2013. december 10.

Kieselbach Galéria 2013 téli aukció

Úgy tűnik, hogy Kieselbachéknál ez a hét a házikedvencek és az apró állatkák jegyében telik. Vannak itt nyuszik, cicák és mopszlik minden mennyiségben és édességben. Azért eszembe jutottak a Tündi-Bündi barátok is.

Lássuk csak tételesen a cukiság-felhozatalt:

 60. Benczúr Gyula: Pajkos barna Ámor

Hát nem állatka, de nem is emberke, valami más, ami van is meg nincs is, csak a mesében, vagy azon is túl. Viszont valami eszeveszett jól megfestve, úgy ahogy csak Benczúr festőfejedelem úr tudta mifelénk.

 105. Medveczky Jenő: Kislány nyuszival

Na, erről beszéltem! Ha a kisfiam szemével nézem, akkor minden pénzt megér. Nem tudtam, hogy ebbe a finom neoklasszicistába ennyi érző lélek szorult, most már tudom és hirdetem.

123. Rippl-Rónai József: Három mopszli

Nos, a nagyágyútól is egy cukirakéta. Egy kutyus a széken, kettő meg alatta, kell ennél több egyszerre? A kép elhelyezésével kapcsolatban, ha nem tudnám, hogy a pasztellnek nemcsak hogy semmi nem használ de még minden árt is, akkor azt tanácsolnám, hogy egy cserépkályha melletti falfelületet keressen neki az új gazdi, mert a szabadkőműves jelképként is ismert kutyuskák nagyon szeretik a finom kis meleg zugokat. Kedves Molnos úr, szövegében olvastam, de nem tudom, hogy jönnek ide a Próféták?

 144. Ziffer Sándor: Nárciszos csendélet

Pontosabban: Nárciszos csendélet porcelán cicával. Egészen pontosan: Nárciszos csendélet kék porcelán cicával. Ha valamire igazán érzékeny vagyok, azok a kék porceláncicák és a türkiz pormacskák, de ez magánügy. Ziffer jó festő volt, még ha néha sutba is dobta az ízlését egy jó kép megfestésének kedvéért.

146. Berény Róbert: Cicacsalád

Ha lehet még fokozni az eddigieket, akkor ez megteszi. Ez a házi kedvenc kavalkád csúcsa idén. Szerintem ez az egész egy nagyon ravaszul felépített gyűjtőcsapda, ahogy az aukciós anyagban előre haladva egyre fokozzák és fokozzák a cukisági együtthatót. Hihetetlen ez a Berény, nem lehet nem szeretni, akármennyire is ellentmondásos fickó volt. Fogta magát és indult a semmiből, a Nyolcak között a tízes évek körül festett pár remekművet, a húszas években érdekes art deco képekkel és kiváló plakátokkal is próbálkozott, majd az ötvenes években Bernáth és Szőnyi-epigon lett. Nem értem a pályaívet, de a cicák édesek mint habcsók.

 166. Munkácsy Mihály: Kölyökkutyák etetése

És amikor már azt hisszük, hogy nincs tovább, akkor itt van Munkácsy és valami olyas, ami a legkényesebb műízlést és a legőszintébb gyerekrajongást is egyként szolgálja ki. Munkácsy icipici kutyái, akik még ráadásul éhesek is. Én ebből a dologból nem bírok el többet, megadom magam, vessenek a mókusok közé, ahogy Woody Allen mondaná. Mindemellett ez az egyik legbájosabb és legszebb Munkácsy is amit valaha láttam. Őszinte, eleven, bravúros.

Az egyéb, mert azért van itt még más figyelemre méltó darab is. Sok kis név és nagyon jó kép. Ez régen nem volt, csak nagy nevek és jó, közepes vagy rossz képek, de a körülmények úgy hozták, hogy kezdenek felértékelődni az elfeledett, vagy kis életművük miatt háttérbe szorult, de kiváló magyar festők is. Pár példa:

 2. Nyilasy Sándor: Napsütéses parkban

Ha valaki csak a tápéi és egyéb, tornácos házak előtt kettesével, hármasával, négyesével vagy többesével álldogáló lánykáit ismeri, akkor nem ismeri az igazi Nyilasyt. Igaz, a legjobbak múzeumok raktáraiban és folyosóin kifüggesztve találhatóak - a legszebb Nyilasy-képet a szegedi Móra Ferenc Múzeum folyosójának falán láttam egykor - de ez a Napsütéses park-jelenet is kedves, üde színfoltja egy méltatlanul háttérbe szorult művésznek.

