És most valami más, pontosabban folytatom az Érdekes egyezések, különös hasonlóságok című rovatomat.
Ez a helyes képecske ismeretlen festő műveként került kalapács alá a Nagyházi Galéria és Aukciósház 121. aukcióján, 2005. decemberében (Magyar festő, 20. sz. eleje, Kertben, vászon, olaj, 102 x 71 cm, jelzés nélkül, kat. 344.)
Úgy érzem, már akkor is túlzásba esek, ha azt állítom, hogy a kép nem túlságosan izgalmas. A korok változnak, ízlések ferdülnek és egyenesednek, így ma már szinte elképzelhetetlen, de ezt a festményt reprodukcióban is közölte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905-1906. évi téli kiállításának katalógusa, íme:
Keményffi Jenő: Nyaralóban, olajfestmény, eladó - Közölve: OMKT 1905-6 Téli kiállítás, Budapest, Műcsarnok (kat. 355.) A katalógus birtokomban lévő példányában kézírásos bejegyzés tanúskodik arról, hogy a kép ekkor nem kelt el, a kiállítás bezárta után, a művész budapesti Sziget utca 4-6. szám alatti lakására szállították vissza.
Pár adat erről a szinte teljesen elfeledett, de egykor a Műcsarnok rendszeres kiállítójaként ismert művészről: Keményffi (Keményffy) Jenő (Bp. 1875. febr. 19. - Bp. 1920. szept. 6.) Rajztanár és festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Aggházy Gyula tanítványa volt. Münchenben, előbb az akadémián Herterichnél, majd Hollósy magániskolájában képezte magát. Nagybányán is dolgozott. A budapesti Műcsarnokban 1899-től állított ki akadémikus-naturalista, szalonzsánereket, csendéleteket és városrészleteket. A budapesti Nemzeti Szalon egyik alapító tagja volt. 1909-ben elnyerte a Nemzeti Szalon Ernst-díját és Londonban ezüstérmet kapott. 1912-ben elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. Kilátás a Parlament felé című pasztelljét a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg. Önarckép és Özvegyasszony című alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatóak.
