említésre került a kötetben található (277.o.) rövidítésjegyzék szerint az alábbi helyen: "Felvinczi Takács Z., Jegyzetek Munkácsy Mihály ifjúságához. OSzMÉ. III. köt. Bp. 1924." (sic!) Nos, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyve (rövidítése helyesen OMSzMÉ.) 1924-ben megjelent 3. kötetében megjelent írás címe helyesen: Felvinczi Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához, így a Végvári által hibásan megadott címen hiába is keresné bárki a nevezett szöveget. Az is érdekes, hogy Végvári vajon miért nem ismerte az 1927-ben, ezres példányszámban kiadott Magyar Művészet című folyóiratban megjelent Munkácsy-mű reprodukcióját, ugyanis a kép nem szerepel az általa összeállított életmű katalógusban. Így, bár pőre adatként megjelenik Reök Ilka képmása a jegyzékében, de a reprodukciójának a hivatkozása már hiányzik onnan.
Felvinczi Takácsnak Végvári Lajos által hivatkozott írása, mely az előző, pécsi kiállításról szólót csak három évvel előzte meg, az eddigi kutatás (eltelt idő a kutatás kezdete óta körülbelül 22 perc) legfontosabb lépcsőfokát jelentette, íme: "Munkácsy, mielőtt Bécsbe jutott, szaporán festegette a családi arcképeket, nemcsak tanulmány céljából, de ellenszolgáltatás gyanánt is a szerény támogatásért, melyet a Röck-családtól [sic!] nyert. Röck István alezredes (Nyíregyháza) tulajdonában volt alkalmam látni hat ilyenféle félalakos képmást 68x55 cm nagyságban, a család következő tagjainak olajfestésű ábrázolásával: Röck Lajos (félig jobbra fordulva, őszülő szőke körszakállal, kék szemekkel, balkezében csibukkal, fekete magyar ruhában, fehér mellénnyel), Röck Lajosné Miticzi Jánossy Julia (fekete ruhában, arany melltűvel és lánccal), Röck Sarolta (félig jobbra fordulva, barna hajjal és szürke szemekkel, hajában rózsával, magyar ruhában), Röck Ilka (félig jobbra fordulva, vörös karosszékben, fehér ruhában, jobbjára könyökölve, gesztenyeszínű hajjal, barna szemekkel, hajában és mellén rózsával), Röck Gabriella Eötvös Pálné (vörös karosszékben félig jobbra fordulva, világoskék fűzőben, ölébe fektetett kezekkel, sötétszőke hajjal és hasonló színű szemekkel). Az utóbbi négy festmény jelzése: Munkácsy Mihály 1864. A képek alapján megállapítható volt, hogy az a két női félalak a Szépművészeti Múzeumban, mely a modern képtár első rendezése alkalmával a második emeleti Munkácsy-teremben volt kifüggesztve és most a raktárban őriztetik, Röck Saroltát és Röck Irént ábrázolja. Az előbbi a múzeumi arcképen kék, az utóbbi pedig fehér fűzőben látható. A festmények technikai szempontból is megegyeznek a fenti sorozattal s ennélfogva egykorúak." (Felvinczi Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei III. Budapest, 1924, 81-95. [91.])
"Röck Ilka (félig jobbra fordulva, vörös karosszékben, fehér ruhában, jobbjára könyökölve, gesztenyeszínű hajjal, barna szemekkel, hajában és mellén rózsával)"
Az apró pontatlanságok dacára, az eddigiek alapján kijelenthető, hogy a Kieselbach Galéria 2019 tavaszi aukcióján szereplő remek, ifjúkori Munkácsy-képmás, úgy tűnik, hogy nem Jankovich Gabriellát, hanem legnagyobb valószínűséggel Reök Ilkát ábrázolja. A fiatal művész és a Reök-család tagjai közötti kapcsolatokról a Munkácsy-irodalomban számos helyen olvashat és kimerítő módon értesülhet, akit a téma behatóbban érdekel. A kutatás alapján a festmény származása a következőképp rekonstruálható: Reök István alezredes (Nyíregyháza) 1924, majd Vitéz Kiss Mihály (Pécs) 1927.