21. Náray Aurél: Az ifjú hegedűs

Náray festett legalább egyezer Anya gyermekkel kompozíciót, mert ezt nagyon jól el tudta adni és ezzel ő többnyire be is érte. Néha azért felhorgadt benne is a művész, na és akkor festett ilyet, mint ez a hegedűslány.

 47. Kunffy Lajos: Napfényes virágcsendélet és 73. Kunffy Lajos: Virágok vázában

Kunffy ,akinek művészléte nagyjából Rippl-Rónai árnyékában zajlott, aki talán nem is tudta magáról, de remek festő volt. Olyan, aki még Rónai halála után sem hagyta cserben fogadott mesterét.  A két virágcsendélet mintha két gyökeresen különböző művészi szemlélet szülötte volna, de nem, mindkettő csak Kunffy széles stiláris palettáját dicséri. Mind a szárazabb-rajzosabb, mind pedig  a festőibb-impulzívabb darab is egyaránt szerethető és gyönyörű dísze lehet bármely ízléssel rendezett lakrésznek.

5. Bruck Lajos: Patakpart, 31. Bruck Lajos: Barátnők, 141. Bruck Lajos: Erdei padon

A katalógusban szétszórva, a kiállításon viszont egymás közvetlen közelében bemutatva a Munkácsy holdudvarában keringő nemzedék egyik legtehetségesebb művészének, Bruck Lajosnak finomabbnál finomabb munkái. Nem is tudnék választani közülük, mind a három tetszik.

 56. Miklósi-Mutschenbacher Ödön: Velence

Még kimondani is nehéz a nevét, nemhogy leírni. Ha jobb menedzsere lett volna, akkor elpereli a Vaszary nevet és Vaszary meg festhetett volna zseniális képeket más néven. Tipikusan az a kép ami eredetiben és kerettel jobban mutat mint reprodukción. Elől a víz széles kék sávja, a felső harmad színessége meg mint valami fordított tölcsér szívja a szem érdeklődését valahová a kép teteje és belseje felé. Vonzó kis kép, ami ráadásul nem is olyan kicsi (60x50cm).

57. Pólya Tibor: Család

Fényes Adolf bűvkörében szintén volt pár nagyon jó kismester, közéjük tartozott  Jávor Pál és Pólya Tibor is. Színes, nagyvonalú, kvalitásos, úgy jó ahogy van, csak nem Fényes, de hát sajnos őbelőle is csak egy lehetett.

 63. Szikszay Ferenc: Párizsi nő

Fel-felbukkan ő is művészettörténeti irodalmunkban Mednyánszky mellett Párizsban, Justh Zsigmond mellett Budapesten, de képet alig ismerünk tőle. Itt van egy bravúros kis rajza, ami a legkényesebb műízlést is bőven kielégíti. Hol a többi képe?

 És egy-egy sor a legjobbakról:

 16. Koszta József: Virágcsendélet vázában

Ez a körülbelül 623-ik virágcsendélete, amit látok és most is lenyűgöz az a nagyvonalúság és festői bravúr, ami Koszta igazi és állandó sajátja. Remekmű, úgy ahogy van.

23. Hollósy Simon: Két tűz között

Nem véletlenül volt iskolája a müncheni akadémia egyik fő riválisa. Annyira friss és eleven ez a kis kép, hogy ha csak ez maradt volna meg Hollósytól, akkor is nagyra tarthatnánk.

33. Scheiber Hugó: Fényözön

Scheiber szerintem jót röhögött volna ezen a címen, miközben befalta hatodik ingyen ebédjét, mint hivatásos kirakatevő, de ez mit sem von le abból, hogyha nekidurálta magát és kedve is volt éppen festeni, akkor bizony nagyon jó, sőt zseniális dolgok kerültek ki a keze alól. Mint ez.

