Melyik az igazi? Nem muszáj megijedni, ez csak a válasz lehetőségével kacérkodó, úgynevezett költői kérdés. Azért merült, merülhetett fel bennem így, mert az ősz ismételt eljövetelével a műkereskedelem vérkeringésének motorjai, vagyis a szívemnek oly kedves aukciósházak is gőzerővel beindultak. Valljuk be, érdekes ez a magyar műkereskedelem. Minden ellentmondásossága dacára rendkívül szórakoztató, néha hátborzongató és leginkább tanulságos. Azaz minden olyan ismérvvel rendelkezik, mellyel egy tisztességes szappanopera. Én meg függő vagyok. Míg Virágék pár régen megrágott, meg is emésztett, és persze tagadhatatlanul nagyon szép képet szórtak dicső falaikra, s közben van egy titkos, csak a műgyűjtő elitnek szánt "exkluzív" (azaz elegáns, előkelő, választékos, zártkörű, mást be nem fogadó, elzárkózó) virtuális kiállításuk is (melynek "exkluzív" katalógusából hiába kértem, nem adtak, de ígérem, hogy amint hozzájutok egy példányhoz, beszámolok a benne foglaltakról), addig Kieselbachék csináltak egy ütős, nem, inkább egy bődületes Scheiber-kiállítást.
SCHEIBER HUGÓ - FESTÉSZET A JAZZ RITMUSÁBAN
Itt pedig megnézhető egy olyan brutális videó, amit mindenkinek látnia kell: http://librarius.hu/2014/10/21/brutalis-scheiber-molnos-konyv/ Bár sosem tetszettek azok a profi videótrükkök, amikor különböző, más-más bőrszínű, származású, korú és nemű ember arca alakul, tűnik át egymásba. Nem túl régen még rendszeresen éltek ezzel a fiziognómia-manipulációs technikával (hű de szép volt ez a 3 idegen szó együtt) Valahogy mindig idegesített és zavart ez a képi-filmes poén, amióta megjelent a kínálatban, de a Scheiber-videóban valóban nagyon jól éltek a lehetőséggel. Egy apróság van csak amit én biztosan nem hagytam volna ki, mert erősebb és hatásosabb a megvalósultnál. A reklámindító nagybetűs szöveg a következőket közli: KOPASZ - KÖVÉR - SZIVAROZIK - EGYSZERRE - KÉT KÉZZEL RAJZOL - ÉLETÉBEN 5 PENGŐT - EGY TÁL LEVEST - VAGY - EGY KORSÓ SÖRT - ADTAK A KÉPEIÉRT - MA - 10 MILLIÓKAT IS FIZETNEK ÉRTÜK. Nos, itt a "szivarozik" helyett én bizony bátran megkockáztattam volna a BÜDÖS jelzőt, mert az egyszerűen jobban illett volna a "kopasz" és a "kövér" után. A kiállításban nemhogy hibát nem találtam, de nagyon tetszett. Pedig féltem a dologtól, mivel a Scheiber-életmű fokozottan és hihetetlenül rázós terület. Aki ide merészkedik, az, ha nem is kell mindjárt felhagynia minden reménnyel, mint Danténak, de mindenképpen észnél kell legyen. Ha csupán arról lenne szó, hogy a szinte teljesen ismeretlen László László nevű Scheiber-kortárs festő életműve majdnem hiánytalanul olvadt be Scheiberébe, akkor még nem okozna olyan komoly fejtörést az eredetiek elválasztása a hamisítványoktól. Mivel azonban Scheiber-műveket már a művész életében is festettek mások, majd halálát követően ez a törekvés exponenciális növekedést mutat, így az egyik legszennyezettebb hazai életművel van dolga, aki veszi a bátorságot. Mondhatnánk úgy is, hogy aki Scheibert vesz, bátorságot vesz. A kiállítást kíséri egy a mozgathatóság határán egyensúlyozó, szó szerint lenyűgöző kötet Molnos Pétertől, mellyel, miután tüzetesen végigolvastam, még külön foglalkozom. A teljes körű tájékoztatás kedvéért, a kiállítás ideje alatt az egyébként 28.000 forintos kötet majdnem a feléért, bárki számára, potom 15.000 forintért eladó a Kieselbach Galériában. Én megpróbáltam kérni egyet ingyen magától a nagy Kieselbach Tamástól a Kieselbach Galéria kiadásában megjelent kötetből, aki nagyon kedvesen nekem is felajánlotta a tényleges félárú kedvezményt, így rendkívüli nagyvonalúságának eredményeként, ezer forinttal kevesebbért juthattam hozzá vágyam tárgyához. Jó szezonnyitást! Hajrá Scheiber!