"Munkácsy újonnan felfedezett ifjúkori festményei az Ernst Múzeum kiállításán" címmel a Vasárnapi Újság 1914. évi 21. száma közölt a Reök-család Munkácsy által megörökített nőtagjai közül hármat. Reök Saroltát, Ilonát és Lajosnét. https://epa.oszk.hu/00000/00030/03157/pdf/VU_EPA00030_1914_21.pdf
Érdekes és nem kevésbé sajnálatos módon, a reprodukált hölgykoszorúban nem szerepelt a most aukcióra kerülő képmás. Sőt, a cikkben hivatkozott kiállítás katalógusában - Munkácsy Mihály jubiláris kiállítása 1864-1914, Budapest, Ernst Múzeum 1914. - egyetlen egy Reök-portré sincs feltüntetve. Ennek csak egy magyarázata lehet, mégpedig az, ami manapság is számos alkalommal megtörténik mikor egy kiállítás előkészítése során, az utolsó utáni pillanatban felbukkan egy-egy jelentős mű, amely bár bekerül a kiállításra, de már nem szerepelhet annak korábban nyomdába adott katalógusában. A nyomtatott katalógusok nagyon fontos források, de egy kiállítás rekonstrukciója során, nagyfokú óvatlanság lenne kizárólag rájuk hagyatkozni. Következtetésképp, ha a Felvinczi Takács által 1924-ben a nyíregyházi Röck (sic! Reök) István alezredesnél látott képek egy évtizeddel korábban szerepeltek az Ernst Múzeum jubiláris Munkácsy-tárlatán, akkor feltehető, hogy nem kizárólag a Vasárnapi Újságban reprodukált három Reök-hölgy, hanem a tovább három, ugyanott lévő portré is bemutatásra került, annak dacára, hogy ennek semmi nyoma a kiállítás katalógusában. Ilyenkor szokás azt írni, ha a művészettörténész korrekt és adathű szeretne maradni, hogy "feltehetően kiállítva".
A képmásra visszatérve, a modell beazonosításán kívül némi problémát csupán az okozhat, hogy az 1927-ben nyomtatásban közölt fekete-fehér fotokópia egy, azaz három fontos ponton eltér a most kalapács alá kerülő képmástól. Ez a három eltérés pedig az ábrázolt személy ruháján megjelenő három nagy kék masni, melyek az 1927-es reprodukción, furcsa mód nem láthatóak. A fekete-fehér fotómásolatok elég érdekesen bánnak a színekkel. Sokszor tapasztalható, hogy az eredetin égő piros színek a fotókon szürkékké és szinte láthatatlanokká válnak, míg a valóságban égő sárgák fekete-fehérben, mintsem az várható lenne besötétednek és nem világos, hanem sötétszürke színként jelentkeznek. A most tárgyalt képmás 1927-es fotóján a pirosak a háttér barnáitól semmiben sem különböző, egynemű, sötét, egybemosódó foltként vannak jelen. A karosszék támlájának vöröse éppúgy nem kivehető, mint ahogyan a kislány hajában lévő és a mellette feltűnő asztali vázában pompázó virágcsokor pirosai sem látszanak. Érdekes módon a lány ruhájának felső részét díszítő kék szegélyek viszont határozott sötét sávokként futnak a fekete-fehér fotón is, de a most aukcióra kerülő képen megjelenő három, ugyanazzal az árnyalatú kékkel festett nagy masni, egyáltalán nem látszik az archív felvételen. Ezek pedig éppen olyan határozottan kellene hogy megjelenjenek, mint a kék szegélycsíkok. Ez a varázslatos és nem kevésbé különös jelenség úgy tűnik, hogy egyelőre talány marad.
Utószó: Reök Ilka gyönyörű képmásának kutatására körülbelül másfél órát fordítottam. A festmény nem csekély 12 millió forintos kikiáltási árról indul és még kevésbé szerény 15-19 millió forintos becsértékre taksált. Véleményem szerint, a körülbelül másfél órányi kutatást, Kieselbach Tamásnak kellett volna elvégeztetnie valamelyik alkalmazott-művészettörténészével, mert ezt kívánná meg egyrészt a kép mostani és jövőbeli tulajdonosával szembeni kereskedői-közvetítői becsület, másrészt az alapos kutatás által megnövekedett értékű műtárgy utáni profit esélye egyaránt.
Apropó, ugyanitt a Czigány Dezső-kép nagyon szép!
írta: R. A. (Rossz Automata)