41. Molnár C. Pál: Vízparton

M. C. Pál volt a magyar női popó egyik legnagyobb szerelmese. A Lupa-szigeti Vénusz címen is futó aktok a festői gyönyör kifogyhatatlan forrását nyújtották számára. Férfi szemmel még érthető is, de nőivel, nem tudom.

44. Tornyai János: Őszi szél

Nos, kicsit bántott, hogy ez a gyönyörűség nagyjából bokamagasságban került bemutatásra, így tüzetes szemlélete csak a látogatók megbotránkoztatásával és nem csekélyebb akadályozásával lett volna lehetséges, melyet nem vállaltam. Bizony le kellett volna hasalnom a földre ahhoz, ahogy az egyik legszebb létező Tornyait megnézhessem. Remélem leendő tulajdonosa nagyobb tiszteletben részesíti majd.

69. Szőnyi István: Reneszánsz Madonna

Hát, Szőnyi nem reneszánsz festő volt. A hazai neoklasszicizmus majd újromantika prominens képviselőjeként élete és művészete 1894 és 1960 között zajlott, ami semmiképp sem nevezhető a reneszánsznak. Így azután sajnos reneszánsz Madonnát sem festhetett soha. Szerencsésebb lett volna a neoreneszánsz, vagy még inkább az újklasszicista jelző. Igaz, hogy a kép mogyoró, dióhéj és jakvaj helyett nyomokban tartalmaz Parmiggianino és Bronzino reminiszcenciákat (hehe, segítek: emlékeket, utalásokat), akik egyébként manierista festők voltak, de ettől Szőnyi képéből még nem lesz reneszánsz Madonna. Talán ezt hívják sznobizmusnak, mint az olyan idegen kifejezések előszeretettel való használatát, aminek feloldásáért reflexszerűen kapkodunk az idegenszavakszótára után, de mindez nem súlyos és könnyen megbocsájtható, a kép meg gyönyörű és ez a lényeg.

104. Bernáth Aurél: Család

Elfogult vagyok, lassan 10 éve foglalkozom Bernáthtal és szeretem a festészetét. Ez az 1943-ban született kép egyben pontos kor- és kórkép is, a háborús évek minden velejárójával, félelmeivel és reményeivel, melyeket, szerencsére mi már el sem tudunk képzelni. A színtiszta, festett humanizmus ez, melynek manapság ismét egyre kevesebb az ázsiója hazánkban.

114. Mednyánszky: Tűzrakás

Nem is írom ki hogy László, mert elég a Mednyánszky is. Életem egyik, ha nem legnagyobb kiállítási élménye a Magyar Nemzeti Galéria 10 évvel ezelőtti Mednyánszky tárlata volt. Egyetlen hibáját tudtam csak felfedezni, nevezetesen, hogy néha a mester túl nagy méretben alkotta meg azt, ami kisebb léptékben erősebb és koncentráltabb hatást keltene, de ennyi. Ez a tűzrakós gyönyörűség hibátlan. Igazi ékszer.

139. Bálint Endre: Sápadt nap

Csak javaslom, hogy némely képet vétek keret nélkül reprodukálni. Ezek közé tartozik ez a csoda-Bálint is, ami a katalógus repróján inkább csak érdekes, a valóságban viszont igazi remekmű. Nem véletlenül volt ez egykor Rácz István gyűjteményében. Kérjük a kereteket és ne tessék a katalógusban hajtásnál félbe- harmadbavágni a képeket, mert úgy csúnya.

160. Bálint Endre:  Este zöld erkélyráccsal teliholddal

A katalógus tanúsága szerint a kép hátoldalán lévő felirat így szól: Holló. Szerintem ez bőven elég lett volna, ehelyett a múzeumi kartonokat megszégyenítően precíz képleírásnak is beillő címadás helyett. Vagy ha valami általam érthetetlen oknál fogva költőiek akarnánk lenni, akkor lehetne, Edgar Allan Poe híres verse, a Holló vissza-visszatérő sora után: "Soha már". Talán ez egy kicsit jobban illene Bálint művészetének szellemiségéhez. Lehet hogy rossz helyre születtem?

203. Mednyánszky: Álló csavargó

Nagyon vagány.